Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 2   //    «    13    » 
KELL EGY JÓ SZÓ - egy Karinthy Frigyes-idézethez
Valachi Anna
Hohó!
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Képzelem, mennyire meghökkent Karinthy Frigyes, amikor rájött, hogy ez a hatéves kisfiú – emberi kiteljesedésének határait fontolgatva – még őt, az önmagát egykor omnipotensnek vélő „fiatalembert” is túllicitálta.
Nagy kérdés, hogy a pszichoanalitikusan képzett író, Ferenczi Sándor barátja vajon a szüleit instruáló, koraérett „bölcs csecsemő” vagy a felnőtteket eredeti gondolataival bosszantó „vásott kölyök” megtestesítőjét látta-e a gyerekben, amikor a tanítását kétségbe vonó, fölényes „hohó” elhangzott. Föltehetően az utóbbi lehetőség rémlett föl benne – hiszen ő is, és az említett fogalmakat bevezető Ferenczi is a szokatlan (zseniális) észjárású, vitára mindig kész „rettenetes gyerekek” közé tartozott.
De érdemes utánagondolni: mitől lepődhetett meg ennyire az író?
Úgy vélem: a generációváltás kikerülhetetlen szükségszerűségét érzékelte, amikor a magáétól alapjában véve különböző életideállal szembesült. Ekkor döbbenhetett rá: mennyivel reálisabb élet- és jövő-szemléletű az őt követő nemzedék, amely már nem kizárólag nagyratörő álmokat dédelget magában. Hiszen lám, ez az éppen iskoláskort elért fiúcska lehetségesnek tartotta, hogy ha felnő, nemcsak tudós, feltaláló, pilóta, államférfi vagy hadvezér legyen, hanem a leghétköznapibb foglalkozásokat, akár a villanyszerelést is kipróbálja.
Érthető Karinthy ámulata az ifjúkori teljesség-szemlélet parttalanná tágított, demokratizáló tendenciája láttán. Hiszen ő, ugyanebben az életkorban, egészen másféle, a társadalmi kiemelkedés és az egyéni dicsőség vágyától hajtva vizionálta jövőkilátásait. A fiúcska viszont praktikusan mérte föl a rá váró életszerepeket, hiszen az egóját játékosan nagyra növesztő „homo ludens” kalandos-fantaszta életprogramja mellett a „homo faber”, a világ üzembiztos működésén őrködő szakember szürkébb – de elérhetőbb – ideálképével is kész volt azonosulni.
Karinthy nyilván nem gondolt arra, hogy a képzeletbeli lét-lehetőségek határtalan kiterjesztése nem a kiteljesedés irányába mutat, hiszen ha potenciálisan túl sok mindent csinálhatunk, az egyformán vonzó alternatívák láttán elbizonytalanodunk, döntésképtelenné válunk. Választanunk kell a sokféle esélyből a nekünk legmegfelelőbb variánst – különben éppen határtalan szabadságvágyunk bénít meg.
A biztonságra törekvő, mintakövetésre berendezkedett társadalmakban a fiúk többnyire az apjuk szakmáját folytatták, generációkon keresztül. Tudniillik a hagyománytisztelő családfők – az embert saját képére és hasonlatosságára teremtő Isten gesztusával – őseiktől kapott nevüket, foglalkozásukat és társadalmi presztízsüket is át kívánták örökíteni utódaikra. A családi modell alapján szocializálódó fiatalok előbb-utóbb megadják magukat a valóságelv uralmának, s a fantáziavilág káprázata helyett beérik a reális életlehetőségekkel. Ám akik föllázadnak a tradíció ellen, szüleik szemében destruktív, „tékozló fiúnak” minősülhetnek.
Írók, művészek életrajzában visszatérő fordulat, hogy a sokféle késztetést magukban érző, kiteljesedni vágyó ifjak nem hajlandók apjuk mesterségét folytatni, s kibékíthetetlen családi konfliktusok árán is ragaszkodnak a bizonytalan egzisztenciájú művészléthez. De épp az ő sorsuk példázza: akibe átlagon felüli érzékenység, kíváncsiság és tehetség szorul, felnőttként is gyerek maradhat, ha olyan hivatást választ, melynek gyakorlásával kiélheti eredendő játékigényét, egyszersmind katartikus elragadtatást kelthet másokban. Freud szerint „a költő ugyanazt teszi, mint a játszó gyermek; fantáziavilágot teremt, amit nagyon komolyan vesz, azaz igen nagy affektusmennyiséggel ruház fel, miközben élesen elkülöníti a valóságtól.” A Freudon iskolázott József Attila is úgy vélte: „a költő olyan, mint a kisgyerek”, aki jelképes üveggolyókkal, virtuózan összerendezett szép szavakkal zsonglőrködve, „testet öltött érvekkel” igazgatja a világot.
Végezetül egy vallomással tartozom. Nemcsak szakirányú olvasmányaim, hanem személyes okok miatt is megszólítva éreztem magam, amikor e közös értelmezésre szánt Karinthy-idézeten elgondolkoztam. Kislányként én is a javíthatatlan álmodozók közé tartoztam, és ötéves korom óta – amikor először vittek színházba a szüleim – folyton-folyvást a színpadra vágytam. Elbűvölt a lehetőség, hogy annyi életet élhetek, ahány szerepet eljátszom, mintegy megsokszorozva önmagamat. Alig vártam az iskoláskort, hogy mielőbb megtanuljak olvasni, s tovább tágíthassam fantáziavilágom amúgy sem szűkös határait. Egész nap a kályha melletti zugban olvastam, minden hős sorsába beleéltem magam, arról morfondírozva, milyen boldog lennék, ha a magamé helyett mások – ezerszer érdekesebb – életét élhetném.
Aztán mégsem lettem színésznő, de mindmáig nagy hasznát veszem az olvasmányok révén kimunkált empátiámnak. Irodalmárként nagyon sok ember bőrébe belebújhattam, s a virtuális sorscsere élménye tett képessé arra is, hogy „harag és elfogultság nélkül” tekintsek azokra a gyakran félreismert vagy nem kellőképpen méltányolt írókra, költőkre, akikkel foglalkoztam.
Bizonyos vagyok abban, hogy a nívós szépirodalmon nevelkedő olvasókban szükségképpen kialakul a mások sorsa iránti érzékenység, a részvét, a belátás képessége. Minél több irodalmi és színpadi hőssel (vagy antihőssel) azonosulunk a „saját élmény” szintjén, annál gazdagabb-sokszínűbb lesz a személyiségünk. S mielőtt meghalunk – Karinthy szellemében – remélhetőleg valamennyien elmondhatjuk magunkról: „íme éltem, és ismertem az életet”.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 2   »   Hohó!
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911