Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 1   //    «    15    » 
Bíró Béla
Álmok és tragédiák
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Sorsom úgy hozta, hogy a Bukaresti Egyetemen - drámaelméleti előadásomat kiegészítendő - két szemeszteren át (és két egymást követő esztendőben) Madách-szemináriumot tarthattam. Az ember tragédiáját elemeztük színről színre, sőt sorról sorra.

     Madách már régóta nyugtalanított, felfoghatatlannak tartottam, hogyan lehet egy remekmű annyira önellentmondó, mint amilyennek a Tragédiát a kutatás még ma is bemutatja.

     A Tragédia drámaelméleti szempontból is fogas kérdéssel szembesített

- előadásaimban bizonyítani véltem -: hogy a drámaiságnak - klasszikus, modern, sőt posztmodern változatában is - valamiféle (a szemben álló erők közt feszülő) egyensúlyon kell alapulnia. Még Beckett Godot-ja is a cselekvés utáni vágyakozás és a cselekvésképtelenség szinte már tökéletes egyensúlya révén válik drámaivá. Úgy véltem, az az általam "féloldalas"-nak nevezett dráma, melyben a főhős jól érzékelhetően fölötte (vagy alatta) áll ellenfelének, a szó dramaturgiai értelmében áldráma, amely csupán a líra vagy az epika eszközeivel képes a drámához nélkülözhetetlen feszültségnek akárcsak a látszatát is megteremteni. Az ilyen drámának nem lehet tényleges feszültsége, hiszen igazi tétje sincs. Az erőviszonyokból következően a végkifejlet már a kezdet kezdetén borítékolható.

     A Tragédia esetében - legalábbis a hagyományos értelmezések szerint - pontosan ez a helyzet. Ha az Úr valóban a kereszténység mindenható istene, Lucifernek semmi esélye nem lehet arra, hogy bármi módon fölébe kerekedjen. Sorsa eleve elrendeltetett.

     Az Úr és Lucifer konfliktusát (mely Ádám és Lucifer, illetve Éva és Lucifer konfliktusának is lényeg-meghatározó eleme) a dráma elemzői kimondva vagy kimondatlanul a rész és az egész konfliktusaként értelmezik. Ez a konfliktus azonban képtelenség, hiszen az egésznek (ha ráadásul abszolút is) a részt önnön részeként kell tartalmaznia, ha tehát a rész az egésszel kerülne összeütközésbe, önmagával is konfliktusba kéne kerülnie. Ami abszurdum. Az egész valamely része csak az egésznek azzal a (másik) részével kerülhet konfliktusba, mely neki, a résznek - az egészen belül - ellentéte. Az az "egész" tehát, mellyel a rész szembekerül, már nem egész, hanem az egésznek egy másik, az egész kompetenciáit önkényesen önmaga számára revindikáló része. S az egészet a konfliktuális részek vagy együtt alkotják (tartják fenn) vagy (végső esetben) együtt pusztítják el. (Amikor arról beszélünk, hogy egy drámai hős konfliktusba kerül önmagával, a fogalmat épp ebben az értelemben használjuk. Phaedra belső konfliktusa énjének ellentétes összetevői - az ösztöntörekvések és az erkölcsi tudat - közt bontakozik ki, nem az én mint totalitás és annak valamely összetevője közt.)

     A Tragédia esetében - ha az Urat a Teljesség megtestesülésének tekint-

jük - valóban a rész és az egész konfliktusával állunk szemben, Lucifer tragédiája tehát igazi látszattragédia volna. (A misztériumjáték és a moralitások pontosan emiatt nem válhattak valódi drámákká.) Ezzel azonban Az ember tragédiája is látszattragédiává fajulna, hiszen Ádám Úr elleni lázadása végső fokon csakis behódoláshoz vezethetne. Sőt, ha mélyebben belegondolunk, Ádám és Éva föl sem igen "lázad"-hatnának. Éva második színbeli szavaival összhangban az Úr által alkotott ember - a szó tulajdonképpeni értelmében - csakis az Úr szándékait teljesítheti:

 

...Hisz, ha az utat 

Kitűzte, melyen hogy menjünk, kívánja,

Egyúttal ollyanná is alkotott,

Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.

Vagy mért állított mély örvény fölé,

Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva. -

Ha meg a bűn szintén tervében áll,

Mint a vihar verőfényes napok közt,

Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong,

Mint ezt, mivel éltetve melegít?

 

     Választanunk kellett tehát: vagy a tragédia fércmű, vagy az Úr nem azonos a kereszténység mindenható Istenével.

     Minél többször gondoltuk újra a drámát, annál világosabbá vált, hogy a tragédia remekmű, és feltételeztük, hogy az Úr nem azonos a kereszténység mindenható Istenével. És egyre több bizonyítékot találtunk rá, hogy maga Madách sem annak szánta. Nyilvánvalóvá vált, hogy az első színben megjelenített Úrról Aranynak sem véletlenül jutott eszébe a "mesteremberes önelégültség". Ez a figura valóban öntelt ("Be van fejezve a nagy mű, igen. / S úgy összevág minden, hogy azt hiszem, / Évmilliókig szépen el forog / Míg egy kerékfogát újítni kell."), hiú ("Dicséretemre nem találsz-e szót, / Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?"), hatalmaskodó és arrogáns ("Csak hódolat illet meg, nem bírálat"). A későbbiekben azonban az is kiderül róla, hogy megbízhatatlan, hiszen még a maga által rögzített játékszabályokat sem tartja be. Lucifernek ajándékozza a két fát, aztán megakadályozza, hogy a másodikat is az ember megrontására használja fel. Vagy nem tudta előre, hogy az emberpár az élet fájának gyümölcséből is szakítani szeretne? S miért kellene meghalniuk, ha az élet fájának gyümölcsét megízlelik? De az Úr nem csak ebben következetlen. A tizenötödik színben azt mondja Lucifernek:

 

Te Lucifer meg, egy gyürű te is

Mindenségemben - működjél tovább:

Hideg tudásod, dőre tagadásod

Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,

S eltántorítja bár - az mit se tesz -

Egy percre az embert, majd visszatér.

De bűnhödésed végtelen leend

Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,

Szép és nemesnek új csirája lesz.

 

     Azaz bár egyértelműen elismeri Éva igazságát, a második színben a tudás almájának megízlelését követően mégis eltaszítja magától Ádámot: "Ádám, Ádám! elhagytál engemet, / Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban." Hogy az Úr mindenhatónak sem mindenható, az számos egyéb mozzanatból is kiderül. Miért alkotta volna különben az embert olyannak, hogy a létezés titkát "jótékonyan" el kelljen előle rejteni?! Azt is megtehetné akkor, hogy az embert megszabadítsa hiányérzetétől és nyugtalanságától. Nem teszi meg. Ha feltételezzük, hogy mindezt jóhiszeműen teszi, azt is el kell fogadnunk, hogy szándékainak kivitelezésében Lucifer korlátozhatja, ezért maga is rászorul Lucifer szolgálataira. S valóban úgy tűnik, hogy Lucifer, azaz az élesztő nélkül, "mely forrásba hoz", a mindenség valóban holt masszává merevedhetne.

     Ez az Úr, aki sem nem tökéletes, sem nem mindenható, már valóban drámai partnere lehetne Lucifernek. Ezzel az Úrral szemben Lucifer (és az ember) küzdelme sem volna kilátástalan.

     Csakhogy ez az értelmezés a dráma végkifejletének ismeretében aligha tartható fenn.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 1   »   Álmok és tragédiák
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911