Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2002 / 12   //    «    11    » 
Zsille Gábor
Krakkói jegyzetek
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Lépcsőházi affér

 

Az Ószínház aulájában, a díszlépcső fordulójánál hatalmas festmény fogad: Helena Modrzejewska (1840-1909) életnagyságú, egészalakos portréja. A lengyel színjátszás történetében Modrzejewska a Tragika, a legenda, a minden, egy személyben a Príma és a Donna - egy Laborfalvi Róza-Blaháné-Honthy Hanna összeállítású színészbrigád is csak feleannyi virágcsokrot kapna, mint amennyit az ő lábához hordtak. Modrzejewska valódi nagyaszszony volt, a modern shakespeare-i színház egyik megalkotója, s még ennél is több: a lengyel nemzeti öntudat ébrentartója, amerikai emigrációjában is elkötelezett honleány. Most itt áll velem szemben, fölém magasodik, kissé zavarba is jövök. - Kezét csókolom, nagysasszony - motyogom félénken. Öltözőjében áll, súlyos bársonyfüggönyök és egy aranyrámás tükör előtt, bokáig hulló fehér nagyestélyit visel, kezében félig nyitott könyv. A vak is láthatja, alig két perce még a színpadon állt és hazafias verseket szavalt, vélhetőleg Mickiewicz költeményeit. A zsöllye felől be-beszűrődik a tüntetésbe hajló ováció, a terem bejáratánál sápadt, gyöngyöző homlokú cári titkosrendőrök figyelnek. Az öltöző ajtaján, épp a művésznő válla fölött, most az öltöztetőnő kukkant be - s mert azonnal észrevesz, jól nevelt sikkantással eliszkol. Pardon, pardon, motyogom, és továbbindulok a bordó szőnyeggel futtatott lépcsőn, a nézőtér irányában. Sietnem kell, az ügyelő már másodszor csengetett. 

 

 

Az informátor

 

Hajnali fél négykor, a zsidónegyed egyik éjszakai kávéházának pultjánál egy festőművész - szigorúan bizalmasan - a következőket közli velem: Előző délután Krakkóba érkezett egy negyven év körüli japán gitárművész (a nevét ne is firtassam, európai ember számára megjegyezhetetlen), és a Sl?owacki-színház szomszédságában, a Polonia Szállóban vett ki szobát. Csak négy napig marad, vasárnap ugyanis az ország túlsó végében, Gdan´skban ad koncertet. Ami Krakkót illeti, szombaton este, a Szűcsök utcájának egyik dzsesszklubjában házi koncertet tart - fél kilenc körül ajánlatos odamennem.

     A jelenet bája megbénít. Mintha csak Gogol figuráját hallanám, amint fojtott hangon bejelenti: Uraim, városunkba tegnap revizor érkezett, és a fogadó emeleti szobájában vett szállást. De szerepelhetne mindez Krúdynál is, ilyesformán: Kedves ifjú barátom, van szerencsém elárulhatni önnek, hogy a szállodánkban lakó titokzatos idegen - bizonyos Rezeda Kázmér úr - holnap délelőtt, rendkívül bizalmas üzleti ügyekben, továbbutazik városkánkból...

     Mást már nem is mondott a festő. Kihörpintette sörét, kezet nyújtott, és hazament.

 

 

A ház négy arca

 

Milena Wieczorek Anna Frankról szóló verseit olvasom egy folyóiratban, s mert tetszenek, legott magyarra is fordítom őket. (Munkám során megtudom, hogy a rejtekhelyen Anna nővére, a hallgatag Margot is vezetett naplót, amely azonban sajnálatosan eltűnt. Vagy eltüntették, teszem hozzá, talán ugyanazon cenzori kezek, amelyek Anna naplóját kóserré fésülték.) Végül a szerzőt bemutató életrajzi jegyzetet veszem szemügyre, s megtudom, hogy Milena 1960-ban született, máig négy verseskönyve jelent meg, a nővére pedig Anna Janko, a kitűnő költőnő.

     Az ügy innentől egyre érdekesebb. A nemzedéke egyik legjobbjának tartott Anna Janko édesapja ugyanis az ismert költő, Zbigniew Jankowski. Édesanyja pedig a kiemelkedő költőnő, Teresa Ferenc. (Másfél éve készülök kideríteni, ugyan miként tett szert a vezetéknevére.) Egy szó, mint száz, előttünk áll a család, ahol gyerekek-anyuka-apuka, mindenki avatott költő - naná, hogy tíz évvel ezelőtt kiadtak egy családi antológiát, A négyarcú ház címmel. Bizony, volt egy ház, ahol (még a fiókák kirajzása előtt) négy költő élt egy fedél alatt: folyton és szüntelenül és mindig, a családi asztal alatt összeértek a verslábak, esténként minden szobában verset írt valaki, a konyhában egymást kerülgették a múzsák... Elvarázsolt kastély, kísértetház, tündérek tanyája, rémséges lak.

 

 

Az gőg ellen való áfium

 

Televíziós interjú a kilencvenegyedik évét töltő Czesl?aw Mil?osz-szal. A riporter többek között azt is megkérdi, hogy annak idején, a Nobel-díj átvételekor nem érintette-e meg őt a hiú felfuvalkodás réme.

     - Jaj, nagyon is - sóhajtozik huncutul Mil?osz. - Egyetlen egy módon kergethettem el magamtól.

     - Mégpedig?

     - Ugyebár délután, a Svéd Királyi Akadémián lezajlott a díjátadási ceremónia. Este szerepeltem a tiszteletemre adott ünnepi fogadáson. Másnap viszont nagyon korán keltem, gyorsan asztalhoz ültem, és a stockholmi szállodai szobámban verset írtam.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2002 / 12   »   Krakkói jegyzetek
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911