Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 8   //    «    14    » 
Lányi András
A test - nyílás
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

1.

 

A modern ember önképét alapvetően három tényező határozza meg: az egyén elszigetelődése környezetétől, az én spiritualizálódása, valamint a test instrumentalizálódása.

     (elszigetelődés) A természettudományos gondolkodás a tárgy felőli megismerésnek biztosít elsőbbséget, s ehhez megköveteli a megismerés alanyának és tárgyának egyértelmű előzetes elhatárolását. A szubjektum helyét tehát eleve tapasztalatai világán kívül jelöli ki. Az autonómia-igény érvényesítésén munkálkodó egyén ugyanakkor a közösséggel is szembekerül: annak hagyományai, követelményei, a saját társadalmi státusza ezentúl elsősorban mint szabad önrendelkezésének korlátai jönnek számításba. Végül a "haladás" elvének indoktrinációja együtt jár az ember civilizált és "vad" állapotának éles szembeállításával, és ami ebből következik: a civilizációval szemben ellenséges természet legyőzésével, erőforrásainak kiaknázásával, ellenállásának felszámolásával és hatástalanításával.

     (spiritualizálódás) A morális szubjektum szabadsága és az empirikus egyén biológiai-történelmi meghatározottsága közti ellentmondás kiéleződése alaposan próbára teszi az újkori Európa gondolkodóit. "...Ha a természettudományosan racionális természet magánvaló fizikai-testi világ", mutat rá Husserl, "akkor a magánvaló világnak egy korábban ismeretlen, sajátos értelemben meghasadt világnak kell lennie: egyrészt magánvaló természet-

re, másrészt egy attól eltérő létmódra, a pszichikai létezőkre kellett hasadnia." (1) A fizikai testbe helyezett, vagy pszichofiziológiai funkció gyanánt elképzelt énnek azonban sehogyan sem sikerült helyet szorítani, sem a fizikai téridőben, sem a történelem világában. Ellenben kimutatták, hogy az egyén valamennyi személyesnek vélt képessége és megnyilvánulása tőle független struktúráknak alávetett, és objektív hatásmechanizmusok működésére viszszavezethető, tehát elvileg korlátlanul kiszámítható, sőt, előidézhető (manipulálható) a biológia, a lélektan, a kibernetika, a genetika, a politikai gazdaságtan sat. törvényszerűségeinek kellő ismeretében. A szubjektum "maradvány-elvű" (2) megragadásának kísérlete így kudarcot vallott, és ez a társadalomelméletben rövidesen "az ember halálának" proklamálásához vezetett.

     Az autonómia védelmezőinek pozíciója ilyen körülmények között csak a test "feláldozásával" tűnt fenntarthatónak, akár a tiszta szellem transzcendentális, akár az egyetemes ésszerűség immanens álláspontjáról. A szabadság amúgy végtelen birodalmába Kant óta csak a testi vágyak, személyes hajlamok és öröklött előítéletek befolyásától függetlenített, egyszóval a puszta okoskodás szubjektumára redukált szellem-én nyerhet bebocsáttatást, aki döntéseit a diszkurzív logika formális szabályai szerint hozza meg, egyesek szerint ráadásul csakis a saját egyéni sorsát illető tudatlanság fátyla mögött. Az individuális én új szerepkörében feszült viszonyba keveredett a saját testi létezésével, mivel az gyanús és nehezen kimagyarázható módon kötődik a külvilághoz. (A mindennapi tudat számára pedig az ember megmaradt "lelkes állatnak". A jól bevált formula egy puszta "és"-sel oldja fel a különféle tudásterületeken és világnézetek jegyében kialakult emberképek inkonzisztenciáját, a következetes megalapozás igényét pedig önérzetesen hárítja el. Autonómia címén beéri azzal, hogy köznapi használatra kijelöli a határokat, melyeken belül az énnek - bármi légyen is az - szabad kezet kell biztosítani, hogy maga intézze el, ahogy tudja, házi perpatvarait: test és lélek, szabadság és szükségszerűség, hajlam és értelem viszályát. Nehéz volna elvitatni az effajta pragmatizmus alkalmasságát a "második legjobb megoldás" előállítására. Az egységes és koherens modern világkép romjai között az élet - szent okokból - élni akar, és ehhez nem okvetlenül tart igényt a bölcselet jóváhagyására.)

     (instrumentalizálódás) Ettől azonban a ma embere számára a társadalmi egyén - állampolgár, jogalany, munkavállaló, fogyasztó stb. - maszkja mögött rejtőző személyes én kiléte változatlanul, sőt, egyre inkább rejtély marad, legfeljebb nem kíváncsi többé e rejtély megfejtésére. Rendeltetésszerűen és a szó szoros értelmében önfeledten használja testét és szellemét, ahogyan mások használják őt, ahogyan ő használ másokat. Önszemléletének instrumentalizálódását nagyban előmozdítja testi és szellemi képességeinek helyettesíthetőségéről, fel- sőt, kicserélhetőségéről szerzett mindennapos tapasztalata. Nincs rá ok, hogy éppen azokat a pszichofiziológiai adottságokat tekintse legbecsesebb, vagy akár csak a legszemélyesebb tulajdonának, amelyekkel az ént azonosítani szokták. Éppen ellenkezőleg, úgy találja, hogy tetszőleges céljai szolgálatában (legyen szó akár az objektív teljesítmény, akár a szubjektív élmény fokozásáról, az egészség helyreállításáról vagy bármely egyéb üzemzavar elhárításáról) tetszőleges eszközök állnak a rendelkezésére: különféle berendezések és szolgáltatások, amelyeket ugyanúgy birtokolhat, mint a saját képességeit, csakhogy ezek lényegesen hatékonyabbak és könnyebben engedelmeskednek akaratának. Tegyük hozzá, beláthatatlan lehetőségek nyíltak meg eközben a saját test és a saját tudatállapot módosítására is. A testépítéstől a pszichotréningeken és különféle drogok használatán keresztül a génsebészetig ezek látszólag mind azt tanúsítják, hogy az én és a nem-én egymással felcserélhető és összemérhető, a különbség köztük csupán viszonylagos. Mindaddig legalábbis, amíg a kettő csereszabatosságát, valamint a pótalkatrészek hozzáférhetőségét megbízható társadalomszervezési technikák biztosítják.

     Nem kell identitásunkat tisztázni ahhoz, hogy valamit az egyéni teljesítmény fokozásának szolgálatába állítsunk, élvezet forrásaként használjunk, birtokoljunk, elpusztítsunk vagy ellenszolgáltatás fejében tőlünk nem különböző viszontélvezők rendelkezésére bocsássunk. Vitát legfeljebb eszközeink hatékonyságáról vagy legitimitásáról nyithatunk, választott céljaink értelméről annál kevésbé, lévén célunk a színtiszta, cáfolhatatlan és igazolhatatlan szubjektivitás: az élvezet. Tudván eközben, hogy önmagunkkal szabadon legkevésbé éppen az élvezet (és a kín) pillanataiban rendelkezünk, ésszerűen pedig állítólag éppen akkor járunk el, hogyha szabadságunkat e nem-szabad állapot eléréséhez szükséges eszközök elsajátításának szolgálatába állítjuk, immár végképp nem tudhatjuk, hogy "mi magunk" kik vagy mik vagyunk.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 8   »   A test - nyílás
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911