Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 2   //    «    15    » 
Bíró Gáspár
A birodalom rendje - 1.
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


(A birodalmak univerzalitás igénye) Az eddig ismert birodalmak mindegyike igényt tartott az egyetemességre, de csak a 21. század elejére jött létre az a helyzet, amelyben az univerzalitás igénnyel fellépő Egyesült Államok az egyetlen (vitathatatlan eszmei alapot, az igazságosság, a szabadság és az ember boldogulásának elősegítését hirdetve), mely olyan globális hatókörrel rendelkezik, hogy mindezt gyakorolni is képes legyen. Hivatalosan azonban Washington nem hirdetett meg idáig semmilyen birodalmi eszmét, nem is nevezi birodalomnak magát, s nem várja el, hogy annak tekintsék a szó formális értelmében.

     Amikor a hatvanas években Raymond Aron egy univerzális birodalom kialakulásának esélyeit elemezte, úgy tűnt, a lehetséges pályázók sorában a Szovjetunió szerepelt az első helyen. Ideológiája kétségkívül univerzalista volt, politikai törekvései globálisak, s a leninizmus egyik politikai célkitűzése - hosszú távon, az államok és a nemzeti különbségek eltűnése, illetve megszűnése után - egy világállam volt. Aron egy helyütt meg is jegyzi, hogy az univerzális birodalom létéről elmélkedők tulajdonképpen a Szovjetunió győzelmét kívánták a Nyugat fölött. (Aron 1984, 744) Egyébként Aron szkeptikus volt bármilyen (akár egy világföderáció formájában létrehozható) univerzális birodalommal szemben. A korábbi birodalmak univerzalitása a gyakorlatban azt jelentette, hogy az állandó területi expanzió és/vagy hódítás állapotában voltak.

     Nem mindegy, hogy egy-egy történelmileg létező birodalom univerzalitás-igénye mennyiben valósul meg egyoldalúan és könyörtelenül az alávetettekkel szemben, illetve milyen mértékben válik elfogadottá. Amikor J. L. Gaddis amerikai történész a hidegháborúról szóló híres könyvében a birodalmi eszme alapján értelmezte a Szovjetunió és az USA huszadik századi külpolitikáját, többek között ezt írta: "Egy birodalom próbája a működőképesség: a legkeményebb zsarnoknak is szüksége van arra, hogy némiképp elfogadott legyen alattvalói körében. (...) Azok a birodalmak, amelyek képesek az ellenvélemény befogadására és semlegesítésére, sőt egyes elemeinek átvételére, jóval tovább fennmaradnak, mint amelyek kizárólag eltiprásra törekszenek." (Gaddis 2001, 83) Majd később: "Az Egyesült Államok (a Szovjetunióval szemben - BG) meglehetősen ügyesnek bizonyult birodalma irányításában. Vezetői, mivel demokratikus úton szerezték pozícióikat, alaposan ismerték a meggyőzés, alkudozás és kompromisszumkeresés művészetét - nem úgy, mint moszkvai kollégáik. (...) De a demokratikus hagyományok jól szolgálták a nemzetet a második világháború idején: a stratégiai célkitűzésekben a szövetségesek érdekei és lehetőségei is tükröződtek; nekik is megvolt az esélyük arra, hogy komolyan vegyék azokat. A háború után is megmaradt ez a kölcsönös alkalmazkodás, annak ellenére, hogy mindegyik fél tudta, az Egyesült Államok a végén aránytalanul nagy hatalomra fog szert tenni." (Gaddis 2001, 89) Köztudomású ezzel szemben, hogy Moszkva ettől teljesen eltérő politikát folytatott, s mindenekelőtt eszmei téren volt hajthatatlan. A kommunizmus eszméinek "nemzeti", azaz a helyi érdekekkel egyező újraértelmezését vagy megreformálását, ahol tudta, megtorolta, máshol akadályozta vagy kompromittálta.

     Általánosan megállapítható, hogy az a gyakorlat, amely egy-egy birodalom univerzalitás-igényét megvalósítja, közvetlen hatást fejt ki a létrejövő (létrehozandó) birodalmi rend minőségére és tartósságára. Az alábbiakban idézett amerikai szerzők lényegében arról szólnak: mi jobb az USA hegemón helyzetének fenntartása szempontjából? Az unilateralizmus, az egyoldalú (sokszor katonai fenyegetéssel vagy bevetéssel) beavatkozás a világ dolgaiba, vagy a multilateralizmus, azaz a szövetségesekkel folytatott messzemenő egyeztetés és közös cselekvés, illetve újabb szövetségesek vagy barátok szerzése?

 

(A birodalmak rendje) Gombár Csaba a birodalmi kérdésről szóló kiváló tanulmányában így határozta meg a birodalom fogalmát: "A birodalom olyan politikai entitás, amely az előző állapotokhoz képest igen nagy térségben, igen nagy népességet fog át, és képes a nagyobb térség és az ott élő többféle etnikum, különféle hitű és többnyelvű népesség politikai irányítására. A nagyobb térség, a multietnicitás és az előzőleg a birodalmi központtól független entitások együttéléséből adódó problémák uralása a birodalmak alapfeladata - és egyúttal alapproblémája. (...) A birodalom többnyire (...) olyan politikai entitás, amely sajátosan centralizált, hatalmilag strukturált, területileg szegmentált, kulturálisan pedig differenciált, de a világpolitikában egy egységként hat, s maga akarja meghatározni az adott világot."

     Birodalmi rendről, illetve egy adott birodalom által meghatározott világrendről akkor beszélhettünk korábban, ha a következő feltételek fennálltak:

     1) A politikai szereplők áttekinthető, időben és térben viszonylag stabil hierarchiába szerveződtek, amelynek élén a legerősebb birodalom vállalja és aktívan fenntartja elsőbbségét.

     2) A szereplők ismerik a helyüket, és nem vitatják azt, valamint tisztában vannak a lehetőségekkel. Az elérhető privilégiumok az erősebb adományaként értelmezhetők, ami nem zárja ki a versengést.

     3) Az erő és az erőt legitimáló elvek kiegészítik, sőt néha átfedik egymást. 

     4) A birodalmi és/vagy világrend fennállása esetén a kulturális különbségek nem válnak kizárólagossá.

     5) A birodalomnak nincsenek stabil területi határai.

     6) Nincs a hierarchiát szabályozó egyetemes érvényű jog, többnyire egyéni és kollektív privilégiumok vannak, amelyek jogilag is értelmezhetők. Vannak viszont a kollektív szereplők és az egyének érintkezését szabályozó normák, szokások, amelyek betartása elvileg mindenkinek érdeke. (Pl. a semlegesség esetei és területei, a menedékjog kérdése, a megadás és a fegyverletétel szabályai stb.)

     7) Amíg a rend fennáll, a fegyveres konfliktusok korlátozott jellegűek és a perifériára jellemzőek - ha kollektív entitások egymás közötti háborúskodásáról van szó. Ha valaki a birodalom ellen támad, azt nagy valószínűséggel elpusztítják. Két birodalom háborúi is általában a perifériákra korlátozódtak, s a napóleoni totális háborúkkal kezdődően váltak stratégiai céllá egymás fővárosai, s a kölcsönös felszámolásra törekvés (a kettő a gyakorlatban sokszor egyet jelentett).

     8) A periférián egymás közt háborúzó feleknek rendszerint nem egymás teljes elpusztítása a cél. A huszadik századi, ún. prox-i háborúk pl. a "nagyok" befolyásának kiterjesztését szolgálták. Ha mégis bekövetkeznek nagyszabású irtóháborúk, mint pl. a kilencvenes években Afrikában, az a korábbi rend felbomlásának egyik biztos jele.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 2   »   A birodalom rendje - 1.
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911