Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 11   //    «    15    » 
ÖRÖKSÉG
Zoltán Gábor
Hogy hívnak benneteket?
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A szeme színe kékről zöldre változott, de még előbb meg kellett találnia a virágot. Ott virított, ahol mondták. Pirosabban, mint várta. Leszakította. Pár lépéssel odébb a gombák. Körben, ahogy mondták. Kimondta a szavakat, amelyekre megtanították, és belépett a körbe. Szemben vele ott volt a hold. Hozzáért egy kéz, átkente kenőccsel. Nem mondtam még, hogy a ruháit ledobta, még mielőtt az erdőbe bement volna. Mezítláb osont a tisztásig, gondolhatjátok, hogy lett is a talpán egypár seb. A kenőcs hidegebb volt mindennél, amit addig érzett. Kapott egy kalácsot, az jó meleg volt. Beleharapott. Akár hiszitek, akár nem, a falat édesebb volt mindennél, amit addig kóstolt. És lett neki sűrű, erős haja, olyasféle fonadékban, mint a kalácsé. Lett duzzadó orcája és ajka, szintén a kalácshoz hasonló. Tudott akkortól kezdve a fűszálak hegyén szaladni, a tüskesövény megnyílt előtte, mögötte pedig úgy zárult össze, hogy aki kergette, örökre ott maradt. Tudott a ködgomolyokon táncolni, tudott a füstön is, meg a vonuló katonák lándzsáin. Ehetett, amennyi jólesett, mégse nehezedett el. Mindenkit magába szédíthetett, de lovagjának egyetlen cirógatásától haja tövétől lábujja hegyéig megremegett, éjféltől pirkadatig remegett.

   Reggelre nagyon megéhezett. A lovagja épp nem volt mellette, talán kiment a kerítés mellé pisilni: felmérhetetlenül sok édes bort megivott az éjjel.

   Mit egyen? Nem kívánta se a kalácsot, se a mazsolás kuglófot. És miben fáradhatott el ennyire, mitől éhezhetett így meg, miért olyan száraz a szája és mindenütt a bőre? Nem tudta. Ti vajon tudnátok a helyében?

   Nyílt a kis ház ajtaja, nem csikordult, mert színmézben forogtak a zsanérok, és belépett - nem, nem a lovag, hanem egy kisfiú. Sovány arcú, barna szemű. Jött mögötte egy kislány, a szeme fele részben csillogás, fele részben kopogás: koplalnak bizony ezek jó ideje. Már tudta, mire olyan éhes. Csak ne lennének a kis drágák olyan szörnyű soványak. Ezzel az erővel mókust is süthetne pecsenyének...Rettentő gyöngének érezte magát, nemhogy lépni, de megszólalni alig tudott:

   - Egyetek, kedveskéim, tessék, itt van mézes kalács, habos kakaó. Hogy hívnak benneteket?

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 11   »   Hogy hívnak benneteket?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911