Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 7   //    «    13    » 
CIGÁNYKERÉKBEN
Horgas Judit
„Ők nem tesznek különbséget” – beszélgetés Ungár Lászlóval
interjú
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Több mint harminc éve vagyok gyakorló orvos, és lényegében mindennap tapasztalom, hogy a cigány családokban, közösségekben mennyire törődnek a betegekkel. Nincs olyan cigány, akit ne látogatnának a kórházban. Sokkal jellemzőbb, hogy egy beteget százan látogatnak, és a kórházi dolgozók ezt problémának tekintik. A közösség nemcsak törődik a bajban lévővel, hanem fizikailag is körülveszi. Ha a beteg hazavihető, a cigányok azonnal elviszik az otthoni, megszokott környezetbe. A nem cigányok is látogatják, gondozzák betegeiket, de gyakran a család igyekszik a lehető legtovább a kórházra bízni az ápolást, mert a beteg hátráltatja a mindennapi munkát, tanulást, a megszokott életet – a gondozás áldozatot követel. A cigány közösségben azonban fel sem merül, hogy bárminek hasonló fontossága van. A magyar egészségügy állandó és alapvető gondja, hogy a betegeket nem lehet hazaküldeni a kórházból. Jellemző persze, hogy amikor a napidíj bevezetésével kísérleteztek, és napi háromszáz forintot kellett fizetni a kórházi gondozásért, a probléma rohamosan csökkent. A többségi társadalomban előfordul, hogy sok más indok mellett a család anyagi okokból is szeretné, ha az ápolásra szoruló beteg a kórházban maradna. Bár a cigányokat általában nem veti fel a pénz, az anyagi szempontnál jóval erősebb a törődő, az elesetten bármilyen áron, a teljes család összefogásával segítő kultúra hagyománya.
A cigány közösség egy másik, kórházi munkám során sokszor megfigyelt jellegzetessége talán alig ismert. A magyar cigányságnak vannak ugyan etnikai jellemzői, de ezek nem feltétlenül markánsak – valószínűleg ez is hozzájárul, hogy a magyarországi cigány közösségek befogadó csoportok: ha valaki kiesik a többségi társadalom rendszereiből, ha magára hagyott, hajléktalan, senkihez sem tartozó nyomorulttá válik, még mindig marad esélye, hogy asszimilálódjon a cigányokhoz.
Azt hiszem, Budapesten érvényesül ez leginkább. A cigány közösséghez tartozásnak pedig meglepő ereje van. Tudjuk, sok negatívummal is jár, de talán még mindig jobb ide tartozni, mint sehová. Kórházi orvosi tapasztalatom, hogy a nyilvánvalóan nem cigánynak született betegeket is ugyanúgy körülveszi a befogadó cigány közösség – ők nem tesznek különbséget. Sajnos, a társadalmi mobilitás a másik irányban is működik. Ha valaki sikeres lesz, nagy a kísértés, hogy eltávolodjon a cigányságtól. A diplomás cigányt a többségi társadalom gyorsan befogadja, ha lemond a kötődésről, és „nem cigányként” él.
A magyarországi cigányság körében a kis súlyú, elmaradt növekedésű gyerekek, koraszülöttek sokkal gyakoribbak. Talán az alultápláltság és a dohányzás miatt – ezek az egészségügyi problémák elsősorban szociális okokkal magyarázhatók. Vannak szűrhető betegségek, de a cigányság jellemzően kevésbé veszi igénybe ezeket a lehetőségeket. Egyes betegségek szexuális szokásokhoz kapcsolódnak, és tudjuk, a cigány közösségek szexuális tradíciói eltérnek a többségi társadalomban uralkodó szokásoktól. Érzésem szerint a méhnyakrák is gyakoribb náluk, de ezt persze statisztikai vizsgálatokkal kellene alátámasztani.
A méhnyakrák gyakorisága és az ebből eredő halálozások száma az egész világon az adott ország gazdasági erejét és az egészségügyre fordított pénz összegét tükrözi. Magyarországon azonban a méhnyakrákos megbetegedések és halálozások száma nem tükrözi az egészségügyre fordított pénz összegét – sokkal rosszabb a helyzet. Tavaly indult egy kezdeményezés, hogy védőnők és körzeti ápolónők szűrjenek. A méhnyakrák leginkább azokat veszélyezteti, akik rossz szociális körülmények között élnek és sok gyerekük van, tehát kiemelten fenyegeti a cigány nőket. A falusi asszonyok nem utaznak a városba nőgyógyászati vizsgálatra, nem állnak sorba, hiszen nincs tünetük, panaszuk. Azokban a körzetekben, ahol a védőnők megkezdték a munkát, az átszűrtség a sokszorosára ugrott. Meggyőződésem, hogy ezeken a területeken a méhnyakrák okozta halálozások száma is jócskán csökkenni fog.
Mivel onkológiával foglalkozom, gyakran szembesülök a ténnyel, hogy a többségi társadalom nem tud és nem is akar semmit kezdeni a halállal. Azt hiszem, a haldoklónak az a legjobb, ha valakivel meg tudja beszélni a félelmeit, a tennivalóit, s hogy miként értékelje az életét. Fontos, hogy ne legyen egyedül, amikor meg kell halnia. De a többségi kultúrában, ha valaki beteg lesz, a család az utolsó leheletig próbálja tagadni a halál közelségét, és a haldokló végül egyedül marad minden problémájával.
Ezzel szemben a magyarországi cigány kultúrában a halál az élet elfogadott része. A haldokló és a környezete is számot vet azzal, hogy meg fog halni. Persze mindent megtesznek, hogy a beteg életben maradjon, de ha elkerülhetetlen, felkészülnek a halálra. Úgy vélem, a cigányok számára az élet utolsó pillanatai sokkal könnyebbek, és ebből a szempontból akár irigyelhetjük is őket.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 7   »   „Ők nem tesznek különbséget” – beszélgetés Ungár Lászlóval
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911