Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 11   //    «    17    » 
CORVINA
Mújdricza Péter & Nassli Viktor
Architektonikus gömböcjáték
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Építészeti fikcióesszé

Az emberiség kollektív evolúciója döntő jelentőségű ponthoz közeledik, a világ mára gazdaságilag, társadalmilag és ökológiai értelemben egyaránt instabillá vált.
(László Ervin)


A 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilonjának külső és belső kialakítására két évvel ezelőtt írtak ki tervpályázatot. Pályaművünkben leírtuk a Gömböc-simogató pultokat tartalmazó tér ötletét, de a zsűri választása más pályázóra esett. Az expóról szóló őszi híradásokból tudtuk meg, hogy a nyertes „sikeresen adaptálta” ötletünket – anélkül, hogy velünk egyeztetett volna. Ismerjük a mondást: Lopj el egy tyúkot, levágják a kezed, lopj el egy országot, kineveznek helytartónak.
Magyarország 39 x 21 x12 méteres ipari konténert bérelt a 2010. május 1. és október 31. között zajló sanghaji seregszemle időtartamára, vélhetően az olcsóbb bemutatkozás reményében. A 3,2 milliárd költségvetésű kiállításnak talán futotta volna ennél többre is – Izrael például harmadennyi költségből kifejezetten impozáns, egyedi kiállítóteret produkált. A mi kínai konténerünk tehát hatalmas doboz volt, aminek 21. századi „csodakamra”-ként, a külső-belső installációval kellett volna elvarázsolni a közönséget. A kiírás szerint a pályázóknak a Jobb város, jobb élet és a „Gömböc” összehangolására kellett felépítenie tervét úgy, hogy az a kiállítás látogatója számára érthető és értékelhető legyen.
Mi is a Gömböc? Az internetes ismertető szabatosan tömör, köznyelvi megfogalmazásában: A Gömböc az első ismert homogén test, melynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van. Bizonyítható, hogy ennél kevesebb egyensúlyi helyzettel rendelkező test nem létezhet. A stabil egyensúlyi pont: A Gömböcöt bárhogy tesszük is le, mindig a stabil egyensúlyi pontjába tér vissza. Így viselkedik a keljfeljancsi is. Míg a keljfeljancsi visszaállása egy nehezéknek köszönhető, a Gömböc csupán egyetlen, homogén anyagból készült, ezért maga a forma biztosítja talpra állását. Az instabil egyensúlyi pont: A Gömböc gerincének tetején található egyetlen instabil egyensúlyi pontja. Ebben a helyzetben elvileg képes lenne megállni, de a legkisebb zavarás hatására elbillen onnan, hasonlóan egy hegyére állított ceruzához.
Hozzásegítheti-e Földünket a Gömböc a jobb város – jobb vidék – jobb élet helyes arányainak keresésével az áhított globális ökológiai egyensúlyhoz? Találhatunk-e analógiát a Gömböc instabil egyensúlyi helyzete, mint potenciális katasztrófaállapot, és a stabil egyensúlyi helyzet elérését célzó – a katasztrófát megkötni és feloldani remélő vagy azt pusztán követő – mozgás között? Vajon felelősebb emberekké varázsolhat-e bennünket a Gömböc, ha kozmikus világmodellként tekintünk rá parányi létünk „átmeneti terében”? ... az embernek mint a teremtés legfontosabb földi objektumának, de úgy is mondhatjuk, hogy a földi fejlődés jelenleg legmagasabb értékű produktumának gyökeres megváltoztatásával próbálkozhatunk csak azzal, hogy önpusztításunk folyamatát megállítsuk, és talán meg is fordíthassuk – írja Beney Zsuzsa Endreffy Zoltán: „hogy művelje és őrizze...” című humánökológiai esszékötete előszavában. Nem szabad erőfeszítéseink kimenetelét, hatásfokát fontolgatnunk. Enélkül csak lelkiismeretünk parancsának engedve kell szólnunk, s hogy a bizalomnak, a sokszor irracionálisnak tűnő reménynek erősebbnek kell lennie a mérlegelésből fakadó pesszimizmusnál. Vannak – ha ritkán is – olyan helyzetek, amikor az irracionalista remény teremti meg a racionális cselekvés lehetőségét, és vannak olyan embertársaink, akik filozófus létükre is az értelemnél magasabb rendű értelem nevében szólnak hozzánk.
Pályaművünk írásakor Balogh János ökológusprofesszor előző évezredben felröppentett szentenciája járt a fejünkben: – Az emberiség jövője azon áll vagy bukik, hogy Kína a világfelélő amerikai, vagy az önfenntartó, tradicionálisan megújított kínai modellt választja. Úgy találtuk, a Gömböc taraja vagy gerince, ahol az instabil egyensúlyi pont is elhelyezkedik, kísértetiesen emlékeztet a Földgolyó (és Kína) ökológiai „Achilles-inára” – a Himalája vonulatára. A Himalájából hatalmas folyók erednek, amelyek mintegy hárommilliárd ember életfeltételeit határozzák meg. A Föld lakosságának majdnem feléről van szó, így Tibet függetlensége Kínát geostratégiailag is kényesen érinti. Az édesvíztől függő termőtalaj az agrár-ökológusok előrejelzése szerint hamarabb elfogyhat a Földön, mint az olaj. A kínai szocio-kapitalista mandarinkormányzás súlyos ellentmondásokkal terhes: már ott is egyre gyakrabban hallani a magyarországi agrárkonferenciákról ismerős „vezetői” kijelentéseket, hogy a 21. századi modern, nagyvárosiasodó életforma keretei között a falvak világa „korsze­rűt­len”, kvázi „gazdaságtalan”, felszámolásra váró „feudális, félázsiai csökevény”. Egy ökológiai metaforával igazolható, milyen veszedelmesen téves elképzeléssel van dolgunk: ha a környező hegyek erdeit kivágjuk, nincs, ami felfogja a lezúduló vizeket, így pusztító árvizekre és belvizekre számíthatunk. Hasonlóképp, ha a vidék élelemtermesztő és mikrotelepülés megőrző képességét felszámoljuk, a munka nélkül maradt, elkeseredett vidéki földönfutók el­áraszt­ják a nagyvárosokat, kezelhetetlen társadalmi, gazdasági és politikai problémák elé állítva az éppen aktuális kormányzatot Párizstól Pekingig, Brüsszeltől Budapestig, Ulanbátortól Sanghajig. A 21. század elejére a városi területek túlsúlyba kerültek a vidékkel szemben. Gandhi és tanítványai lassan már egy évszázada felhívták a figyelmet, hogy a településföldrajzi egyensúly helyreállítása (jobb város – jobb vidék – jobb élet!) a globális túlélési stratégia alapvető eleme. Már az ógörög filozófusok sem helyeselték a hatezer főt meghaladó városállamok kialakulását, mert a polgárok nem tudják demokratikusan kontrollálni a tisztviselők politikai és erkölcsi alkalmasságát. Beney Zsuzsa gondolataival élve: Rettenetes a világ megsemmisülésének tudata. De mérhetetlenül, összehasonlíthatatlanul rettenetesebb az a tudat, hogy ezt a katasztrófát nem valamely külső hatalom, nem a kozmosz vagy a földi természet ereje, hanem önmagunk, az emberi szellem fejlődésének folyamata hozta létre. Ennek a paradoxonnak felismerése sokunk számára kétségbeejtőbb a megsemmisülés folyamatánál.
Ezt a szorongást jelenítené meg a Gömböc instabil egyensúlyi helyzetéből következő aszimmetrikus vetődése, dőlése. A pokolkarcoló életérzés irracionálisan reményteli, virtuális ellenpontozásaként jutott eszünkbe, hogy a kiállítótér centrumában egyensúlyát kereső, felnőtt- és gyermekléptékű Gömböc-páros hologramként jelenjen meg. A Gömböc-hologramon balesetveszély nélkül, mintegy álomszerűen átsétálhatunk, akár családostól is.
(A Göm­böc-hologram Balogh Tibor matematikus háromdimenziós televíziójának Gábor Dénes találmányára épülő, napjainkban folytatott kísérleteire támaszkodott volna.) A Gömböc-hologrampár, üveg járófelülettel fedett, négyzet alakú víztükör felett keresné egyensúlyát. Ez persze csak a mi gondolatainkban volt így: a Sanghajban megvalósított magyar pavilonban a kínai házigazdák életveszélyesnek találták a középpontban felállított ember-nagyságú Vasgömböcöt és piros kordonnal kerítették el a látogatók elől, mint valami állatkerti vadállatot. Nagyon helyesen, mert ha egy játékos kis kínai véletlenül megbillentené a Vasgömböcöt, önmagát és másokat is halálra zúzhatná. Vajon mit árul el ez az építészeti elszólás a magyar-kínai kapcsolatok jelenéről és lehetséges jövőjéről?
A nyertes pályamű szerzője a Gömböc-simogató „adaptálásakor” nem bocsátkozott felesleges filozófiai fejtegetésekbe; célirányosan korrekt, sík asztalfelülettel oldotta meg a „simogatás” problémáját. Igaz, így is sokkal sikeresebben „járt el”, mint a pavilon többi részénél, például az indokínai maláj-hinták mintájára a pavilon mennyezetéről lelógatott, világító hegyű rudaknál. A rudazatok talajmentig himbáló erdeje kiszorította a pályázati kiírásban előírt közösségi és előadóteret a konténer előtti rusnya placcra. A budapesti szakmai közítélet szerint azért erre a pályaműre esett a választás, mert első ránézésre ez tűnt a legolcsóbbnak. Ám a kínai kivitelezők még időben észrevették, hogy „jutányos áron” bérelt konténerünk tetőszerkezete nem bírná el a rúd-erdő súlyát, így külön teherhordó álmennyezetet kellett beépíteni – persze tetemes költséggel.
A mi elképzelésünk szerint a Gömböc-hologrampár alatti üvegfelülettel fedett víztükröt egy folyóka kötötte volna össze a pavilon repkényes lugassal árnyalt kültéri ivókútjával. A folyóka átmeneti tere biztosított volna helyet a Gömböc-simogató pultoknak is. A zsűri hiányolta, hogy egyik pályamű sem emelte finoman a tenyerére ezt a tárgyat („Gömböc”), csak szolidan magyarázva erősítette meg jelentőségét – olvashatjuk a kelletlenül beismerő Zárójelentésben. Pálya­mű­vünk­ben a gyermek, felnőtt (női és férfi) könyökmagasságba tervezett Gömböc-simogató pultok sajátos térdinamikai, ökoegyensúlyi (és talán globális erkölcsi) problémát is felvetettek: a nem-euklidészi terek és a Gömböc találkozásainak „kézzelfogható”, gyakorlati próbáit. Tervünkben a Gömböc-simogató pultok konkáv, tehát tányér-(tenyér-)formájú terek, legömbölyített biztonsági peremmel. Ez a konkáv fogadófelület a Gömböc instabil egyensúlyi helyzetéből következő kezdeti dőlését, vetődését mérsékelné, mintegy körbe ölelné. Konvex, tehát fordított tányér esetén a Gömböc akár többször egymás után átfordulhatna a gerincén (sűrűsödő katasztrófa-helyzeteket szimulálva), és ez minden bizonnyal roncsolódáshoz vezetne. Sanghaj és térsége, a délkelet-ázsiai partvidék a napsütötte május és október közötti időszakban a tenger felől érkező, egyre kiszámíthatatlanabb ritmusban tomboló tájfunok, hőhullámok és nagy esőzések ideje. 2008-ban, amikor a pályaművön dolgoztunk, a Kalmaegi névre hallgató, csendes-óceáni tájfun Tajvan felől éppen Sanghaj felé tartott közel 200 kilométeres óránkénti sebességgel – és hasonló jelenségekre 2010 nyarán is számítani lehetett. A tervpályázat beadási határ­ide­jekor (2008. május 13-án) Szecsuan-tartományban földrengés és áradás rajzolta át a folyók és települések térképét. A biztonságosan körbe ölelő, Gömböc-simogató tenyér a globális településföldrajzi egyensúlyt jelképezi: így nyúlunk a gyerekünk fejéhez és a Földgolyóhoz is.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 11   »   Architektonikus gömböcjáték
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911