Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 2   //    «    9    » 
Zsille Gábor
Krakkói jegyzetek
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Izabella Pajonk-Degardo

 

Péntek délután elsétálok a zsidó negyedbe, hogy az Alkímia kávéházban megnézzem Izabella Pajonk-Degardo fotókiállítását. A hátsó teremben, ahol a képek láthatóak, egyetlen vendég sem ül; a naplemente fényei varázslatosan pásztázzák a falat, kísérőül szaxofonos dzsessz szól. A tárlat teljes anyaga a tizenharmadik Krakkói Zsidó fesztivál koncertjein készült. Fantasztikusan megragadott pillanatok, fantasztikus arcélek, hangulatok - ahogy Pajonk-Degardo fotóin mindig. Az Alkímia az ő kedvenc helye. Ő az én legkedvesebb képzőművészem. Nagyon szeretem Izabellát. Kétezer legvégén ismerkedtünk meg, egy dzsesszkoncerten (ugyan hol máshol?); azóta tucatnyi alkalommal találkoztunk, évente négyszer-ötször, ám túlnyomórészt nem kitervelten, hanem csak úgy, véletlenül. Krakkó ebben is nagy: lenyűgöző egyéniségekkel ismertet össze, s azután időről időre összefuttat velük, szent időtlenségben.

     Izabella festőként 1995-ben szerzett diplomát a Krakkói Szépművészeti Főiskolán - de elvégezte a fényképész- és az animációs filmszakot is. Atyai mestere, számára oly kedves professzora a közelmúltban elhunyt remek festő, Wlodzimierz Kunz volt. Családi neve, Pajonk magyarul pókot jelent, Pók Izabella; ezt vonzóbbá teendő kreálta magának az olaszos csengésű Degardót. Máig tizennyolc egyéni kiállítása volt, nagyrészt persze Krakkóban, de a legutóbbi években Olaszországban és Németországban is. 2000-ben eljutott Egyiptomba, tavaly pedig Indiába: mindkét útján elképesztő erejű fényképeket készített. Hanem a legkedvesebb mégis a Kazimierz-ben, vagyis Kázmérvárosban, Krakkó zsidó negyedében készített fényképsorozata. Bámulatos érzékenységgel látta és ragadta meg a második világháború előttről fennmaradt, túlélő emlékeket és hangulatokat.

     Festeni nem tudok, azt viszont érzem-tudom, hogy milyen is egy igazi festő. Nem félek kijelenteni, hogy Izabella Pajonk-Degardo a legvalódibb, legigazabb képzőművész, akivel valaha is találkoztam. Átelmélkedett, okos, befelé töprengő, MEGSZENVEDETT. Oly tétován mozog a haszonelvű világban, oly kiszolgáltatott, oly védtelen. Minden porcikájával festő, minden pillanatában érdekes. Szemhéja alatt szüntelenül ott lebeg egy-egy kép. Ha együtt vagyunk, olykor perceken keresztül csak hallgatunk: vele ezt is lehet, ülünk egy asztalnál és csöndezünk, gazdagon és tartalmasan. Vele a csönd is izgalmas. Finom, vonzó és tehetséges: a legbölcsebb az lenne, ha azonnal megkérném a kezét, és magammal hoznám Magyarországra - hanem ezzel el is sorvasztanám művészetét, mely annyira, de annyira Krakkóhoz kötődik, Krakkóból él... Most megyek is, felhívom telefonon, hogy halljam a hangját; öblítsen át, lelkesítsen, hangoljon fel.

 

Az őrangyal

 

Este fél nyolc, békés nyárvégi alkonyat. Összekészülök s veszem a szalmakalapom: találkozóm van a zsidó negyed egyik kávéházában, nem késhetek el. Ahogy kilépek a házból, tíz méteren belül egy szikár öregasszonyba ütközöm. Életemben először látom. Kinézetre vérbeli vasorrú banya: ősz és reszketeg, állán méretes bibircsók, tekintetét foncsorozott szemüveg rejti, kezében göcsörtös sétabot, lábánál pedig fiatal farkaskutya, girhes és fekete, mint a halál.

     - Hová megyünk, hová megyünk? - érdeklődik egy vipera nyájasságával.

     - Csak sétálok - hazudom rémülten. Szigorúra vált:

     - De nagyon remélem, hogy nem jön túl későn haza! Nem az éjszaka közepén! És az utca végén ne forduljon jobbra, mert arrafelé egy kocsma van, és mindenféle alakok hangoskodnak. A múltkor azt is hallottam, hogy csúnyán beszéltek. És tessék melegebben öltözködni, mert már hűvösek az esték. Általában pedig tessék mindent úgy csinálni, ahogy azt a rendes, tisztességes emberek szokták!

     Megszeppenve sétálok tovább. A kávéházban ismerőseim megjegyzik, hogy kissé visszafogott vagyok. Pontban tíz órakor elbúcsúzom és hazamegyek.

 

Beszélő név

 

Csöpp kis kávézó az Asztalosok utcája bal oldalán, a Kispiactér szomszédságában. Bejárata felett méretes cégtábla hirdeti a nevét:

 

Az Első Helyiség Az Asztalosok

Utcája Bal oldalán, A Kispiactér

Felől Menve Kávéház

 

De szép is lenne, ábrándozom, ha egyszer taxival jönnék ide, és a sofőrnek bemondanám a kávéház nevét... Hát még az milyen csudajó lenne, ha egy levélfeladásról áfás számlát kérnék a postán, mögöttem jó hosszú sor, zárás előtt három és fél perccel, és a felvevő megkérdezné, mégis milyen névre írja...

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 2   »   Krakkói jegyzetek
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911