Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 8   //    «    13    » 
Kovács Gábor
Az organikus idôtôl a mechanikus idôig - 1. rész
tanulmány (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Lewis Mumford technológia-kritikája

(részlet)

 

Lewis Mumford az amerikai kultúrkritika első nemzedékének emblematikus alakja; élete átfogta a 20. századot, műve nemigen illeszthető a szokványos akadémiai keretek közé. Huszonegynéhány könyvet és kb. 1000 tanulmányt, recenziót és kritikát írt - építészetről, várostörténetről, művészettörténetről, filozófiáról, történelemről, kultúrtörténetről és technológia-történetről. A különböző szaktudományos nézőpontokat holisztikusan, vagy inkább úgy mondhatnánk, ökologikusan fogta össze. A tudományterületek határainak átlépése élet- és kutatói programjának meghatározó vonása. Gyakran hangoztatta, hogy nem specialista, hanem generalista, aki történeti perspektívába állítja az emberi közösségek és természeti környezetük viszonyát, s közben elutasítja az újkor kezdete óta kötelező távolságtartó objektivizmust. Mindvégig kitartott amellett, hogy szellem és gyakorlat szétválasztása az utóbbi 300 év tudományos fejlődésének egyik legkártékonyabb jelensége. 

    A későbbi ökológiai mozgalom egyik szellemi atyja; gondolatai névvel vagy névtelenül szinte mindegyik zöld teoretikusnál és kultúrkritikusnál felbukkannak. Ez a korlátokat nem ismerő ember sohasem járta végig a szokásos iskolai szamárlétrát. 1895-ben született New Yorkban, s Manhattanben, az Upper West Side-on töltötte gyermekkorát. Mostohanagyapjával hosszú sétákat tettek, s már akkor megszerette a várost, s megalapozódott benne a városi életforma iránti szenvedélyes érdeklődés. Itt végezte el az elemi iskolát és iratkozott középiskolába, de azt ugyanúgy nem fejezte be, mint későbbi egyetemi kurzusait a New Yorki Egyetemen, a Columbián vagy éppen a New School for Social Research-ön. Fontos, későbbi pályáját befolyásoló adalék, hogy anyja német származású volt; tőle tanulta a német nyelvet és a német kultúrát. Egyaránt érdekelte a technika - gyermekkorában rádiót épített és mérnöknek készült - a filozófia és a szociológia. 1918-ban bevonult a haditengerészethez, ahol rádiós kiképzést kapott, szabad idejében meg Emerson és Thoreau könyveit olvasta. 1919-es leszerelése után a Dial című radikális lap szerkesztője lett, s nevét 27 évesen, 1922-ben publikált könyve The Stories of Utopias (Az utópiák története) tette ismertté. Ezt követte 1924-ben az amerikai építészet történetével foglalkozó műve, a Sticks and Stones (Lécek és kövek). Nagy figyelmet keltett az amerikai kultúra történetét tárgyaló 1926-os munka, a Golden Day (Az arany nap). 1929-ben jelent meg Melville-monográfiája. Ugyancsak az amerikai kultúrtörténet volt a témája az 1932-es The Brown Decades-nek (Barna évtizedek). Számomra most a civilizáció és technológia kölcsönviszonyának történetét vizsgáló 1934-es Technics and Civilization (A technika és a civilizáció) a legfigyelemreméltóbb. Az 1938-as The Culture of Cities (A városok kultúrája) után kultúr- és vallásfilozófiáról értekezett az 1944-es The Condition of Man-ben (Az emberi létállapot), 1951-ben The Conduct of Life (Életmód) című könyvében Emerson és Croce filozófiáját elemezte. Tagja volt a New York Város Építészeti Bizottságnak, alapító tagja az Amerikai Regionális Tervezési Szövetségnek. 1931 és 1963 között építészeti kritikus a New Yorker folyóiratnál.

    A második világháború után számos amerikai egyetemen - Harvard, Stanford, Massachussettts Institute of Technology, Berkeley stb. - tartott kurzusokat. Az ötvenes évek után több művében tért vissza a várostörténet és a technológia problémájához (The City in History - A város a történelemben, 1962, The Myth of the Machine - A gép mítosza két kötete, az 1967-es Technics and Human Development - A technika és az emberi fejlődés, és az 1970-es The Pentagon of Power - A hatalom ötszöge). 1990. január 26-án halt meg leedswille-i otthonában. Élete végéig aktívan részt vett az amerikai kulturális- és közéletben, egyik legkövetkezetesebb ellenzője volt a vietnami háborúnak.

    Bár generációjának legjelentősebb alakja, az ő életműve is szervesen kapcsolódik a szellemi áramlat többi képviselőjének - legalábbis Európá-ban - alig-alig ismert működéséhez. Casey Nelson Blake a 20. század első évtizedeinek amerikai kultúrkritikájáról írott monográfiájában Fiatal Amerikaiaknak nevezi az alkotókat: Randolph Bourne-t, Van Wyck Brooks-t, Waldo Frankot és Lewis Mumfordot. Kultúrkritikájuk két forrásból táplálkozott: a romantikus antikapitalizmusból és a populista ihletésű republikanizmusból. Az első mindenekelőtt olyan angol viktoriánus, radikálisan antikapitalista szerzőket jelentett, mint John Ruskin és William Morris, illetve az amerikai transzcendentalizmus képviselőit, Ralph Waldo Emersont, Henry Thoreau-t, és Walt Whitmant. A republikanizmus sokszálú hagyományából pedig

Henry George-ot, illetve az amerikai pragmatizmus vezető filozófusát, John Dewey-t. A 20. század elejének kultúrkritikáját persze alapvetően meghatározta a sajátos amerikai szituáció. Az USA a 19. század végére világhatalommá vált, a világháború előestéjére a brit birodalom legfőbb riválisaként, potenciális szuperhatalomként jelent meg a nemzetközi politikában. Emögött a hihetetlen dinamizmus és a 19. század harmincas éveiben meginduló óriási gazdasági fejlődés állt, amely az európai bevándorlók tömegeire támaszkodott, s aminek következtében az Unió elérte a Csendes-óceánt, és az egykori 13 gyarmat kontinens méretű ország lett. Mindez persze egyáltalán nem volt feszültségektől mentes folyamat. Az észak-amerikai ipari kapitalizmus ’yenki’ modellje és a déli rabszolgatartó ültetvényes gazdálkodás közötti ellentét meg az Unió és a Konföderáció szembenállása az 1861-65 közötti polgárháborút provokálta. Ez volt a történelem első modern, a gyáripar korszerű hadieszközeivel megvívott tömegháborúja, s ebben a minőségében - az 1870-71-es porosz-francia háborúval együtt - az első világháború főpróbája.

    A polgárháború azonban nemcsak az északi kapitalizmus győzelmét jelentette, korszakhatárnak bizonyult másképp is. Az 1865 utáni évtizedek ipari fejlődése a századfordulóra kétségtelenné tette, hogy a Jefferson-féle agrárdemokrácia ideálja mint társadalmi program végérvényesen a múlté: a farmerek Amerikáját a rablólovagok Amerikája követte. Erről a folyamatról írta Mumford, hogy az 1860-as évektől a korábbi aranykort a korlátozatlan kapitalizmus barna évtizedei váltották fel. A viharos modernizáció és a tömeges bevándorlás szükségképpen társadalmi feszültségekkel és identitásválsággal járt, bár itt más volt a helyzet, mint a századvég Európájában, mert a folyamatosan nyugatra tolódó frontier-t példátlan területnövekedés kísérte, és nemcsak a bevándorlók millióit szívta fel, hanem jelentősen tompította a konfliktusokat is; az energiák nem belső robbanásban vagy háborúban törtek ki, hanem az óriási térségek kapitalista civilizációjának kiépítése felé fordultak.

    De a modern nagyipari Amerika születése azért nem mentesült a válságjelenségektől. Ezt mutatja a 19. század végi amerikai agrárpopulizmus, amely a trösztök és a bankok Amerikájával az emberléptékű, kisközösségi Amerikát állította szembe. A 20. század elejének kultúrkritikája, amely ugyancsak ennek a szituációnak a terméke, több szállal is kapcsolódott a populista tradícióhoz. A Fiatal Amerikaiak csoportjának mind a négy tagja a hajdani tizenhárom gyarmat területén, az északkeleti partvidék Új-Angliájának kisvárosaiban, vagy New York kertvárosaiban nőtt fel, és a saját bőrén érezte ennek az életformának eltűnését, illetve átalakulását. Lényeges volt nézeteik formálódásában, hogy mindannyian a keleti part régi vágású viktoriánus polgárságának szülöttei, s így vagy úgy, mind megtapasztalták ennek a polgárságnak az eltűnésével járó válságot, melyet identitás- illetve értékválságként éltek át. Apáik 19. századi viktoriánus világképéhez és az őket felnevelő viktoriánus családi közeghez meglehetősen ambivalensen viszonyultak: szenvedtek ennek a közegnek a 19. századi irodalomból jól ismert prüdériájától, képmutatásától és erkölcsi kettős mércéjétől, de - főként a későbbi évtizedek távlatából szemlélve a történteket - úgy érzékelték, hogy ami felváltotta ezt, elsodorva az apák civilizációját, összességében mégiscsak embertelenebb elődjénél.

    A big business szemük láttára söpörte el a nyugodt viktoriánus polgári életformát és a hagyományos polgári egzisztenciát. Bourne, Brooks, Frank és Mumford írásaiban nagyon korán felbukkant a kapitalizmussal, a biznisszel és a gépies élettel szembeni averzió. A mindent elnyelő üzlet ellenében a kultúrához fordultak; társadalmi közegük miatt ez a kultúra mindenekelőtt az európait jelentette. A háború előtti évek amerikai kultúráját gyökértelennek és múlt nélkülinek érezték, és az organikusnak látott európai kultúrától vártak segítséget. Az amerikai tradícióból azokat vallották történelmi elődjüknek, példaképüknek, akik beilleszthetők voltak kultúrkritikai világképükbe: mindenekelőtt Emersont, Melville-t és Thoreau-t, vagyis akik így vagy úgy maguk is elutasították a Gép korával azonosított nagyipari kapitalizmust. Munkásságuk - Casey Nelson Blake szerint - személyes válság és kulturális krízis között mozgott. Egyén és közösség helyzetét egyformán problematikusnak látták, s úgy vélték, a két válság szervesen összefügg, az egyik nem oldható meg a másik nélkül. Ez a motívum különösen erős Mumfordnál, aki - elkerülve azokat a mentális és pszichés zsákutcákat, amelyeket a többiek nem tudtak - mindvégig ragaszkodott az önmegújítás és a közösség kulturális regenerációjának egymást feltételező és egymást kölcsönösen erősítő folyamatához.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 8   »   Az organikus idôtôl a mechanikus idôig - 1. rész
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911