Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2002 / 11   //    «    19    » 
Lányi András
A tanító dolga a tudatlanság társadalmában
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Martin Heidegger A dolog című előadásában figyelmeztet, hogy "dolog" fogalmunk eredetije, a latin res, rebus kifejezés nem tárgyat jelent, hanem ügyet. A magyar nyelv géniusza megkönnyíti számunkra ennek az értelemösszefüggésnek a belátását. Akinek mifelénk "sok a dolga", arról tudjuk, hogy nem a tárgyai sokasodnak, hanem az elfoglaltságai szaporodtak el. S ha azt mondjuk valakire, hogy "teszi a dolgát", bizonyára nem arra gondolunk, hogy egy tárgyat helyezget ide-oda, hanem hogy elvégez valamit, amit el kell végeznie, ez lévén "az ő dolga". Miért épp az övé? Mert rá tartozik ("a magad dolgával törődj!", hangzik a figyelmeztetés) - a dolog valamiképpen az ő tartozása, feladata, kötelessége lett. Úgy látszik, mintha a dolog hatalommal rendelkezne az illető felett, hiszen "elfoglalja", "foglalkoztatja", betölti elméjét, kitölti idejét. Összetartoznak, ez a lényeg: ő és a dolga. A nyelv vezérfonalát követve, ahogyan Gadamer tanácsolja, nekünk, magyaroknak tehát nem esik nehezünkre belátni, hogy a dolog nem valami tőlünk független létező, amelyről kívülállóként szerezhetünk igaz ismeretet, hanem ügy, amely magába foglalja az elfoglalt ügyeskedőt. Az ember számára megragadható világ - az embert megragadó és elragadó dolgok világa - az emberiség ügye, amelyben mindannyian érintettek vagyunk. Ezek a dolgok nem "vannak", hanem megtörténnek - velünk és általunk.

     Az ügy, amely dolgot ád a rajta dolgozónak, valamely önként vállalt vagy kényszerű kötelesség folytán tartozik rá: így vagy úgy, feladata, hogy foglalatoskodjék vele. Nem is állíthatnánk, hogy a dolog a mi dolgunk, ha vele kapcsolatos elkötelezettségünkből nem fakadnának tennivalók, melyeknek eleget tehetünk és amelyeket elmulaszthatunk. Ez pedig azt jelenti, hogy a dolgokhoz fűződő viszonyunk alapvetően nem ismeretelméleti, hanem etikai természetű, mi tehát nem a tények, hanem az értékek világában élünk. De hogy benne élünk, az sem úgy értendő, mintha az értékek az embert körülvennék mint természeti tünemények vagy éppen egy istenség ajándékai, hanem inkább úgy, hogy az értékelő viszonyulás az ember dolga (munkája), amely a megismerésnek nem következménye, de igenis előfeltétele. Ahhoz ugyanis, hogy a dolgokat nevükön nevezzük, előbb különbséget kell tenni köztük, majd választanunk kell a megkülönböztetettek között: igen, ezt igen, nem, ezt nem. Ameddig nem mondtunk valamire igent vagy nemet - amíg nem köteleztük el magunkat -, addig nem is csalódhatunk várakozásainkban. Más szóval: addig nem tehetünk szert a dolgok másságának és a magunk tudatlanságának döbbenetes tapasztalatára, s a tudás világa nem nyílik meg előttünk. 

     Az iskola, amennyiben tudást közvetít, egy közösség ügyeibe nyújt beavatást, és annak elkötelezettségéről tudósít a szép, a jó és az igaz egy különös felfogása mellett. Eljárásokra tanít, melyek segítségével a tapasztalt dolgok és rejtélyek (a latin rebus szó mindkettőt jelenti) egy összefüggő és társainkkal megosztható, közös valóság (realitas) részeként válnak értelmezhetővé. A módszerek, szabályok, példák és minták e rendezett gyűjteményének kritikai elsajátítása teszi az embert műveltté. Az európai humanizmussal kezdődő modern vagy kulturális korszakban az iskoláztatás célja és értelme e műveltség megszerzése volt. A műveltség a személy képessége arra, hogy az értékek mibenlétéről folyó társadalmi párbeszédnek elvileg egyenrangú és teljes értékű résztvevője lehessen. E párbeszéd nyitottsága és autonómiája az, ami a kultúra közösségét a kultusz közösségétől megkülönbözteti. A kulturális korszak azonban, úgy tűnik, lezárult, és a modern humanizmus alapértékeit ma már csak egészen konzervatív emberek merészelik számonkérni. Ezért időszerű, hogy feltegyük a kérdést: mi lehet a tanító és az iskola dolga a megváltozott viszonyok között?

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2002 / 11   »   A tanító dolga a tudatlanság társadalmában
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911