Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 3   //    «    6    » 
Kiss Lajos András
Az álmodozás fizikusa
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Feltehetően nagyítóval is alig bukkannánk olyan részekre a sloterdijki ezeroldalas szövegmonstrumokban, amelyek kielégítik a Habermas-féle racionális argumentáció normatív eszményét. De tévedés volna ebből arra következtetni, hogy Sloterdijk teljesen elveti az európai filozófiai hagyományt, s csak a keleti misztika és ezoterika kaotikus világában való szellemi kalandozásra rendezkedett be. Inkább arról van szó, hogy a német filozófus ritka következetességgel rehabilitálja (és kombinálja) az európai filozófia (és teológia) eddig kevéssé megbecsült szerzőit és tematikáit. A közelmúlt filozófusai közül (persze Heideggert leszámítva) a francia Bachelard és az elfranciásodott Cioran állnak igazán közel hozzá. Mivel Bachelard eredeti felismerései folyamatosan segítségünkre lesznek az emberi lét vándorlás-fenomenológiájának elemzésében, hasznosnak tűnik a bachelard-i materiális fenomenológia rövid bemutatása.

     Bachelard érdeklődése a harmincas évek végétől fordult a fenomenológia és az imagináció kérdései felé. Mint Hélène Védrine kimutatta, az egészen más társadalmi háttérből jövő Sartre figyelmét is éppen ekkortájt keltette fel a képzelőerő működése, s emelte a konceptuális megismerés számára eladdig úgyszólván ismeretlen kontinenst a fenomenológiai kutatás centrumába. A poézis, a formák, a képek világa és a mítoszok kedvéért Bachelard elhagyta a tiszta tudományos racionalitás világát, s bizonyos értelemben szembefordult a - normálparadigmába illeszkedő - tudományelméleti munkáiban kifejtett gondolatokkal. Mindkettőjükben megfogalmazódott a felismerés, hogy szükséges felvenni a testet és annak fantasztikumát a filozófiai reflexióba, egyúttal elismerni a test szellemtől független "autonóm jogait". Azaz lássuk be - vallották mindketten -, hogy a test nem egyszerűen csak a szellem tartálya, hanem egyúttal különféle imaginációk, képzelet-metamorfózisok teremtő vehiculuma is. Mindketten felismerték a freudi pszichoanalízis jelentőségét, de nem fogadták el redukcionalista formáját: szükségesnek vélték a freudi gondolatok újraértelmezését.

Bachelard lét-olvasatában a világ eltűnőben lévő civilizációként jelenik meg: régi parasztházak magtárral, pincével, mezőkön kanyargó patakok; ósdi faládák, komódok, rejtett zugok világa kel életre, s válik a filozófiai diskurzus részévé. (Ezzel szemben: "Párizsban nincsenek házak!", kiált fel A tér poétikája című munkájában). A világ tanulmányozása (étudier) nála azt jelenti, hogy szinte soronként kell újraolvasni a létezés szövegét. De mielőtt kibontakozna az imagináció valódi ereje, le kell küzdeni az újkori episztemológiák által felállított legfontosabb akadályt: a személytelen objektivitás abszolút parancsát, azt az imperativust, amelyet nem is sokkal korábban még Bachelard is a sajátjának tekintett. A modern tudományeszmény azt vallja, hogy a tudósnak meg kell szabadulnia a primitív képektől és az elsődleges tapasztalatoktól, meg kell tanulnia elválasztani egymástól a vitális érdekeket és az objektív érdeknélküliséget. Bachelard-nak volt ereje ahhoz, hogy szakítson az objektív megismerés mítoszával, persze - mondja Védrine - ez már csak azért is lehetséges volt, mert a bájoló- és füvészkönyvek végig ott sorakoztak Bachelard könyvespolcán, aki egyébként korának egyik legképzettebb fizikusa volt. Ez természetesen csak részben ad kielégítő magyarázatot a bachelard-i fordulatra. Még így is meglehetősen rejtélyesnek tűnik: miképpen volt lehetséges egy episztemológusnak odáig jutnia, hogy szakítson korábbi kutatói attitűdjével, hogy lépésről lépésre kidolgozza az imagináció fenomenológiáját?

     Bármi rejlik is e titok mögött, tény: Bachelard figyelme és érdeklődése a harmincas évek végétől egyre inkább a hivatalos tudományelmélet által addig elhanyagolt területek felé fordult; ereje jó részét annak szentelte, hogy megfejtse az irodalom misztériumát, a képek és az ábrándozás világának rejtelmeit. Úgy vélte: az a felfogás, amely szerint a kép-képzelet a helyes megismerés akadálya, csak kései kulturális jelenség. A kép-fantázia gyengesége retrospektív módon jelenik meg, mert csak a modern tudomány fényében tűnik véglegesen meghaladottnak. A "valóban objektív megismerésre" törekvő pszichoanalitikus akarata azonban képes új életet lehelni a "meghaladott" múlt világába száműzött, rejtett tudásformákba. Meg kell tanulnunk újra visszaadni az életnek az imagináció, az ábrándozás és az álmodozás teremtő erejét, még ha azt csak a halott generációk sokaságán túl, az emberiség múltjában elmerülve lelhetjük is fel. A tudatalatti rétegeket magába göngyölő költészetet és az álmodozást kell az empirikus és tudományos megismerés bázisának tekinteni. Bachelard számára innentől a föld, a víz, a tűz, a levegő intim tapasztalati szférája jelentette azt a vezérfonalat, amely a tulajdonképpeni (modern) fizika és kémia irodalmi, mitológiai korrektívumának eszközéül szolgált. Fogalmazhatunk így is: Bachelard megteremtette az ábrándozás kémiáját és fizikáját.

     Számtalan könyvében aztán Bachelard Lautréamont, Novalis és Poe költészetében talált rá arra az álmodozó lélekre (anima), amely újfajta kognitív energiát és sajátos episztemológiai dinamikát kölcsönöz a világra nyitott megismerésnek. Bachelard pszichoanalízise nem a neurotikus pszichével való birkózásra rendezkedik be, hanem azt a gigászi harcot mutatja be, amelyet a vak természeti szükségszerűséggel dacoló ember folytat az elemekkel, kinek néha a győzelem, olykor pedig a pusztulás lesz az osztályrésze. Bachelard valójában az anyag és az ember találkozásának mikro- és makrodrámáit kutatja, azokat a találkozásokat analizálja, melyekben az anyag még nem lett idegenné, hanem a jószág, a barát (vagy olykor a tiszteletre méltó ellenfél), voltaképpen az "interaktív partner" rangjára emelkedik. Bachelard anyaga maga az önmagát megmutató világosság; az anyag lényegét a hajlékony, a gömbölyű (rond) formák fenomenológiája és ontológiája tárja fel. "Az ő anyaga énekel, és ellentétben Sartre anyagával, sohasem hanyatlik anti-phüszisszé." Bachelard A tér poétikája című munkája bevezetésében bevallja: az utolsó fejezet írása során (A gömbölyded fenomenológiája) az jelentette számára a legnagyobb nehézséget, hogy elkerülje a geometriai gondolkodás közhelyszerű evidenciáit. "[...] a kerekség intimitásának egy sajátos fajtájából kellett kiindulnunk" - mondja. Sloterdijk éppen ezt a mondatot választotta a Szférák első kötetének mottójául, Sartre Bachelard-ral folytatott vitájában pedig az esprit de finesse és az esprit de geometrie több évszázados küzdelme kel újra életre.

     Bachelard több munkájában is panaszolja, hogy a modern filozófia érzéketlen az imaginárius fantasztikuma iránt, a szisztematizáció igézetében élve (és az általános törvények megalkotásának akaratától megbűvölve) szinte semmilyen figyelmet nem fordít a finom érzéki dolgok tanulmányozására.

A husserli fenomenológia ellen az a fő kifogása, hogy az, túlzott intellektualizmusából következően, a látás filozófiájaként merevíti meg magát, s ezáltal azt kockáztatja, hogy a dolgokat végérvényesen megfosztja a súlyuktól.

A dolgokból csak az árnyképük marad vissza, s éppen ezért a bachelard-i fenomenológia nem érdekelt sem a radikális (fenomenológiai) redukcióban, sem az ún. lényegiségek feltárásában. Bachelard olyan képfenomenológiát művelne, amelyben választ kapunk, hogy honnan származik a költői kép specifikus realitása és emocionális hatalma, hogyan lehet egy kép egyszerre egyedi és transzszubjektív. Úgy véli, voltaképpen a költői imagináció oldja meg a husserli fenomenológia nehézségeit, mivel itt már elesik a noéma és a noézis végtelen szintézise és a transzcendentális tudás bonyolult rétegszerkezete. "A fenomenológusok példái nem eléggé evidensek az intencionalitás feszültségének különböző szintjein. Nagyon formálisak és túlságosan is intencionálisak [...] Egyszerre van szükség formális és dinamikus intencionalitásra, valamint materiális intencióra ahhoz, hogy megértsük a tárgyat a maga teljes erejében, ellenállásában, anyagiságában, azaz: a maga totalitásában." Védrine szerint Bachelard a lassúság ontológiájára szavaz, egy olyan világra, ahol hallani lehet a lét morajlását, s ahol időzni lehet a képek és a minőségek hajlékony dialektikájának személésénél. A husserli pedáns germanista stílust nála a légies (és természetesen franciás) stílus apró finomságai váltják fel. Védrine szellemes megfogalmazására hagyatkozva: Bachelard-t igazából a miniatúrák metafizikai frissessége vonzotta.

Az a világ, amelyben a boldog liliputi imagináció, a melléknévi filozófia űz boldog játékot.

     Amint már utaltam rá, Bachelard nem fogadta el a freudi pszichoanalízist sem, amely sokkal inkább gondolkodik, mintsem álmodozna. "Az álom és az álmodozás között létezik egyfajta természetes különbség: az éjszakai álom álmodója egyfajta csalóka ábrándban elveszett én. Ha valaki csak egy kicsit is filozófus, akkor képes álmodó én-je centruma köré cogitót teremteni." Bachelard Az álmodozás poétikájában pontos különbséget tesz az animus (fogalom) és az anima (kép, képzelet) között. Szerinte ugyanis radikális heterogenitás van a fogalom és a képzetek között. Végső soron nem is lehet kibékíteni egymással a fogalom és az imagináció közötti ellentétet, mert ezek a "lelki élet" különböző vonásai.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 3   »   Az álmodozás fizikusa
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911