Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 9   //    «    4    » 
Levendel Júlia
Buzgóság e söpredékben
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Már-már szólásmondásként emlegetjük az 1937-es Március versmondatát, ha szolgalelkűségből vagy szadizmusból eredő túlbuzgóságot tapasztalunk, s valóban, mindig félelmetesen aktuális; de nekem félelmetes az is, ahogy beleborzadva, visszahőkölve, és szinte kényszeresen idézzük: Megriaszt / a buzgóság e söpredékben – pedig zavarba ejtő. Mert „söpredék”-nek mondani embercsoportokat (a versbeli „bandát”, amelyik Spanyolhonban dúl vagy a szegényeket kínzókat, a hadonászó hadra uszítókat) legalábbis kétes értékű, leegyszerűsítő és lekezelő, indulat-vezérelt ítélkezés. A három hónappal később írt Tudod, hogy nincs bocsánat... kezdetű vers önfelszólítása mintha éppen ezzel a szemlélettel-érzülettel vitázna: S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg. – Vagy szó sincs vitáról? A ponttal befejezett felszólítás is csak keserves igyekezet a könnyen kínálkozó, primitív megvetés hárítására és kiiktatására? Különösen az Ignotus Páltól származó adalék ismeretében, hogy József Attila milyen gyorsan és többször átírta ezt a két sort: a „S ezt az emberiséget – magaddal együtt vesd meg” változat helyett hajlott arra, hogy „ezt az emberiséget – hisz ember vagy, szeresd meg” szerepeljen, de Ignotus lebeszélte a „túlzás”-ról.


A „söpredék” a Márciusban a mitologikus Rossz szinonimája, s annyira testetlen, olyan „valóság-hiányos”, mint a Jó-t jelképező Flóra-szerelem. A kétrészes vers romantikusan polarizált – ilyen „megoldás” az egész életműben nem található, a legkorábbi, még nem önálló érzeteket és képeket használó versekben sem! Mintha József Attila itt először és utoljára megpróbálta volna „feldolgozni” a traumáit, méghozzá analitikus értelemben és a praktikus lélekgyógyászat imperativusának engedelmeskedve: egyensúlyt teremteni akár önlefokozás árán.


Árulkodó, hogy az első szakasz nagy tablójában is csak az asztalos műhelye előtt érzett fenyőszag konkrét és élményszerű. S bár a képeket külön-külön mind sajáttá bűvöli József Attila, a kikeleti víg erőszak mégis csupán általánosságban megjelenített. Az uj búza pelyhe, a gólya és az asztalosműhely a valóságban nem is érzékelhető egyszerre. A versnyitányokban, mikor a költő pontosan megjelölt helyen ül vagy megy (A rakodópart alsó kövén ültem; Itt ülök csillámló sziklafalon; Fák közt, / virág közt / ülök egy padon; Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott / hazafelé menet? stb.), és látja-hallja-szagolja-tapintja a környezet elemeit, éppen az érzékelt táj és a tájban felfedezett, saját lelkiállapotával rokon motívum lesz az eszmélkedés kezdete. Itt meg fordított a folyamat: a kora tavaszt mint az újrakezdés, a termékenység, a teremtés szimbólumát használja; az eltökélt, vágyott – de nem érzékelt – új élet az alapvetés. És az elmélethez illeszkedik látvány és hangzat. A Levegőt!-ben például az ütött gyermekként morgó levelek, a fürkészve guggoló bokrok, a gyanakvóan lámpák felé leső televény és a riadtan hápogó vadkácsa a gondolatsort indító valóságos élmény elemei – persze a szabadsághiánytól szenvedő, a megfélemlítések ellen lázadó ember élménye, tehát ilyen értelemben preformált élmény! A Március első szakasza viszont a kikelet eszméjét tárgyiasító képeket sorakoztat – az „összeterelés” legszebb, legnagyobb ívű mozdulata a Kéményre gólya s a levert tél / jeges csucsokra költözik mondat, ami közös állítmánnyal, méghozzá cselekvő igével köti össze az ellentétet kifejező alanyokat, az újat hozó gólyát és a levert telet. Egyszerre villan a két pólus, a képzelet összeköt, de még az enjambement is hangsúlyosan elválaszt.


Az enjambement József Attila kedvelt eszköze, és szinte mindig különös, fontos funkciót tölt be – itt a második szakaszban két jellegzetes változatát látjuk: a bamba / tábornok sortörés pompásan jellemzi a figurát, és a parasztokat / kis telkükről áthajlás a szó szoros értelmében, a versképpel ábrázolja az elűzést.


A hírlapi összefoglaló egyébként nemcsak általánosságokat sorol – mint az első szakasz tavasz-asszociációi –, a nagyvilágbeli Rossz tényeit undorodó fintorral, sőt, kiégett távolságtartással adja elő a költő. A közvetítésre – összekötésre (?) – való hírlap és a hírlapra hivatkozó szakasz eleji kérdés eltol a valóságos eseményektől. Minden újság, ami Spanyolhontól Kínáig történik, kedvetlenítő, de voltaképpen csak azért érdemel szót, hogy általa megjelenjen a létezés negatív pólusa, és még nyilvánvalóbb legyen a pozitív pólus pozitívuma. A pusztítás, kizsákmányolás, terror hírei – még ha megnevezett országokról és „egy” bamba tábornokról van is szó – hírlapian közvetettek, a vérben ázó tiszta vásznak motívuma pedig végképp elvont és jelképes – de a pőre „akarás” mégiscsak a Jó ábrázolásának képtelenségében mutatkozik meg. A „boldog”, mert viszonzott szerelemben élő költő meg sem próbálja képpel-hanggal-ízzel-illattal érzékeltetni állapotát – mintha gyerekként ujjongana, de valójában, önnön illúziójával szembesülve, az ismert, kétségbeeséseiben oly sokszor használt gyermeki létbe menekül. Sőt, még élesebben polarizál, és bizonyára anélkül, hogy tudatában lenne, a legpontosabban rögzíti az ellenségképzés lelki folyamatát – legalábbis egy rétegét. A hírlapi tudósításokból eszkábált nem konkrét, de vaskosan anyagi, tankkal, vasakkal fölvonuló ember alja immár céltudatosan légies szerelmüket támadja – álnokul a szépet –; tehát személyes üldözöttségről van szó, s nem arról, hogy nehéz magán-boldogságot teremteni a kapzsisággal és kegyetlenséggel zsúfolt nagyvilágban. A szerelem bizonyítéka mindenekelőtt a nehézfegyverzettel támadó Rossz – támadni ugyanis csak létező valamit lehet. A szavakkal előállított és személyessé tett – bár továbbra is alaktalan, enigmatikus – ellenség teszi nemcsak valóságossá, de komoly erővé is a Flóra-szerelmet. A létrehozott kétpólusú világ a vers második részében még szélsőségesebben jelenik meg. Nincs sehol paradoxon, csak egyszerű-egyszerűsítő ellentét – egészen a kihűlő Föld, illetve azzal szemben az égő szerelem ellentétének kimondásáig, ahonnan aztán a tehetetlenségi erő működése szerint (ha a szellemi-lelki folyamatokban van ilyesmi) röpül a képzelet és a vágy a térben távoli csillagokra és a földi-történelmi időn kívüli jövőbe – másfelé nincs út.


Évtizedekig nem éreztem, nem tudtam, még csak nem is sejtettem, hogy a versbeli Gonoszság költői kreatúra. Nem gyanakodtam a romantikus pátoszra, a sci-fis kifutásra sem, hiteles és maradéktalanul átélhető volt nekem az általánosított Rosszal küzdő, ellene védekező szerelmes összekapaszkodás. Most, hogy rádöbbentem, milyen szorongató szükségben kísérletezett József Attila ezzel a naiv polarizáltsággal, s hogy filozófiailag és költőileg miféle zsákutcába tévedt – most sem hiszem, hogy egykori azonosulásom érvényét vesztette; nem tapasztalom, hogy a megbántott Föld mintájára kihűlnék, kijózanodnék vagy koromhoz és a korhoz illően cinizmusra cserélném hevületemet. Talán a vers új közelítése, mindaz, amit száz meg száz olvasás és elemzés után most tudni vélek még a sztereotip idézésben sem akaszt meg. Ha este elolvasom majd a híreket – a hír-tényeket és hír-kommenteket –, önkéntelenül is elmondom magamban: Megriaszt / a buzgóság e söpredékben – igen, megriaszt.  

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 9   »   Buzgóság e söpredékben
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911