Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 12   //    «    8    » 
ÖRÖKSÉG
Tandori Dezső
Egy mellőzött örökségről
tanulmány (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


"Milyen egyszerű és nyugtot nem enged"

(Szép Ernő)

 

 

I.

 

Hadd elemezzek itt majdnem mindent a leghidegebb fővel, a legelfogulatlanabbul, meg ha van olyan, mondhassam ki a magam végszavát.

     Sajnos, ez utóbbi még csak óhaj, míg jövő tavaszra (most 2003-at írunk) Kosztolányi rímrétegeit és József Attila tételes evidenciáit erőm szerint átvilágítani, illetve körüljárni meg nem próbálhatom.

     Hanem addig is...

 

II.

 

Kellér Andor kicsit elhanyagolt (kis)regénye, a Zöld gyep, zöld asztal, e száz-valahány oldalas, inkább vékony könyv, melyet mégis az utolsó teljes érvényű magyar nyelvű történelmi regénynek merészeltem nevezni nemrég, semmiképp sem a mulatságos(an szomorú?) örökösödési történet miatt különleges.

     Miért az, itt nem mondhatom el, említhessek csak annyit, hogy a furán liberális, állítólagos ős-főnemes-féle, Szemere Miklós, aki a századforduló környéki Magyarország megannyi hibáját érintette ugyan, egyben meg is haladta (jóra), történelmi személyek között (meghatározottan? kevésbé meghatározóan) forgott, semmiképp sem hagyhatta ránk örökül, hogy ne értsünk ugyan a lovakhoz, a kártyához se (Noszty-motívum, engem hidegen hagy), aztán mégis, tessék, műveljük azt is, emezt is (hidegen hagy), s nyerjünk ostoba mód kártyajátékon korona milliókat, amikor pedig egy jómódú polgárleányt, mint Szemere életírója, Kellér Andor megjegyzi, 300 koronából (!)

(-val?) házasítottak ki (nem vagyok jártas e kifejezésvilágban), majd a milliókat gyarapítsuk, ég tudja, százezreket költsünk belőlük lójátékra, lótenyésztésre - ez nem örökségünk, sem tanulságként, sem (közönyösen hagy) elrettentésként. Furcsaságnak sem elegendőképp furcsa.

     A mégis épp bizarr témájánál fogva könnyű kézzel jól megírt - s kulisszásan és kicsit még jobban is történelmies - regényke tartalmaz azonban egy záradék-félét. Mi lett az I. világháború után az igen jól átmentett Szemere-vagyonnal. Bárgyú nagybácsiként hagyta a báró ezt az irdatlan dollár-, ingatlan- és részvénytömeget egy teljesen kispolgárivá felnövekvő gyermekre, aki aztán naivsága, baleksége, tehetségtelensége révén "brókerek" etc. (ma már értem!) jóvoltából mindent úgy elkutyált-kótyált, hogy némi segítséggel keveredhetett ki csak Amerikába, ahol New Yorkban egy gazdag úr kertésze lett, s családjával együtt boldogan élt, míg meg nem halt.

     Ennyit arról, amit apám így fogalmazott meg (csacska úriassággal): "Jövedelem kell a magyarnak, nem vagyon." Megjegyzem, ezt a nézetet valami mód magam is osztom. Orvosi beavatkozásokra kell pénz, nem vitás... és a többi... de ha az emelkedő árakkal "párhuzamban" a jövedelem is nőne, a legfőbb szempont az maradna, hogy időben, megalázkodások nélkül kapjuk meg, ami jár... Nem kapjuk meg az eseteknek legalább a fele részében. Áldjuk is azokat, akiktől igen.

     Ennyit a magam véleményéről anyagi örökségek dolgában.

     Valamint.

     Annál inkább felértékelődnek a szellemi örökségek.

     S nem tréfáltam.

 

 

III.

 

A civilizációs örökséget hagyjuk.

     A lefolyónak állítólag működnie kellene. A csövet nem lenne szabad kontárul a te borítékleragasztó-szalagoddal szigetelnie a segédmunkásnak. Jó.

     A kulturális örökség... átmenet a civilizáció és a...

     ...művészeti örökség között.

     A kulturális (sajnos, sok zeneféleségben csak civilizációs) örökség (meg benne, hogy a műemlék épületek lefolyóit is kell olykor... etc.), bizony, megérdemli azt a gúnyviccet, hogy melyik évben jelenik meg eredetiként a teljesen klónozott nóta stb.? Nincs messze az idő.

     Persze, az ily zene (és pár egyéb) védelmezői, gyakorlói nekünk, például költőknek, szemünkre vethetik, hogy örökségünk a szonett, bizonyos rímforma stb. (a franciák nem is tartják meg a fordításkor a versek rímeit, nem mindig tartják be e követelményt, netán saját felező 12-es, 13-as örökségük szellemében fordítják Shakespeare 10-es, 10 és feles jambusait etc.), és miért lenne baj az, ha egy dal egészen mást mond, nem a mexikói karnevál zeng benne, hanem a lisszaboni piacon vadulunk, aztán mégis sorokon át majdnem ugyanúgy szól az új mű; nehéz itt védekezni.

     A kulturális (és jó esetben a művészeti) örökség a spanyolviasz örök-új feltalálása ellen jó. A professzorok s lentebbek, minden hibájuk ellenére, oly őrzők, kiknek vigyázniok kell(ene) e strázsán. Ám mind e szélesebb köröket visszavonom, abszurd mód, kis kavicsomhoz, mely a vizet így megzavarta; nyugodjék.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 12   »   Egy mellőzött örökségről
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911