Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 12   //    «    17    » 
KELL EGY JÓ SZÓ – egy Fülep Lajos-idézethez
Victor András
Vers és valóság
jegyzet
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Ady-elemzésében Fülep Lajos így állítja egymással szembe – vagy egymás mellé – a verset és a valóságot: „a vaskos, brutális, irgalmatlan valóság mellett a vers mégiscsak szavak zengése”.
Költészet és valóság összevetésekor szinte elkerülhetetlen, hogy eszünkbe jusson Arany János verse, a Vojtina ars poétikája, ahol ezt olvassuk:

Nem a való hát: annak égi mássa
Lesz, amitől függ az ének varázsa.

A való(ság) önmagában nem költészet, nem vers. A valóság (számunkra) jel. A környezet hatásai képezik az elsődleges jeleket. Ezeket az érzékszerveinkkel észleljük. A valóságot kifejező szavaink is jelek – a jelek jelei – tehát másodlagos jelek. Áttétellel jelzik a valóságot. Költészet azonban csak akkor lesz ezekből a jelekből – vagyis vers akkor születik a szavakból – ha jelképpé emelkednek, az egyedi valóság egyetemes jelentésű szimbólumává válnak. A nyers valóság égi másává. Talán ezt értette Fülep is azon, hogy a vers „szavak zengése”. Zengése – mondja –, azaz nem egyszerűen hallhatósága, hanem „nyelvi muzsikává” nemesülése.
Lelkemben ágaskodó kérdés azonban, hogy Fülep vajon miért állítja egyértelműen szembe a valóságot és a verset. Márpedig kifejezetten ellentétet érzékeltetnek szavai. A valóság nála „vaskos, brutális és irgalmatlan”, a vers viszont „zengés”. Vagyis ég és föld. Azt gondolom, hogy Fülep itt – a mondanivaló erőteljes hangsúlyozása érdekében – túloz. Félrebillen a mérlege. Hiszen a valóság nem feltétlenül brutális. Van szelíd, angyali valóság is. És a szavak is lehetnek kegyetlenek. A skála itt is, ott is nagyon széles.
A brutális rokon értelmű szavai a Magyar szókincstár szerint: állati, állatias, vadállati, bestiális, kegyetlen, kíméletlen, embertelen, barbár, vad, vérengző, vérszomjas, baromi, könyörtelen, hidegvérű, durva, nyers, borzalmas, irgalmatlan.
Ilyen lenne a valóság? Néha igen. A házakat romba döntő földrengés, az atombomba tízezreket elpusztító robbanása, a pestis gyilkos járványa, a tűzvész mindent elemésztő rohanása, a teljesen reménytelen elhagyatottság, a kilátástalan és tehetetlen vénség, a hányingert okozó kibírhatatlan bűz, a gyilkos szadizmus valóban ilyen.
De minden erdőjáró találkozhat a szelíd természettel is: a simogató szellővel, az enyhet adó árnyékkal, a mélyen beszívott virágillattal, a fű növésének csendjével, a patak csobogásával és a tücsökciripelés éjszakai nyugalmával. Bárhol felütünk egy Áprily-kötetet, szinte árad belőle a természet valóságának szépsége, áhítata, fensége. Így imádkozik az Úrhoz „A csavargó (is), aki a halálra gondol”:

... ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő, ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sün-fiad...
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem, s Uram, te hallgatod.


Az emberi társadalom valósága sem feltétlenül brutális. Lehet szelíd is. Az anya ölelése, a kedvesünk simogatása, a tanító néni óvó szeme, a kórházi nővér gondoskodása, a templomi gyülekezet énekének magasztossága mind-mind az emberi valóság szépségéről szól. Az emberi lélek zengéséről.
S hasonlóképpen vagyunk a szavakkal is. A szavak lehetnek simogatók és bántók is. A gyógyíthatatlan kutyával kapcsolatban azt mondjuk, hogy „elaltatták”, s nem azt, hogy megölték, mert ez utóbbi szó bántó a nyersesége miatt a bánatos gazdi fülének. S nem azt mondjuk, hogy „megdöglött” a kutya, hanem valahogy szelídebben. Az udvarias szóhasználat kerüli a kegyetlen szavakat. Jóérzésű ember nem mondja a felségének, hogy pocsék a főztöd, legfeljebb körülírja, „csomagolva” adja tudtára, hogy nem ízlik. Kulturált férfi nem közli a nővel, hogy „szeretnélek megb...ni”, még akkor sem, ha mindketten ugyanarra gondolnak, mert ilyen nyers, direkt, durva közeledés csakis elriaszthatja a partnert.
És vannak egyértelműen szelídséget jelentő szavaink: csend, béke, liget, áhítat, ringatás, csók, boldogság, öröm, szeretet, simogatás, ölelés stb.
Megjegyzendő egyébként, hogy igazából sohasem maga a szó szelíd vagy brutális, hanem mindig a valóság. A természet valósága és a beszélő ember valósága. A szavaink csak tükrözik a durvaságot vagy éppen a szelídséget. Jelzik. Versben pedig jelképpé magasítják; ahogyan Ady írja:

Pogány rímek, muzsikák között
Szomjazok valami örököt.

(Pap vagyok én)

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 12   »   Vers és valóság
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911