Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 7   //    «    7    » 
VAN FOGALMAD? - Játék
Hollós Máté
Azé az érdem
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Szaladó ujjak, pörölycsapásként aláhulló kezek a billentyűkön megszólaltatott akkordokra. Hangmagasságok tévedhetetlen képzése vonós hangszerek jelöletlen fogólapjain, miközben a húr hasít. A húr a gitáros kezébe is váj, a hárfás pedig, ha hetekig nem gyakorol, újból kezdi a vízhólyagokkal viaskodást. Hörcsögöt megszégyenítően felfújt szájüreg, hogy a rézhangszerekbe kellő időben kellő mennyiségű levegő hatoljon, s bármilyen fúvósnál a küzdelem a légszomjjal, az ajkak formázásával, hogy megszólaljon a hangszer, s úgy, ahogy a játékos kívánja...

    Játéknak nevezzük, amit a művész űz. Kedvünket lelni hallgatjuk, s gondoljuk, akkor bizonyára ő is kedvét leli benne. Ahhoz, hogy mi leljük, neki ízekre szedve kell gyakorolnia az apró részleteket, izomemlékezetbe táplálni, mert az agy emlékezete ehhez kevés. Megannyiszor gépiesen ismételve, különböző ritmikai torzításokkal nehezítve megint sulykolva repetálni a rövid egységeket, több ilyet összeragasztgatva újra meg újra... Képzeljünk el egy zenei frázist, s hasonlísuk egy verssorhoz. Milyen lehet így tanulni egy költeményt: máregyhete, máregyhete, máregyhete, csakamamára, csakamamára, csakamamára, máregyhetecsakamamára, máregyhetecsakamamára...? Ez volna a "játék"?

    Persze, tudom: a gyakorlás edzés. A stadionban esztétikusan ható tornamutatványt vagy egy elegánsan csavart gólt ugyanilyen gépies mozdulattömeg előz meg, tesz lehetővé. De a művészetet hajlamosak vagyunk a lélekkel és a szellem szabad szárnyalásával azonosítani.

    S csakugyan: akkor magasrendű a művészi produkció, ha úgy érezzük, nincs benne erőfeszítés. A magától értődően csak úgy lehet, de legalábbis az akkor csak úgy lehet érzésével megajándékozó természetességet várjuk. Gyerekkoromban a női műkorcsolyának két sztárja vetélkedett. Beatrix Schuba jól képzett sportoló volt, üzembiztosan hozta az axeleket és rittbergereket. Gabi Seyfert pedig úgy siklott-ugrott, mint aki egy percet sem készült erre, csak épp arra járt. És játszott...

    Az alkotó is játszik. Lehet, hogy szigorú struktúrák megvalósításán fáradozik, s tisztességes konstrukciókat hoz létre - akkor Schuba. Ha ellibben a konstrukció fölött - Seyfert. Mintha József Attilával mondaná: 

 

Hétért - magamat kérdem -

adsz-e hatot?

Játszom. Azé az érdem,

ki játszhatott.

 

    A zeneszerző sokszor igazán játszik. Mozart kockajátékkal permutálható darabja távoli előképe például Jeney Zoltán A szem mozgásai című kompozíciójának, amelyben tetszés szerinti sorrendbe helyezett kottalapokon olvasható akkordok tetszés szerinti sorrendű leolvasásából áll elő a mű hangzó képe. Ez a kártyajátékszerű gondolkodásmód a véletlenen alapuló komponálás, az aleatoria (alea iacta est) egyik megnyilvánulási formája. Az irodalomban a dobozkönyv a megfelelője, amelynek lapjai-fejezetei szabadon permutálhatók, s mindenhogyan kiadnak valamiféle "történetet", összefüggés-rendszert.

    De nem kell kimondott "társasjáték"-félére gondolni az alkotói játék kapcsán. A következő hang megtalálása, a forma kialakítása, a komponálás egész folyamata voltaképp játék. Nem kevésbé komoly, mint a gyereké, aki nemcsak hogy lelki szelepül használja azt, de alkot is a játékban, konstruál. 

    S vajon a közönség nem játszik-e? Játszhat, ha megtanulja a "játékszabályokat". Nem kell szakemberré válnia, de ki kell építenie az idegpályáit az alkotás befogadására. Ha ezt elmulasztja, s a zeneszerző "labdát gurít" felé, az biztosan elgurul mellette. Ha tudja, mire hallgasson, mit hogyan értsen, elkapja a labdát, tovább- vagy visszapasszolja.

    Térjünk vissza kérdésünkhöz: csakugyan, a művész élvezi? A sportoló az eredményre hajt, a sikert élvezi, a lehetetlennek tetsző nehézség - s benne a saját maga - legyőzését, a teljesítményt. A művész senkit sem tud legyőzni. A kollégákat is csak felülmúlni akarhatja. De nincs legjobb zongorista, legjobb hegedűs. Legföljebb a legjobbak "klubja" - rétege - létezhet. S végül a művész mégiscsak élvezi azt, amiért könnye és verejtéke hull. Mert formál, kifejez, most máshogyan mutatja meg, amit tegnap vagy öt perce mutatott. Ha már övé a szenvedve megszerzett "anyag", igazán játszik.

    De jaj, a lufilyuggató gombostű! Az építő ember pusztítás-játéka. Mi más is ez, mint az áramtermelésre feltalált atom bombásítása? A művészet ilyet nem ismer. Abban a túlzás önmagát teszi nevetségessé, tehát nyomban veszélytelenné. A művészetben ábrázolható az ördögi, kifejezhető, de nem képviselhető.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 7   »   Azé az érdem
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911