Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 9   //    «    14  
BELSŐ RUHATÁR
Nagy András
Miért fáj a bálna?
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


          Vizekben élünk.

          Mondják: csapatban úsznak, lassan, a mélytengerek fölött, mert a bálna épp a csapatban lehet önmaga, és, bizonnyal, viszont.

          Mondják továbbá: ha feltűnik hullámok övezte hátuk fényes és sötét horizontja, amint kibukkan és elmerül a vízben, fürge csónakok indulnak feléjük a partról.

          Mint hullámverte földrész, lassan mozog, sejtelmes és hatalmas, óceán közeli eredetmondákban fontos tájékozódási pont.

          Amint a csónakok megközelítik a gyanútlan, hűvös óriásokat, a legbátrabb lép a sajkáról az eleven hullámra, hogy pontosan és tévedhetetlen erővel döfje bele a szigonyt.

          Gyakorta észre sem veszi még a végzetes inzultust a bálna, a nagyság ilyenkor nem erő, inkább az ösztönös naivitás magabiztossága - ám ezután újabb és újabb sebek nyomán színesedik a víz, a sebekben egyre mélyebbre fúr a szigony, átláthatatlan, édeskésen zavaros hullámokkal csapkod a tenger.

          A dráma ilyenkor különös fordulatot vesz: a sebzett lény nem menekül vissza a csapathoz, nem keresi védelmüket vagy vigaszukat, hanem önmagára marad, a többiektől növekvő távolságban azzal óvná társait, hogy agóniájában kiszolgáltatja magát vadászainak. Ne kövessék a csapatot, hiszen itt van ő, a maga mindinkább akaratlan sodródásában.

          Mondják azután, hogy az aggódó társak ilyenkor mégis odaúsznak a vergődő óriáshoz, hogy ugyan mi történt vele?

          Ilyenkor azután a fürge hajósok újabb szigonyokat ragadnak, mert bizony megduplázódhat a zsákmány.

          Hol simul össze morál és etológia? Hol válik el? Kant csillagos ege, mely őt közismerten csodálattal töltötte el - miként odabent, az erkölcsi rend -, miként tükröződik a vizeken?

          Ami tovább színesedik, ha a jól célzott szigonyok nyomán megduplázódik a vér sűrűsége, édes, sós, hűvös és meleg. Fürge csónakokon fürge emberek sietve végzik el azután, ami a bálnasors efféle beteljesedéséhez hagyományosan és szakszerűen szükséges - hiszen a vízi óriás minden porcikája felhasználható.

          Igazi ünnep. Kettős bálnahalál.

          A két test azután lassan és moccanatlanul közelít a parthoz. Ami a mélységek fölött egy-egy farkcsapás és uszonyrezdülés volt, az most evezősök megfeszített munkája. A víz még ellenáll. Majd a sekélyben ez is csökkenni kezd. Hogy elégedett mérlegeléssé finomítsa a mámoros kalkuláció: mosógép. Tízórai a gyereknek. Adótartozás. Alkoholos italok. Miegyéb.

          De lehet-e másként mindez a mélytengeri darwinizmusban? És a hatalmas halottak kímélték-e egykor saját zsákmányukat? S azok az övéket, és így tovább, úgymond a tápláléklánc egész hosszában? És vigaszt jelenthet-e, ha a lény, úgy hisszük: nem érez?

          A lényt érzik, hűvösen és nehezen, a test felbontása során: amint olajra, gigászi halszeletekre, gyógyerejű csontokra bomlik majd ott, a fövenyen, szakavatott mozdulatok nyomán. Hogy semmi se vesszen kárba.

          Miért fáj a bálna?

          Ha a tányéron párolgó tenger gyümölcse nem fáj? És persze a bélszín sem fáj, ahogy az omlós szeletbe döfött villa nyomán, az illatosra pirított olajjal még kicsorran némi vér?

          Ott miért nincs Kant?

          S a beköszöntő este csillagos ege alatt ünneplő bálnavadászok vajon nem borzadnának-e el ezen a villamozdulaton, s éppen nem az empatikus Schöngeist ínyenckedő fanyalgásával, hanem a blaszfémia rémületével? Hiszen számukra az egész lényben ott mozog közöttük a mindennapi szentség: kérődzik, bámul, lehever az autóforgalomban, szemléli az e világi nyüzsgést, az apadt tőgyű transzcendencia.

          Aki - ne feledjük - a mi történetünk kezdetén már volt isten. Aki számunkra már mindinkább utazótáska, felsál, fésű, miegyéb, az valaha Héra volt, és párja: Zeusz is volt - maga a gyanútlan és megkívánt Európa egykor efféle bélszínek fölött utazott a vizeken.

          Ezek másféle vizek?

          Amelyben lemossák a vért, a beleket, homokkal tisztogatják a szerszámokat, majd kosarakba és vásznakba pakolva, hosszú menetben hordják haza a szétszabdalt lényt.

          Mondják: ilyenkor a láthatáron lassan és sötéten feltűnik harmadik társuk, hogy megnézze, mitől ritkult meg a csapat. Ott úszik, fel és alá, túl a sekély vízen, hosszan, fel és alá. Fel és alá.

          Mondják: így sirat.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 9   »   Miért fáj a bálna?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911