Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 2   //    «    8    » 
TÉNYFÉKEZŐ - életképek
Valachi Anna
Mosolymaszkok
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Sok mindent elárul rólunk, hogyan viselkedünk, ha fényképeznek. Többnyire igyekszünk „barátságos arcot” vágni, még akkor is, ha nem vagyunk derűs hangulatban, s egyáltalán nem lehetne velünk „madarat fogatni”. Annál különösebb, hogy a legelterjedtebb, mosolyra buzdító fotós vezényszó is az ornitológiához kapcsolódik: „Most repül a kismadár!” A ma már bugyutának tetsző instrukció első ízben bizonyára a szabad ég alatt hangzott el, amikor a fotográfus el akarta terelni modelljei figyelmét a bűvös optikáról, hogy álmélkodó, érdeklődő, életvidám arckifejezéssel örökíthesse meg őket.
Egy szívből jövő nevetés valóban karakteressé varázsol mindenkit – de a megjátszott jókedv, a műmosoly leleplező. Miért gondoljuk mégis, hogy ha kivillantjuk a fogsorunkat – sőt, a szerencsétlenebb fizimiskájúak az ínyüket is látni engedik –, szalonképesebb emléket hagyunk magunkról, mint ha az örökkévalóságnak szóló pillanat mulandóságának tudatában, komolyan és ünnepélyesen nézünk farkasszemet az optikával, ahogyan elődeink tették a fotográfia őskorában? Alighanem jól fejlett egónk ösztökél, hogy összetéveszthetetlennek mutatkozzunk. Hiába olyan tekintélyt parancsolóak a dédszüleinkről ránk maradt archív fotók, ha elődeink személyiségéről, temperamentumáról, köznapi viselkedéséről mit sem tudhatunk élőszoborrá merevedett képmásaik alapján.
Csak a fotótechnika rohamos fejlődése tette lehetővé, hogy az egyéniség is megnyilvánulhasson a felvételeken. Amikor nem volt szükség többé hosszas beállításokra és vakító magnéziumlángra, s elterjedtek a gyorsan exponáló, hordozható fényképezőgépek, már nem kellett ünneplőruhában elzarándokolni a „fényíró” mester műtermébe, mert az készségesen házhoz jött, s közvetlen környezetükben, hétköznapi szituációkban, kedvelt időtöltéseik közben örökítette meg modelljeit.
A képes újságok korában már mindenütt, ahol érdekes eseményre lehetett számítani – kiállításon, sportversenyen, estélyen vagy akár egy fölkapott nyaralóhelyen –, ott buzgólkodtak a szemfüles fotóriporterek, a címlapra vágyódó hölgyek csábító közelségében.
Azok pedig, akik csak kedvtelésből fotóztak, elsősorban családtagjaikat vagy a barátaikat örökítették meg felszabadultan játékos, intim helyzetekben.
Az ő „életképeik” – ha technikailag nem is voltak mindig tökéletesek, mert például „megfelezték” véletlenül az alakok fejét vagy testét – mégis eleven hatást keltő, mulatságos pillanatokat rögzítettek. Persze, ezek a kedélyes-mókázó fotók sem nélkülözték a pózokat. Igazán természetes fotó, amelyen a modell nem „viselkedik”, csak lesből, az illető tudta nélkül készülhet.
Például ha alszik. (Vagy ha meghalt.)
Egyvalamit gyerekkorom óta biztosan tudok: hamis az a fényképarc, amelyről a felvétel után lehervad a mosoly.
Családi képeink között őrzök kettőt, amelyet hivatásos fényképész készített rólunk egy esti rendezvény szünetében. Mindössze fél perc telt el a két vakuvillanás között, de az ismétlésre azért volt szükség, mert míg a szüleim, a húgom és a nagymamám készségesen követték a mosoly-parancsnok Vagács mester utasítását, én – a tizenegy-tizenkét éves, örökké durcás bakfis – csak azért is komoran, sőt ellenségesen néztem rá, amikor exponált.
Anyám mellett ültem, aki azonnal átlátta és „megmentette” a helyzetet – persze, a maga szokott, „frappáns” módján: megcsiklandozott. Én pedig – noha Mona Lisa rejtélyes mosolya jobban illett volna zavart-labilis lelkiállapotomhoz – fülig húzott szájjal, kelletlenül vártam, hogy másodjára is elvakítson a goromba villanófény.
Sokáig magam előtt is szégyelltem ezt a képet, mely behódolásomat dokumentálta. Mióta azonban megtudtam, hogy a főemlősökre is kiterjesztett kommunikációs kutatások szerint a mosoly „őse”, a néma vigyorgó arc, olyan szociális kapcsolatokban jelenik meg, amelyekben az alárendeltséget jelöli, beláttam, hogy a művi jókedv is lehet lélektanilag megalapozott és a maga módján „őszinte”.
Pontosan megérthetjük, miért viselkedünk olykor a magunk számára is meglepően a kamera előtt, ha tudomásul vesszük, hogy a védekezési reflexből kialakult, biológiailag kódolt arckifejezések alapozták meg azokat a társadalmi szokásokat és szabályokat, amelyek „az éppen fennálló, speciális kultúrában az ember alkalmazkodását, sikerességét bizonyítják”.
A nevetés őse: a „játékos arc”; ezért sem nélkülözheti a játékos közösségi elemeket a karneváli hagyományokra visszavezethető nevetéskultúra. Olykor kimondatlan, közmegegyezésen alapuló szabályok alakítják a kollektív viselkedést, mely a „fortélyos félelem” leplezésére szolgál. Kitűnő példát idéz erre Gera Mihály fotóesztéta, aki a háborút követő tíz esztendő riportfotóit elemezve azt firtatta: miért mosolyog rendületlenül annyi „eltérő korú, nemű, foglalkozású ember, különböző élethelyzetben, más időpontban, más helyszínen és más fotóriporter fényképezőgépe előtt”; miért kacagnak látszólag önfeledten a bányászok a tárna mélyén vagy szántás közben a traktorosnők. Ki vagy mi „csiklandozhatja” őket?
A lélektani magyarázat meglepő: „az oktalan mosoly járványszerű elterjedésének a riportalanyok is tevékeny részesei voltak. Az egyiknek derűt sugárzó, bizakodó embereket kellett mutatnia mindenáron; a másik pedig hamar rádöbbent, hogy neki nem szabad kiválnia a tömegből. Így lett a kor riportfotóján a mosoly a tömeg mimikrije.”3 Úgy tűnik: változnak az idők és a korparancsok, de az ember önálcázási hajlama örök. Ez az életben maradás ára – végső soron az evolúció trükkje.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 2   »   Mosolymaszkok
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911