Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 1   //    «    8    » 
Kámán Balázs
Revolúció
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A revolúció eredetileg csillagászati szakszó: a bolygók szabályos, befolyásolhatatlan keringését, tehát vissza-visszatérő, ciklikus mozgását írták le vele. Hannah Arendt szerint a szemantika furcsasága, hogy a "forradalom" szó restaurációt jelentett, "vagyis épp az ellenkezőjét annak, amit ma értünk rajta". 

 

Egy idő után dühödten szabadult volna a saját magyarázataitól is. Kit érdekel, hogy miért lett öngyilkos, meg hogy igazán meg akart-e halni, kit érdekel?, hajtogatta gyerekes csapkodással, pedig nem volt már gyerek, sőt, ahogy hömpölyögve múlt az idő, s minden jel szerint ő is felnőtt, és - talán egy-egy fordulóban még elámult, meg is borzongott és belevörösödött, hogy nahát!, olykor-olykor, kivételesen persze - ahogy az élet kérlelhetetlen tempóját érzékelte és megértette, hogy vele is megtörténnek a szokásos felnőtt-dolgok, azok, közben egyre gyakrabban gyötörte alattomos bűntudat, hogy a normális életével, a csupasz létével jóváhagyta a barátságuk elenyészését. Kár szépíteni, tőle sem telt más. Vagy talán az nem olyan? A ragaszkodás talán nem valóságosan létező? Nem olyan, mint bármi látható-fogható, amiről azért is lehet beszélni, mert valamilyen, valamilyenné formálódott a hosszú vagy rövid idő során, s ha nem is úgy nőtt, terebélyesedett és pusztult, mint egy tölgyfa, csak úgy csiszolódott, mint egy kavics. Hát nem olyan? A bűntudat meg, amit ösztönösen azonnal föltekert vagy négyrét hajtogatott - mikor mi a praktikusabb -, hogy minél kisebb helyen elférjen, s be is gyömöszölt a lehető legkisebb és legeldugottabb zugba, a bűntudata ott is, hiába, mérgezett, bűzös levet eresztett, mint egy zsák télire vásárolt, de megfagyott, aztán megrohadt krumpli. A szagot már nem zárhatta sehová, s amikor pufogott, hogy kit érdekel?, kit érdekel?, nagyon is kitetszett a védtelensége. Tíz esztendő után is érdekelte, ha ugyan "érdeklődés"-nek mondható a rengeteg képzelgés, s éppen A. utolsó délutánjának ilyen-olyan előadása. Rossz volt az is, hogy ha A.-ra gondolt, mindjárt színházat csinált - monodrámát játszatott hajdani barátjával, de kétség sem fér hozzá: ő maga írta, rendezte, és főként nézte a darabot. Szégyenletes.

     Hiába ismerte annyira A.-ék fürdőszobáját, hogy világosan lássa maga előtt a kádat, amelybe a kamasz fiú borsózöld fürdőnadrágjában beül, a mosdó fölötti, háromajtós, tükrös szekrénykét; onnan, a jobb oldali szárny felső üvegpolcáról veszi le a borotvapengét. A borotva a sajátja, bár talán sohasem használta - nem is igen kellett még -, hiába kínálkozott a díszlet, megannyi kellék, flakonok a rózsamintás csempe előtt, törülközőszárító és akasztók az ajtó belső oldalán; hiába gondolta fanyarul, hogy A. utoljára az apja frottírköpenyét nézhette, és úgy kellett néznie, mint a beteljesedés jelét; hiába. A képzelgés azért sikeredett mindig előadásnak, méghozzá melodramatikus előadásnak, mert lehetetlen volt válaszolni, hogy miért lett öngyilkos A. Miért éppen akkor? Mi történt akkor? Senkitől sem kérdezhette meg, hogy mi történt, s nem az illem óvása miatt, hanem azért, mert erre senki sem felelhetett. Magyarázatokat azonban bőségesen, túlságosan is bőven eregettek, s a magyarázatok szépen emelkedtek, lengtek, sodródtak a levegőben - nagyon ritkán szétpukkadtak, gyakran olyan magasra, messzire szálltak, hogy a türelmes bámuló sem tudhatta biztosan: ott, a pontocska még az, vagy pont sincs már, semmi sincs, csak beleképzelés. A saját anyja magyarázatait szinte a röptetés pillanatában elkapta, s maga szúrta ki. Tűvel, megátalkodottan, mert nem hitt az anyja megrendültségében. Mindig gyűlölte A.-t, leplezetlenül gyűlölte, hisz ripacs módon gúnyolta még a hadarását is, a magas hangokba futó, kapkodó-fuldokló és hirtelen-váratlan elakadó vagy épp dadogásra váltó beszédet - noha az öngyilkosság után legfeljebb annyit ismert el, hogy féltette a fiát, persze, hogy féltette, látta, mekkora hatással van A. a fiára, és ismeri a saját naiv, jóhiszemű és a végtelenségig ragaszkodó gyerekét - persze, hogy féltette attól a szerencsétlentől. Ez is utólagos szövegelés, magyarázatféle, zsolozsma. Az anyja ugyanis semmit sem tudott A.-ról, a barátságukról, közös terveikről, így hát nem voltak, nem is lehettek rossz sejtelmei; tyúkanyó féltékenykedett, semmi több. De milyen alapon szurkálja ő a többiek formás-színes, vásári okoskodását, ha nem képes - és nem képes, még magában sem - valami másfélét találni, valamit, ami legalább elindulni segítene?

     A. kicsi volt, de talán már iskolás, talán csak első osztályos, amikor a szülei elváltak, ám a milliónyi elvált szülők gyerekétől eltérően, ő valami furcsa, zavarba ejtő csököttséggel munkálkodott újbóli összehozásukon. Az apja másodszor is nősült, vélhetően feleségül vette azt a nőt, akiért elhagyta A. anyját. Mert elhagyta, ezt A. kamaszként is újra meg újra elmondta, pózos tárgyilagossággal, egy lélektanban járatos, öreg vizsgálóbíró szomorú bölcsességével ismételte, hogy elhagyta, így van, el; s hogy az anyja nem keresett másik partnert, milyen szép, ugye, és nincs, nem is volt másik szerelme; A. ügyelt arra, hogy ne bujkáljon a hangjában harag, hogy ne vegye át az anyja megbántottságát, ne vádaskodjon helyette, vagyis megőrizhesse a maga független és cselekvésre alkalmas helyzetét. A barátságuk jegyajándékaként - már az első gimnáziumi év vége felé - fedte fel tökéletesen reménytelennek tűnő tervét, hogy egymáshoz vezeti - mert mélyen, titkosan egymáshoz tartoznak - a szüleit. Amíg beszélt, nemcsak hihetőnek, de nagyon is logikusnak tetszett érvelése, és oly kevés idő maradt A. jelenléte nélkül, hogy a kétségek, az eszelősség gyanúja, s mindaz, ami az ő anyja szerint A.-t veszélyessé tette, nem mutatkozott elég súlyosnak, fenyegetőnek, meghátráltatónak. Készségesen segített volna a terv megvalósításában, A. kedvéért boldogan állít csapdát - a csapdába eső érdekében persze -, s játszik bármilyen szerepet, csakhogy erre nem került sor. Valószínű, hogy A. sem tett semmit. Ténylegesen nem.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 1   »   Revolúció
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911