Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 7   //    «    6    » 
TÉNYFÉKEZŐ - autómodellek és autóverseny
Kovács Gábor
Kezdetben vala a sebesség
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A vélhetően valamikor a húszas-harmincas években készült fotókat nézve föl kell figyelnünk a sajátságos paradoxonra, ami a nyugalmat, társadalmi megállapodottságot sugalló ünnepi hangulat és a voltaképpeni tárgy, vagyis az autók funkciója, az általuk hordozott dinamizmus között feszül. A résztvevőknek a verseny egy jól berendezett világ ünnepi eseménye; teljességgel helyénvaló táncmulatsággal fűszerezni, valahogy úgy, ahogyan a szüreti mulatság méltó megkoronázása a közösség számára fontos társadalmi eseménynek. A volán mögött ülő hölgyek ruházata és arckifejezése derűs magabiztosságról tanúskodik: tudjuk, kik vagyunk, hova tartozunk, honnan jövünk és hova megyünk. A csillogó-villogó autócsoda egyik kényelmes helyről a másikra visz bennünket, miközben – egyáltalán nem mellékesen – a társadalomban elfoglalt helyünket is megerősíti; egyszerre jelképe a státusőrzésnek és a kényelmes helyváltoztatásban manifesztálódó modern középosztályi szabadságnak. A 20. századi modernség hazájává lett Amerikában az automobil nem véletlenül gördült be a hétköznapi élet középpontjába: a gyülekezési-, szólás- és vallásszabadsághoz, a boldoguláshoz való joghoz valóban szervesen kapcsolódik a mozgásváltoztatás szabadsága. Az ember oda mehessen, ahova kedve tartja – már a középkori jobbágy számára is ez volt a szabadság lényege.
Na de, hova is akarunk menni? Hát egyik helyről a másikra. Erre való az autó. Valóban? A képsorozat utolsó fotói jelzik: talán mégsem ilyen egyszerű ez. Az áramvonalasított, fegyverlövedékhez hasonló versenyautók és a bennük ülő, kezeslábasba bújtatott, motoros szemüveget viselő vezetők másik világot idéznek. Ebben már nem a kényelem és a szabadság a cél, hanem a sebesség. Ezek a versenyautók nem helyváltoztatásra szolgálnak; aki ezekbe beleül, nem valahova akar eljutni, hanem valahonnan eltűnni. A pályán köröző versenyző célba érkezve ugyanoda érkezik, ahonnan elindult. Nem is akart eljutni sehova. A helyek, amelyeken áthalad, tökéletesen közömbösek számára – egyedül a tér számít, melyet a lehető legrövidebb idő alatt kell átszelni. Előképe Phileas Fogg, Jules Verne hőse, aki fogadásból nyolcvan nap alatt megkerüli a Földet, s kalandok sorozatán keresztül oda érkezik, ahonnan elindult. Verne könyvében – a fotókhoz hasonlóan – két világ áll szemben egymással, kétféle temporalitással. Az egyik az egzotikus helyek világa a maga lassan csordogáló idejével, a másik a sebesség világa, melyben az idő legyőzendő ellenfél – ez a főhős alakja körül szerveződik. Őt a helyi egzotikumok vajmi kevéssé érdeklik; ezek pusztán leküzdendő akadályok számára. Ami egyedül fontos, a sebesség – nincs az a pénz, ami sok lenne számára, hogy megvásárolhassa.
Tommaso Marinetti – aki mélységesen megvetette a fotókon ábrázolt önelégült polgári világot – a futurista kiáltványban már 1910-ben pontosan megfogalmazta, miről is van szó: „Már a sebességben élünk, miután megteremtettük az örök, mindenütt jelenlevő sebességet.” Marinetti – aki a későbbiekben a futurizmust a maga szempontjából logikusan házasította össze a fasizmussal – jól látta azt is, hogy a sebesség dinamizmusától elválaszthatatlan az erőszak: „Mi a kihívó mozgást, a lázas álmatlanságot, a futólépést, a halálugrást, a pofont és az ökölcsapást magasztaljuk. Megállapítjuk, hogy a világ nagyszerűsége új szépséggel gazdagodott: a sebesség szépségével. Egy versenyautó, kirobbanó lélegzetű kígyókhoz hasonlatos, vastag csövekkel díszített motorházával... egy bömbölő autó, mely úgy száguld, mint a kartács, szebb, mint a Szamothrakéi Győzelem (szobra). Azt az embert akarjuk dicsőíteni, aki a kormánykereket tartja, melynek képzelt rúdja átéri a földet, rohanó futásban, földi pályájának körein.”
A modern világ a sebesség kora, amely lerombol mindenféle gátat, lett légyen az fizikai vagy társadalmi – mondja Paul Virilio. Az arisztokráciát felváltja a dromokrácia, (dromosz: versenyfutás), a helyek fölötti uralmat a sebesség fölötti uralom. Mobilis in mobili (mozgó a mozgóban) – Verne másik hőse, Nemo kapitány mitikus tengeralattjárójának, a Nautilusnak a vezérlőtermébe ezt írta fel jelszóként. De igaz-e ez a gépkocsiban ülő utasra? – kérdezi Virilio. Paradox módon nem. Ugyanis kétféle sebesség van. Az egyik a metabolikus sebesség, az anyagcserének, az emberi életfunkcióknak a gyorsasága – ez az élet vitalitása vagy intenzitása. Ez a fajta sebesség nő, amikor testünket fokozottabb erőkifejtésre késztetjük, sétálunk, futunk vagy kocogunk. A másik a mechanikus sebesség. Ebben van része az autóval utazó embernek, aki a mozgó járműben mozdulatlan: tulajdonképpen nem utazik, hanem szállítják. Életfilozófiájának jelszava: immobilis in mobili (mozdulatlan a mozgóban). A mozgás szabadsága kényszeres helyváltoztatássá lényegül át; vajon mitől és mire szabad a nagyvárosi csúcsforgalomban a körúton araszoló autó sofőrje és utasa?
És hát persze itt sokkal többről van szó. A sebesség civilizációjában nemcsak létállapotunk és értékvilágunk alakul át gyökeresen, hanem a világgal való kapcsolatunk alapját jelentő érzékelésünk is – Virilio találó megfogalmazása szerint a megjelenés esztétikáját az eltűnés esztétikája váltja fel. A sebesség gyümölcseibe belevásik a modern ember foga – így lesz posztmodernné. A sebesség szétrombolja a régimódi helyek terét, helyébe az áramlások virtuális terét állítja. Legfőbb célunk, hogy a földgolyót egyetlen ponttá zsugorítsuk – lásd real-time tőzsdei műveletek –, miközben a helyek eltűnésével elillan a szabadság is – ez ugyanis nem létezhet a helyek világa által konstituált tágasság nélkül. De nem ez az egyetlen lyuk a világ szövetén, melyen keresztül a szabadság elszivárogni látszik. A demokrácia mint politikai forma túl lassú és időigényes ahhoz, hogy életképes lehessen a real-time műveletek fénysebességet kívánó világában.
A végeredmény? Virilio gyakorta hivatkozik Howard Hughes-ra, a Scorsese Aviator című filmjéből ismertté vált amerikai multimilliomosra. Hughes a harmincas években minden létező közlekedési eszközzel minden létező sebességi rekordot megdöntött, s miután 1938-ban repülőgéppel megkerülte a Földet, afféle technológiai szerzetessé lett, aki vágyát, hogy a sebesség révén egyszerre legyen mindenütt és sehol, úgy elégítette ki, hogy élete utolsó évtizedeit egy sötét szobában, ágyon fekve töltötte, miközben mindig ugyanazokat a filmeket nézte. Ez a betegséggé fajult sebességmánia Hughes szemszögéből nézve logikus végkövetkezmény volt. A sötét szoba a vetítővászonnal tökéletes szimulációja a járműben mozdulatlanul ülő utazó léthelyzetének, akinek a szélvédőn át látható valóság annyira valóságos, mint a vetítővásznon pergő képek. Voyeur mindkettő. Az ellentétek egybeesése teljessé lesz: állandóan úton lenni és el sem indulni ugyanaz. Egyik esetben sincs megérkezés. Korunk evangéliuma így kezdődik: „Kezdetben vala a sebesség.” Ám a soha véget nem érő dinamika a semmi sivatagába viszi az utazót.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 7   »   Kezdetben vala a sebesség
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911