Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 1   //    «    3    » 
OKTÓBER 25., RÁDAY UTCA, FÉL HATTÓL HÉTIG
Zsille Gábor
A Ráday ucca két vége
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Október elsején, Krakkó óvárosában, fél négytől negyed ötig drótpostán megkapom a témát, és azonnal éber leszek, pontban fél hatkor elkezdek figyelni, a kávéházi asztalnál hirtelen becsukom könyvemet, és részletesen megfigyelem, mi történik fél hattól hétig, séta közben feljegyzem, hány óra hány perctől zajonganak a körpark fáin a varjak, teszem ezt napokon keresztül, aztán ha ezzel végeztem, az október másodikából-harmadikából-negyedikéből kikövetkeztetem a huszonötödikét, Krakkó óvárosából pedig a Ráday uccát, nem nagy dolog az egész.

     A Ráday ucca rendkívül Hosszú, az egyik vége Pesten van, a másik vége Krakkóban, az ember csak térül és fordul, a krakkói végén bármi megtörténhet, a pesti végén a lehető legrosszabb sem kizárt.

     Ráday ucca az egész világ.

     Október huszonötödike szombat, szombatonként a Ráday ucca krakkói végén fél hattól hétig színházba készülnek az emberek, kétszer hosszabban, mint a Ráday ucca pesti végén, beállnak a tükör elé és cicomáznak, sorban magukra aggatnak mindenféle karperecet, bokaláncot, nyakéket, fülbevalót, gyűrűt és kösöntyűt, a sminkről már nem is szólva, egy valamirevaló krakkói család nem vonulhat ki holmi keleti barbárként az uccára, a stílus maga az ember, pontosabban a reprezentáció maga a lengyel, hogy otthon mi van, az már kevésbé kardinális, azt senki sem látja, ha Jacek a feleségével átvonul a Főtéren, lebegjenek a kalapjukon a tollak és ússzék a vállukra terített selyemkendő, az viszont a kutyát sem érdekli, hogy otthon a fejükre szakad a vécétartály.

     Szombaton én speciel nem színházba, hanem dzsesszkoncertre készülök, ami csak kilenckor kezdődik, ezért fél hattól hétig egy lengyel parasztétterembe megyek, egy tizennegyedik századi palota boltíves termébe, két bőséges fogás, gyomorcsináló előétellel és egy korsó sörrel, a desszertet, az almabefőttes csokoládétortát már egy eredeti, tisztán szecessziós kávéházban nyammogom el, középkori lengyel recept szerint készült rózsaszirmos mézlikőrrel öblítem le, az elanyagiasodott fogyasztói társadalomban egyszerűen elviselhetetlen a szellemi ember élete.

     Október huszonötödikén a Ráday ucca krakkói végén Daria napja van, fél hat és hét között a kávéházakban és a sörteraszokon nyolc-tíz fős társaságok ülnek, és sörízű hangon vonítják a klasszikus névnapi köszöntődalt, amely nyomatékosan felszólítja az ünnepeltet, hogy éljen száz évig, ha pedig ezzel megvan, haladéktalanul fogjon neki a következő száz esztendejének. Az asztalfőn ez idő szerint egy-egy Daria ül, minden bizonnyal szőke és karcsú, arca finom, melle egészen csöpp, és lányos zavarában együtt vonít az őt köszöntőkkel. Tekintettel e név aránylag ritka voltára, kávéházanként átlagosan egy Daria jelenlétével számolhatunk. A Ráday ucca krakkói végén a születésnap említésre is alig méltó semmiség, bágyadt délelőtti babazsúr a névnaphoz képest, a névnap a minden, a boldogságot hozó, az ajándékot fakasztó és a vodkacsordító, Daria e percekben hűségesen átéli ezt, Daria ragyog és csicsereg és visít, Daria ki van kenve és fenve, öltözékéhez és kösöntyűinek számához lásd: krakkói színházi megjelenés szorozva kettővel.

     Hogy a Ráday ucca pesti végén, pláne október huszonötödikén, fél hattól hétig ugyan mi történhet a kilencedik kerületben, arról három és fél év krakkói élet után halvány zöld-fehér gőzöm sincs - de ez persze nem akadályoz meg abban, hogy hosszan és részletesen előadjak róla.

     Október huszonötödikén, a Ráday ucca pesti végén, fél hat és hét között (vélhetőleg inkább hét óra felé, mint fél hatkor, mert ahogy mindenhonnan, onnan is el fogok késni), szóval az est folyamán találkozni fogok Lackfival, ezt már október harmadika óta biztosan tudom Levendel Júlia egyik drótpostás leveléből, Lackfi teljes életnagyságban ott lesz, belátogat Zsámbékról. Szervusz, te marha, mondom majd neki egy parányit túlzott közvetlenséggel, ellensúlyozandó, hogy évek óta nem találkoztunk, ugyanakkor drótpostán több ízben is vitába keveredtünk, ami nem is csoda, hiszen Lackfi kissé tüskés, csípőből lő és trafál, nekem viszont lelkem van, én egy finom ember vagyok, velem nem lehet csak úgy ukmukfukk, szőrmentén, foghegyről, Lackfi ezt persze nagyon jól tudja, Lackfi ettől vérszemet kap és dafke döfölődik és nyaggat és ugrat és oktat, mindent egybevetve, régi dicső barátságunkat rozsda marja, nem ragyog. Azt hiszem, egy kicsit majd hátba is veregetem, amolyan öregurasan-kedélyesen, szervusz, te marha, hát te itt, na gyere, igyunk egy kancsó bort, mossuk le a gyalázatot.

     Október huszonötödikén, a Ráday ucca pesti végén, fél hat és hét között az összes szervező amiatt feszeng, hogy már-már túl hosszan olvasok fel.

     Október huszonötödikén, a Ráday ucca krakkói végén, fél hatkor szakadni kezdene az eső, a Főtértől száz méterre egy kapualjba menekülnék, Hieronymus Bosch-ról beszélgetnék az ott álldogáló napszemüvegárus lánnyal, bemutatkozáskor kézcsókra nyújtaná a kezét, kiderülne róla, hogy a Jagelló Egyetem gólyája, megkérdezné, melyik templomba járok szentmisére, hét órára elállna az eső, betolná a raktárba a napszemüvegeket, amiket október végén, esőben és sötétben épelméjű ember nem vásárol, aztán együtt meglátogatnánk Kopernikusz kivilágított szobrát, kifaggatna Franz Kafkáról, és alaposan letolna, amikor bevallanám, hogy még nem olvastam A kastélyt. Másnap - október huszonhatodikán - a Ráday ucca krakkói végén, fél hattól hétig körbesétálnánk a Visztula-parton a Wawelt, és hét órára elmennénk vasárnapi misére, a domonkosokhoz, azután beülnénk valahová egy korsó sörre, amit málnaszörppel innánk és szívószállal, és mindeközben még csak össze sem tegeződnénk.

     Október huszonötödikén, a Ráday ucca pesti végén más szellők fujdogálnak.

     Október huszonötödikén, a Ráday ucca pesti végén, amikor idáig érek a felolvasásban, papíromból feltekintve a következő viccet sütöm el, egészen spontán: Hölgyeim és Uraim, e rövidke bevezető után mondanivalómat kilenc pontban kívánom kifejteni...

     Október huszonötödikén, a Ráday uccában, valamikor fél hat és hét között mindenki megkönnyebbülten tapsol, ha végre befejezem és meghajolok.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 1   »   A Ráday ucca két vége
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911