Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 1   //    «    17    » 
EUROPLÁN
Nagy Boldizsár
Dublini esőcseppek
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Feljegyzéseimet barátaimnak írom - de még a napló- és önéletrajzírók is tudják, hogy a "közönségnek játszanak", hogy a szavakat rögzítő nem pusztán önmagával, hanem vélt és valódi olvasóival is beszélget.

 

Helyzetemről

 

A Trinity College-ban nemrég létrehozott Institute for International Integration Studies hívott meg ide, Dublinba - általam választott hosszúságú időszakra vendégkutatónak és egyfajta resource-personnak. Az igazgatótanács egyik tagja, a hihetetlenül életvidám és energikus négygyermekes családanya, Rosemary Byrne ismert, mert szerkesztett és részben írt egy könyvet, amiben hosszú fejezetem van. Javaslatára az intézet elfogadott, és gáláns fizetéssel meghívott. Teendőm csak annyi, hogy 1-2, tudományos folyóiratban közölhető tanulmányt kell írnom.

     Az intézet a Trinity College, a hagyományos protestáns egyetem bölcsészkarának modern épületében, a tetőszinten van, pompás kilátással a jól nyírt (írzöld) gyepre és a régi könyvtárra, meg a belvárosra. Saját szobát kaptam rengeteg polccal és egy számítógéppel, állandó internetes hozzáféréssel. Az egyik rövidebb fal üvegből van, így fényes és barátságos, még borús időben is, bár akkor lámpát kell gyújtani.

     Ami szokatlan - mert életemben nem fordult elő velem -: be kell járnom mindennap, elméletileg kilencre, és ott maradnom este fél hatig, ebédszünettel 12 és 2 között. Hivatal. A reggeli időponthoz nem tartom magam szorosan, viszont tovább maradok, így "ledolgozom az óráimat". Nem lehet tudni, ki mit tart számon, az igazgató eddig csak egyszer, röviden beszélgetett velem.

     Az intézet és a Trinity aurája is jó, fent nagyon világos van, tiszta és modern minden (a hetvenes években épített épületre [az nem fényes, sok beton, sötét járatok] húztak rá egy tiszta konstruktivista emeletet a kilencvenes évek végén), lent pedig a nagy gyepek, a hagyományos klasszicizáló épületek szülik a jó érzést. Az építészeti hangulat olyan, mint bármely hagyományos angolszász egyetemen, négyzet alakú térségeket vesznek körbe az emberléptékű épületek, ráadásul itt a campus közepén van a nagy atlétikai pálya is. Valaki azt mondta: a Trinity város a városban, saját öntudattal, s ebben sok igazság lehet.

 

Ír tempó

 

Legintenzívebb benyomásaim az írek lassúságához és cselekvőképtelenségéhez, a hatékonyság teljes hiányához kötődnek. Valószínűleg azért, mert mellbe vert a nap mint nap ismétlődő tapasztalat, mert nem erre, hanem az ellentétére készültem. Azt hittem, ez egy fiatal és fiatalos, az elmúlt másfél évtizedben közmondásosan sokat fejlődött, ezért hatékony, dinamikus ország, amely éppen a technológiai ugrásai által éri el nagy nemzeti jövedelmét. Vagyis azt gondoltam, jól komputerizáltak, könnyen kommunikálnak és nem vesztegetik az időt.

     Nem tévedhettem nagyobbat.

     Bizony, bizony, Moszkva jut eszembe, 1978, például amikor Rein Müllerson, a később a londoni LSE tanáraként ismertté váló, akkor a Lomonoszov egyetem dékánhelyetteseként szolgáló férfiú meghallván kérésemet, hogy oroszul szeretnék tanulni, legnagyobb meglepetésemre nem a telefonhoz nyúlt, s nem is a titkárnője után, de még csak egy írógéphez sem ült le, hanem elővette a töltőtollát és jó komótosan kanyarított egy levélkét, amellyel átsétálhattam a nyelvi lektorátusra és annak nyomatékával teljesült a kérésem. Én akkor az elektromos írógép magaslatáról néztem vissza a golyóstoll előtti idők megnyilvánulására, s azt gondoltam, mennyivel előbbre jár már kis hazám, ahol a félmázsás NDK-s Robotron írógépek megszokott irodai kellékek voltak.

     Nincs magyar szó arra, amiről beszélni szeretnék, a hatékonyság ellentétére ("inefficient"), ami önmagunkat ismerve elgondolkodtató, mert az talán mégsem mondható, hogy mi sokkal jobbak lennénk a deákné vásznánál... Boldogult nagyanyám használt egyet: szaporátlan, de félek, ez csak Erdélyben ismert, s avult.

     Munkavállalási engedélyemet három hónap alatt sem állították ki.

     Az intézet képtelen volt érdemi segítséget nyújtani a lakásszerzésben, vagy bármilyen más gyakorlati problémában.

     A hét 168 órájából kettőben, kedden 3-4 és csütörtökön 10-11 között lehet a minden ajtó kinyitásához szükséges mágnescsíkkal ellátott igazolványt (benne a digitális fénykép) megkapni. Szerencsefiaként pont kedden álltam munkába, délután le is mentem, kézhez is kaptam az igazolványt. (Másnaptól, valóban ki is nyitotta az ajtókat.) Szerdán irány a könyvtár mágneskártyám birtokában. Kérdem, kölcsönözni lehet-e. Mondja, igen, csak ki kell tölteni egy papírt. Már alá is írtam, hogy 620 Euróig felelősséget vállalok a kölcsönzött könyvekért, amikor megállít: hohó, a maga igazolványa sárga csíkos, kölcsönözni csak piros csíkossal lehet. Mondom én, ne bolondozzunk, tegnap pontosan tudták, hogy kutatói státuszban vagyok, miért adtak akkor sárga csíkost. Mert pirosat csak akkor adnak, ha alá van írva a nyilatkozat. Mondom, íme alá van, akkor csütörtökön kiváltom a pirosat. Hohohó, azt istenuccse nem lehet. 48 óra kell ahhoz, hogy az aláírásom tényét bevezessék a központi rendszerbe, és átérjen a hetven méterre levő staff office-ba. Mondom: átviszek egy másolatot, vagy mi lenne, ha felhívnák őket és közölnék, hogy valóban vállaltam a 620 Eurót? Azt nem lehet, muszáj a komputeren odaérnie, addig nem is tud piros csíkosat nyomtatni, de ahhoz, hogy odaérjen, a rendszernek 48 órára van szüksége! (Nekem gyalog 2 percre.) És ebben maradtunk, megvártam a következő keddet, beállítottam a vekkert, hogy el ne késsem a 60 percig nyitva tartó lehetőséget, meg is kaptam a piros csíkos dokumentumot. Másnap mentem volna vissza a könyvtárba szimatolni, szokogatni - hát bezárt. Két hétre. De nem azt írják ki: a könyvtár zárva, hanem azt: az olvasóterem zárva - mire persze én berontok, gondolván, hogy a katalógus és a kölcsönző szolgálat üzemel. Épp hogy le nem lőttek a biztonsági őrök! Szemantikai vitába bonyolódtam velük, de fél szememet a ravaszukon tartottam, és amikor úgy láttam, az az erősebb érv, beletörődötten távoztam, belül azzal a diadalmas tudattal, hogy jobban tudok angolul, mint ők! (A diadal érzése később, éppen gyakori ismétlődése miatt mérséklődött. Vendéglátóhelyen jó, ha tízből egy személy helyi. Bájosan mosolyognak a délről érkezett pincérnők, s mondják "spanyol vagyok", "olasz vagyok" - értsd az étlap szavait ismerem és még százat.)

     Vagy: a PPS szám. Viszem a munkavállalási engedélyem, az útlevelem, a tartózkodási engedélyem, a levelezést arról, hogy meghívtak (a munkaszerződésem ekkor még nincs a kezemben, hiszen csak jó hete érkeztem és négy hónapja hívtak meg), erre azt mondja az ablak mögötti bábuska: na de mivel igazolom a lakcímem. Mondom, itt a lakhatási engedélyem, ahhoz kellett lakcím, kommunikáljon az idegenrendészettel, ha nem hiszi. Azt ő nem teszi, viszont van-e telefonszámlám, villanyszámlám stb. Mondom neki, csak egy hete érkeztem, hogy lenne, a villanyt nem is én fizetem, rendeltem telefont, működik is, de papírom nincs róla (hetednapra jött meg, mikorra kiköltöztem onnan), erre ő közli, hogy ha nem igazolom a lakcímem, nem ad PPS számot. Hozzak a munkahelyemről igazolást. Mi köze a munkahelyemnek ahhoz, hol lakom? - akadékoskodtam. - Akkor nincs PPS szám, mondta lakonikusan. Kedvem lett volna privacy órát tartani, adatvédelemről és Sólyom Lászlóról beszélni, hogy nálunk szinte másfél évtizede a lakcím magánügy, de inkább visszamentem az egyetemre, egy darab papírra felírtam a címemet, amit bemásoltak egy levélbe, azzal vissza, és postán öt nap múlva megérkezett a PPS számom. Az, hogy arra a papírra azt is írhattam volna: Élysée palota, senkit sem érdekelt.

 

Déjá vu

 

A használtan vett bicikli hozza a bolognai párhuzamokat. Ott vettem kéz alatt egy Campagnolo váltós, aranyszínű városi gépet, amellyel cikáztam az árkádok között. Olyan gyorsan haladtam, mint az autók. Ezt Budapesten nem érezhettem - nem is járok olyan gyakran biciklivel, hogy minden bukkanót, szegletet ismernék. Most - néhány napi edzés után - beállt a bolognai állapot, 25-30-al száguldozom, aminél gyorsabban az autók is ritkán mennek. De Bologna ennél sokkal többször kísért. Az alapvető feladat ugyanaz: kialakítani egy életteret egy idegen közegben, ahol nem a turista- készségeket és -forrásokat kell (csak) felfedezni, hanem a hosszú távú berendezkedés környezetét. Nem elég a sarki boltot ismerni, hanem tudni kell, hol érdemes nagybevásárlást csinálni, merre árulnak ágyneműt, törölközőket, biciklipumpát, növényt a szobába. Rájöttem, mennyire hiányzik a néma élőlény, először csak vágott virágot vásároltam, de a hétvégén már cserepes zöldet is. Folyamatosan fel kell fedezni a várost, a rövidítéseket, a külön-külön ismert helyek közötti ismeretlen átvezetéseket, a szép homlokzatokat ígérő járatokat, a buszvonalakat, azt, hogy hol lehet igazolványokra szert tenni, postára menni, merre lakozik a filmmúzeum, s be lehet-e jutni a teltházas koncertre.

     Párhuzam Bolognával az is, hogy ide is vadidegenként érkezem, egyetlen ismerősöm, a már emlegetett Rosemary elhúzott Franciaországba egy év sabbaticalra, szóval itt senkinek se kutyája, se macskája nem vagyok.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 1   »   Dublini esőcseppek
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911