Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 3   //    «    14    » 
KELL EGY JÓ SZÓ - egy Szent Ágoston-idézethez
Bárkán György
Emberkép
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Szent Ágostont is a spontán emberi kapcsolatok vágya késztette, hogy barátaival olyan közösséget teremtsen, amely – mai fogalmakat használva – az autonóm élet akkor még hatalmi viszonyoktól mentes rendszerén alapszik.

Az együvé hordott közös vagyon szociális közösség képzetét kelti, a határozott időre választott elöljárók – az egyének ügyes-bajos dolgait is menedzselő, az eredetiben szereplő magister szó még kifejezőbb – az autonóm társadalmi egységek Tocqueville-től származó elemzésére-jellemzésére emlékeztet. (A meg-nem-valósított, valódi önkormányzatiság eszméje is felbukkan itt korai változatban.)

Engem legjobban a tulajdonlással, a birtoklással szembeni alkotó élet, a kreativitás előfeltételei és az etika mindennapi szerepe izgat. „Ne legyen ez azé, az amazé, hanem mindenki olvadjon egybe, s az egész legyen minden egyesé s minden az egészé.” Annál is figyelemreméltóbb ez az elképzelés, mert a kapitalizmus kialakulásában a protestáns etika nagy szerepet játszott: eszerint a munka gyümölcse a felhalmozás. A birtoklás azonban, mint életvezetési, személyiséglélektani s erkölcsi probléma így, egységben kezelve Ágoston után elhalványult. Teljes egészében talán csak a modern időkben tért vissza, s éppen az az Erich Fromm támasztotta fel empirikus kutatásaira támaszkodva /!/, akinek nevét a 68-as diáklázadások is zászlajukra tűzték, s aki e mozgalmak tapasztalatait is felhasználja. Az önrendelkezésen alapuló lét előfeltételeit sorolja, s megidézi a középkori, s a még előbbi idők emberi kapcsolataiban az etika szerepét. Az autonóm élet ugyanis mindig etikai alapokon nyugszik. A kapitalizmust megelőző korszakokban a közösségi kapcsolatokat s a belőlük kialakult egyéni életet az etika határozta meg, a történelmi fejlődés későbbi szakaszában az áru-fétis és elidegenülés lehetetlenné teszi a valódi autonóm élet kialakítását. Fromm az egyéni egzisztencia megszerveződésének két lehetséges módját mutatja fel: az autonóm-autentikus és a birtokláson alapuló létezést. Majd még továbbmegy, s tulajdonképpeni létezésnek csak az előbbit ismeri el – a másodikat csupán az előbbi elidegenült pótlékának tekinti.

Ágostonék spontán szerveződését azonban – az ifjak úgy vélik – éppen a nők hiúsítják meg, akiket akkor többnyire tulajdonként kezeltek. Talán ezért jelennek meg úgy az ifjak képzeletében, mint akik erősebben kötöttek a tulajdon világához. Itt maga az emberi kapcsolat (férfiak és nők kölcsönös függése) látható – mint kölcsönös birtoklás, amely kizárja a benső függetlenséget.

Fromm az angol és a német nyelv elemzésére támaszkodva mutatja be lét és létezés különbségét: a cselekvő folyamatosság, az igék használata és a főnevesülésben megjelenő rögzítettség-állapot jellemzőit. Majd a két, nyelvileg is megragadott egzisztencia-állapot antropológiai-pszichológiai sajátosságait elemzi – a jól ismert „to be” és „to have” szemantikájából kiindulva.

A tanulás és az emlékezés folyamataiban tisztán jelenik meg a birtokláson alapuló egzisztencia-mód: az ismeretek elsajátítása mechanikusan vésődik be, anélkül, hogy a valódi jelentés és funkciólehetőség beépülne az életbe. Ez persze meghatározza az emlékezés, a felidézés, a belső felhasználás és cselekvés módját is: az ismeretelemek között nem jönnek létre szerves, egymást kiegészítő kapcsolatok. Ez a fajta birtoklási attitűd elválasztja a személyiség önmegvalósítását a birtokló ember gyakorlati tevékenységétől. Így válik még a beszélgetés, az ilyen-olyan kommunikáció is külsővé-idegenné. A megértés, az átélés, esetleg az egymás álláspontját is méltányló vita helyett retorikai alakzatok gépies alkalmazása marad. Érvényes mindez még az olvasásra is: a birtokló úgy veszi birtokába az olvasmányt, hogy jelentését nem vonatkoztatja saját élményeire, életét nem hozza kapcsolatba az olvasottakkal. A birtokló ember – ha úgymond, szeret, saját magáért szereti a másik embert, de nem ismeri az autentikus létezés kölcsönösségen alapuló szeretetét.

Az ágostoni élmény talán legmélyebb magva, ami az utódok elemzésében és mozgalmaiban is rendre feltűnt, hogy miképpen lehet túllépni a birtoklásos kapcsolatokon. De szerintem már a Vallomások Vl. könyvének befejező soraiban is olvasható:

„S azt kérdeztem: ha halhatatlanok lennénk és örök érzéki gyönyörökben élnénk, anélkül, hogy elvesztésüktől félnünk kellene, miért nem lehetnénk boldogok s mi egyebet keresnénk még? Nem tudtam, hogy éppen ez az én nagy nyomorúságomnak bizonysága, hogy elmerülvén a mélységekben és elvakultságomban még elgondolni sem tudom, hogy van az erkölcsi tisztaságnak és az önmagáért való szépségnek olyan fénye, amelyet testi szemmel nem is láthatunk, s máshol nem látható, csak lelkünk mélyén.”


 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 3   »   Emberkép
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911