Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 1   //    «    20    » 
Asztalos András
Pad, szürke pokróccal
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Györe Balázsnak

 

Nagyanyám nem ismert meg, holott huszonnégy évig ismert.

     Egy Varsó alatti otthonban van összezárva sok-sok öregasszonnyal, akik szintén nem ismernek engem. Nagyanyám mostantól egy öregasszony a sok közül. Virágot viszek nagyanyámnak, de karcos hangú nénikém, akin furcsa türelmetlenség és zavartság uralkodik, azt mondja, a virágot inkább valamelyik ápolónőnek adjam, mert nagyanyám úgysem fog megismerni. Augusztus van. A kastélyhoz nagy park tartozik, üres fehér padokkal. Az egyikre leülünk. Próbálom megérinteni nagyanyámat, de elhúzódik, kezét a pokróc alá rejti. Szavaimmal próbálom megérinteni - elmondom, hogy mindenki jól van (?!), elmondom, hogy ő végre dédnagymama lett... Nem figyel rám. Nem tudom, merre és mit néz. Pupillája egészen összeszűkül, tekintete higgadt, de a szemén mintha hártya volna. Mindegy, mitől ilyen, a gyógyszerektől vagy a kórtól. Nyomaszt, hogy nem tudok vele kapcsolatot teremteni, s hogy nem tudom, mi van a hártya mögött. Állapotán nem tudok, nem lehet változtatni. S nem tudhatom meg, van-e még benne emlék, érzés, nyom. Csupa csont lett. Lefogyott. Elfogyott. Ülünk a padon, és közben történik az elfogyás. Elfogynak a szavak, a tettek, elfogynak a lehetőségek és a távlatok, én is elfogyok nagyanyámból, törlődik a huszonnégy év - mindez kicsúszik térből és időből, nincs többé helye. De hova csúszik? Nagyanyámnak nincs többé helye, már helyre rakhatatlan. És érzem, úgy fog meghalni, hogy nem lesz vele senki.

     Nagyanyám úgy halt meg, hogy nem volt vele senki. Soha nem fogom megtudni, hogy halála előtt volt-e benne kép, emlék, harag, megbocsátás, bármiféle rezgés; volt-e benne egyáltalán bármi. Soha nem fogom megtudni, hogy élt-e még, mielőtt meghalt.

     Mostantól minden kérdés érvényét veszti: nagyanyám pillanati lezárultak. A pecséten egy üres pad, szürke pokróccal - hűvösen foszlik.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 1   »   Pad, szürke pokróccal
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911