Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 3   //    «    26    » 
EUROPLÁN
Kiss Lajos András
Haladásparadoxonok (folytatás)
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Ha a huszadik század nagy paradoxonait vizsgáljuk, álmodni sem lehetne Oroszországnál kedvezőbb kutatási terepről. A Haladásparadoxonok első részében már feltűnt Pavel Florenszkij, a század egyik legeredetibb és legsokoldalúbb gondolkodója. Mérnök, fizikus, teológus, filozófus és esztéta; Charles Peirce mellett a modern szemiotika megalapítója. Némelyek "korunk Pascaljának" vagy a "huszadik század Leonardo da Vincijének" nevezik. Magyarországon, de minden valószínűség szerint másutt is, leginkább az Ikonosztáz című munkáját és néhány esztétikai művét ismerik. És alig tudnak Florenszkij "sötét oldaláról" - az olykor radikálisan antiszemita és "rafináltan reakciós" Florenszkijről. A következőkben az ő nagyon is problematikus vonásait szeretném megrajzolni, mégpedig a sokáig ismeretlen, a KGB archívumából előkerült politikafilozófiai pamfletjéhez fűzött kommentárok formájában. Az írás - Egy jövendőbeli államszervezet felépítése - művei négykötetes válogatásában jelent meg a kilencvenes évek közepén. Egyébként Florenszkij már letartóztatása idején vetette papírra a kordokumentumot, amely a szükségszerűen katasztrófába sodródó személyes sorsról is sokat elmond. A Florenszkijjel kapcsolatos paradoxonok halálának bizonytalan időpontjával kezdődnek. Török Endre valószínűleg egy Párizsban kiadott Florenszkij-életrajzra támaszkodva 1943-ra tette az orosz filozófus halálát. Miután részben megnyíltak a KGB archívumai, és a magánarchívumokat is szabadon lehetett publikálni, a GULÁGOK világáról egyre pontosabb kép formálódott. Ekkor derült ki, hogy Florenszkijt 1937. december hetedikén végezték ki. 2000-ben a Potsdamban rendezett nemzetközi Florenszkij-konferencián bombaként robbant Michael Hagemeister előadása (Wiederverzauberung der Welt: Pavel Florenkijs Neues Mittelalter), amelyben elsőként ismertette Florenszkij "sötét oldalát". Egyébként Hagemeister az egyik legjobb ismerője a 19-20. századi orosz filozófiának; a Nyikolaj Fjodorovról írt, 550 oldalas monográfiája a német tudományos precizitás iskolapéldája. Még ugyanebben az évben jelent meg a Kontext Kiadó gondozásában a Materialien zu Pavel Florenskij - [Appendix 2] című tanulmánykötet, amely egy írás kivételével Florenszkij és Vaszilij Rozanov - meglehetősen bonyolult - antiszemitizmusát írja le.

1911 januárjában Kijev külvárosában holtan találták a 13 éves Andrej Juscsinszkijt (kb. negyven késszúrást állapított meg a halottkém). A városban futótűzként terjedt el a "rituális gyilkosság" rémhíre, s a tett elkövetésével "természetesen" a kijevi zsidóságot vádolták. Név szerint a 36 éves kereskedősegédet, Mengyel Bejliszt. A folyamatosan növekvő antiszemita- és pogromhangulatot bírósági eljárás követte, amely 1913. szeptember 25-én kezdődött, és október 28-án ért véget, a vádlott felmentésével. Ebben szerepet játszott az orosz és nem orosz értelmiségiek tömeges állásfoglalása a középkorias vérvád abszurditása ellen. A tiltakozók között voltak: Andrej Belij, Leonyid Andrejev, Maxim Gorkij, Zinajda Gippius, Fjodor Szolugob, a természettudós Vernadszkij és még sokan mások. A külföldiek közül érdemes megemlíteni Anatole France-t, Gerhart Hauptmann-t és a canterbury érseket. Az antiszemita körök mindenképpen szerették volna rávenni az ortodox teológia jeles képviselőit a vérvád melletti tanúskodásra (nyilván teológiai érveket kellett volna szolgáltatniuk a vádak hihetőbbé tétele érdekében), de nem értek célt, sőt: több neves szentpétervári teológus is határozottan cáfolta a zsidósággal kapcsolatos vérvád legendáját. De az ismert újságíró és filozófus - Vaszilij Rozanov - mellett, mégis akadt egy ortodox pap, aki "valószínűnek" találta a vérvádat, nevezetesen Pavel Florenszkij. A vérvádi eljárás közben Florenszkij több írását is elküldte Rozanovnak, amelyeket aztán Rozanov A zsidóság szaglási és tapintási viszonya a vérhez (Obonyatyelnoje i oszjazatyelnoje otnosenyije jevrejev ko krovi) címmel megjelent írásba beépítve közölt. E mű voltaképpen kettőjük írásait tartalmazza, s 1914-ben jelent meg. A kötetben Florenszkij még nem a saját nevén, hanem két álnéven szerepel: W, illetve Dr. Chol?son (amúgy szerette a különleges neveket, egyiptomi és más piktogramokat is gyakran használt munkáiban). Ezek a "dolgozatok" a szokásos antijudaista érveket elevenítik fel, különleges eszkatológiai és apokaliptikus történetfilozófiai vízió keretébe ágyazva. Eszerint a világban elkerülhetetlenül közeleg a jó és a rossz végső összecsapása, és minden földtekén zajló empirikus eseményt ennek fényében kell megítélni. Florenszkij szerint az igazi zsidóság tagjai, akiket jevrejeknek nevez (s szembeállítja őket a hitehagyott, az asszimilált zsidókkal [rájuk a zsidi szót használja]), egyre agresszívebbek lesznek az élet minden területén. Jórészt szervezetük vitalitása, elsősorban vérük különleges ereje miatt. Hogy védekezni lehessen ellenük, legjobb volna kasztrálni minden zsidót. A zsidóság létszámának növekedése egyszerű aritmetikai szabályszerűség - mondja Florenszkij, de valamit tenni kell ellene. Persze Florenszkij feltételesen fogalmaz, és az effajta megoldást mint keresztény ember elfogadhatatlannak tartja - mégis: felveti. Később a zsidóság gettóba zárását is elképzelhetőnek tartja - valahol a világ távoli sarkában. Abszurd gondolkodására jellemző, hogy e különös antiszemitizmus bizonyos judeofiliával keveredik nála. Zinajda Gippius jegyezte fel, hogy a per alatt azt mondta a nővérének: "Ha nem lennék ortodox pap, hanem zsidó, ugyanúgy cselekedtem volna, mint Bejlisz: kiontom Juscsinszkij vérét."

Florenszkij konzervatív államutópiájának megértéséhez további adalékokat találunk a munkatáborokból családtagjainak küldött leveleiben. A sztálini Szovjetunióban ugyanis "szokás" volt, hogy a kényszermunkára ítéltek egy része - kegyként - kapcsolatot tarthatott rokonaival. Florenszkij írhatott leveleket, de nem mind jutott el a címzetthez. Nagyjából 150 levelét találták meg, ezeket összegyűjtött művei negyedik kötetében publikálták. Az eddig olvasottakban nem találtam utalást arra, hogy a táborban újra elővette az ún. "zsidókérdést".

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 3   »   Haladásparadoxonok (folytatás)
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911