Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 2   //    «    2    » 
Nagy András
Belgrád szaga
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Összetéveszthetetlen és eltitkolhatatlan, mint szinte minden "kipárolgás", mely szándéktalan és ezért lényegi: arról vall, amiről egyébként nem biztos, hogy vallanánk - és annak vall, ami nem tud nem befogadni és továbbítani minden ingert, titkos közlést vagy sietős vallomást: a szaglásnak, a kiszolgáltatott és sérülékeny orrnak, mely azonban nehéz sorsa ellenére is csak egyetlenegyszer kezdene önálló életébe. Orosz földön. Gogolnál.

     Belgrád persze más - déli és keleti, szerb és balkáni, magával ragadó és elgondolkodtató: barnás-rózsaszín köd lebeg a város fölött ezen a késő őszön, gőz, füst, gáz, pára, bomlás és távoli izzás nyirkossá váló keveréke, mely úgy borul rá a lüktető, mozgó, intenzív életet élő tájra, mint moccanásait, lélegzését, remegését sejtető óriási buborék. Amit a város ruhaként visel, ám nem választott, hanem talán kiválasztott, a szónak egyszerre biológiai és - távoli asszociációval - teológiai jelentésében: a szerb metropolisz öntudatának is megfelelően. Erőteljes, markáns, és "beszédes" illataival nyílik meg tehát a tér, s a városon belül a szagok szerint mind kisebb és kisebb terek nyílnak: gyártelep, folyópart, sugárút, sietős aszfaltöntés, csatornanyílás, mellvéd, gyorsétterem - vagy akár váratlanul a közelünkben egy ránk nyitott kabát.

     A város intenzív ritmusánál és rabul ejtő képeinél szinte erősebb a szaga, amelyen a hűvös szelek ellenére átüt az örök Balkáné, de amelyben pontosan sejthető a lassan olvadni kezdő, közös és fagyos félelem: a kései kommunizmus bomlása. Ez itt még közeli emlék, lassan hűl ki, hiszen itt az elmúlt éveken, sőt évtizedeken át volt szokás túlhevíteni, ami izzítható: szenvedélyeket, húsrostélyt, pálinkafokolót, meghajszolt Zastava-motort - és legfőképpen talán a parazsában emésztve égő cigarettát: egyikről a másikra vándoroltatva a tüzet, majd a test központjáig szíva mély és jelentős slukkokkal, hogy ha netán el is oltaná a szél a cigarettát, hát belülről kapjon majd lángra. Szerb szívekből.

     A bombázások idején, s a háború éveiben sem lehetett hiány cigarettából. Alkoholból sem. Tej, fogkrém, hús, de akár még víz is hiányozhatott, bármi egyéb. Meg persze benzin. Emberek és autók ezeket megtanulták nélkülözni.

     Rövid tapasztalat is elegendő az autók mögül áradó füst-koloritok közötti eligazodáshoz, s annak megsejtéséhez: mivel is mennek. A fehéres és sűrű füst nyers és égett olajszaga a közlekedési lámpáknál, kereszteződésekben, majd hirtelen meglóduló sorokban keveredik teherautók feketén gomolygó, szinte pernyeillatú gázolaj-füstjével. A kisebbek szaporán vágnak elébük a forgalomban, míg a hatalmasabb járművek lomhán és magabiztosan haladnak az örökösen zsúfolt úttesteken, néha meglódulnak azután, s rátapadnak az opálos gázokat kibocsátó kései szocialista kocsikra, vagy az áttetsző levegő remegésével finomabb motorokat sejtető nyugati autókra, frissen szállítva városszéli piacokról, európai selejtezőkből, távoli rokonoktól, de talán autószalonokból is, noha ezekből Belgrádban még keveset látni.

     A legfélelmetesebbek persze a katalizátorosak. Halkan sikló Mercedesek, rengeteg hengerük és szelepük ellenére minimális "károsanyag-kibocsátással", talán páncélozottan, és frissen forgalomba helyezett, árnyékolt ablakú dzsipek, metálosra dukkózott Jaguarok és Volvók - a sűrű és olykor szinte vad városi nyüzsgésben inkább elfordul előlük a járókelő: mintha nemcsak szaguk nem volna, de ezek a kocsik sem volnának jelen. Számukra a közlekedés szabályai cseppfolyóssá válnak és elpárolognak: védett villamossín, piros lámpa, záróvonal vagy sebességkorlátozás rájuk nem vonatkozik - a rendőr engedelmesen, életösztönének engedve áll félre előlük: az éles hangú dudák a közelükben elnémulnak, itt talán a még szagtalan jövő siklik el.

     Pedig Belgrád fölött és körül tisztul a levegő - sajnálatos okokból is tisztul ugyan: kopáran és kihűlten támasztják az alacsony decemberi felhőket a valaha savas, gomolygó pamacsokat az égre lövellő gyárkémények, az önerőből felépített szocializmus büszkeségei. Amelyek a földön gyárépületekben folytatódnak, csak éppen működésük folytatása várat magára - sorsukra, hiszen még "köztulajdonban" vannak, új gazdájuk, ha lesz, nemigen termelheti bennük azt és úgy, amit a tervgazdaságban még magabiztos optimizmussal termelni lehetett. Súlyos ára van a gazzal felvert, olajszagú gyárudvaroknak, leálló kazánoknak és kihűlő üzemeknek, a környékbeli ivókban támaszkodó férfiak számára aligha vigasz, hogy további fenntartásuk ára még súlyosabb lenne.

     Nem, nem a bukott tervgazdaság vagy az öntelt autarkia, netán a közösség kirablását beteljesítő hadigazdaság kényszeríti most őket a falhoz, a csonkig szívott, olcsó cigarettához, a tiszta szilvapálinkához - mondják, ha kissé felenged a kocsmában a bizalomhiány és a december eleji hűvös. Hanem a szankciók. A szerbek ellenségei. Ők művelték ezt velük, hogy térdre kényszerítsék az országot, ha másként nem lehetett. De nem, térdre nem tudták. Inkább a falhoz, a Belgrád külvárosában meghitten elhanyagolt ivók harsány színű olajfestékkel bemázolt falához, amely évtizedek óta pácolódik a sűrű dohányfüstön átütő alkoholok párájában, a komló átható leheletében: az olcsó sörökből áradva erősen és összetéveszthetetlenül, s hangos dialógusok közelében átszövi mindezt a háttérből előtörő, erős ammóniákszag, ami a rendre klórozott és sűrűn telefirkált mellékhelyiségből ömlik, összekeverve a levegőben mindazt, ami a terekben elkülönül.

     A telő idővel és ürülő poharakkal megnyílnak az ajkak, a lelkek, a kabátok, korai köd szaga ivódott a nehéz posztókba és száll fel most, együtt a szomszédos test párájával, amelyből verejtéket sajtolt a műszálas pulóver, a nyakig cipzározott, fénylő anorák alatt. A sokaság egymáshoz szorít itt mindenkit, arcunkba áradnak az egészen közeli szenvedélyek. Ami elmossa az életkorokat is - a fiatalokból sem hiányzik ez a hevület, ám "odabent" ők is szinte érettek - csaknem öregek. Lazult, kopott vagy sárgás fogaik mögül kicsapó leheletük fogcsikorgatásról és nyers étvágyról tanúskodik, étkezési szokásokról és tisztálkodásról tudósít - no meg mindezeknél jelentősebb öntudatról és őszinteségről: ezek vagyunk mi, és éppen így vagyunk önmagunk. És a sűrű és forró jelenléttől nem vitatható el bizonyos férfias méltóság és erő.

     Nő számára ebben az univerzumban nincs hely, ha pedig mégis betoppanna, oldalán egy errefelé járatlan férfival: útbaigazításért vagy a közös szomjúságtól hajtva, szinte kettényílik előtte a pára, a zaj, a füst, amíg elhalad a pultig és vissza, de megjelenése és a vele érkező illat-aura érezhetően megzavarja mindazt, ami itt egyébként a helyén van. Beszélgetések "tárgya" vagy éppen kifüggesztett poszterek "látványa" lehet a nő, legalábbis a férfias optika és dikció szerint. Ennek képei ivókban és hirdetőoszlopokon igen erőteljesek - ezen az őszön sokszor néz szembe a belgrádi férfiakkal "Ceca". Sűrű hajával, szépen vágott szemével és hatalmas, mohó ajkaival keresi tekintetünket CD-borítón, könyvek színezett fedőlapján, plakátotokon. És nemcsak szeme és arca keres minket, de szabadon hagyott válla, szépen formált, erős kulcscsontjai is, és a tekintetet lefelé vonzza a szilikonnal gazdagon formált dekoltázs, mely sokszor foglalja el a portré nagyobbik felét. A becézett idol egyébként "Arkan" özvegye, és éppen ebben a dús, asszonyi megfosztottságban jelképes erejű lény - vigasz és erő, a paramilitáris "Tigrisek" tömeggyilkosságokkal vádolt, majd maffia-leszámolásban kivégzett hősének egykori asszonya: emlékeztető, példaadó és kollektív vágyak ihletője.

     Lesz itt még újjászületés.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 2   »   Belgrád szaga
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911