Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 11   //    «    4    » 
AHOGY MEGFORDÍTOTTA
Hollós Máté
Pókfonál és kőre kő
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A komponált zenében szinte ősinek nevezhető játék a motívumok „forgatása”. Egyrészt ugyanannak több oldalról körüljárása, másrészt az azonosság elrejtése, amolyan bújócska: mikor találsz rá, hogy ugyanazt hallod, csak rákmenetben visszafelé vagy épp képzeletbeli tengelyre tükrözve, a domborúját homorúnak érzékelve és viszont. Horribile dictu, ezek ötvözetét: ráktükör menetet. Ezt nem az „okos” huszadik század találta ki, csak favorizálta, ám ott volt már a reneszánsz egyes mestereinél, ott Johann Sebastian Bach fúgáiban és megannyi más helyen. Ez a játék többnyire a konstrukció fortélya: mesterségbeli ügyesség, a zene-épület szerkezetének fineszes tervezése. Az alkotói virtuozitásra csettintünk, s örülünk, ha meghalljuk a papíron világos, de a zenei szövetben akusztikusan néha elhomályosuló megfordításokat.


Ritka eset, amikor egy inverz lelki hatást kelt, kivált ha katartikusat. Erre találunk példát Beethoven utolsó előtti zongoraszonátájában, a 110-es opus-számú Asz-dúrban. Zenetörténészek dolga annak latolgatása, hogy az 57 évet élt komponista 51 éves kori alkotása késői mű-e, de biztosan a klasszicizmus nagyon késői, a romantikába mélyen beleereződő darabja. Ez az a szonáta, amelynek első tétele szinte vázlatszerűen vonja párhuzamba a múltat, valamint a jövőt formázó jelent. Akkordikus főtémája akár egy korál – nem a 18. század stílusában, de annak szellemére utalóan –, majd ugyanazokkal a harmóniákkal egy éneklő dallam alárendelt kísérettel: a 19. század szöveg nélküli dalaként. A közösségi zene helyébe lép az egyén hangja. A második tétel scherzo: az az energikus, feszült muzsika, amely nemrég a könnyed menüettből fejlődött táncolhatatlan, sőt, nemcsak lépésben, hanem lélekben is botlasztó kőgörgeteggé. De mit is mesélek itt menüettről? Hiszen ez a scherzo páros lüktetésű!


A hagyomány határait áthágó pillanatok barokkot idéző recitativóban keresik a megtisztulást. Közben merész hangnemi kitéréssel egy egyre sűrűsödően, majd ritkulóan ismétlődő hang szigetéhez érkezünk: ezt a sűrűsödést-ritkulást legközelebb Bartók Zenéjének 3. tételében halljuk viszont… De itt csak felemelt mutatóujj ahhoz, hogy Bach János-passiójának „Es ist vollbracht” áriája idéződjék elénk. Tűnődhetünk, mi az, ami Beethovennél „elvégeztetett”? Hiszen ez a szonáta nem Jézus Krisztus szenvedését énekli meg. Beethovenét vajon? Az emberiségét? A zene múló korszakáét? Nem erről bölcselkedünk itt most.


Mialatt mindez átfut gondolatainkon, a tétel az asz-moll mély depressziójába süllyed. Egyetlen szólamra csupaszodva szinte elhal. Ám ebben a pillanatban halkan éled egy téma. Nem cizellált. Nem fantáziadús, nem választékos. Az elsősegélyre szorulónak vizet adunk, nem kérdezzük, parancsol-e bele cseppnyi citromot, cukrot. Háromszor kvartot ugrik föl a téma, majd lépésekben aláhajlik. Ezt azután imitálja, fúgát épít belőle. A fúga a múlt. A barokk monumentalitásának kifejezését szolgálta. Aki azóta fúgát írt, többé-kevésbé barokkizált. Ez itt azonban nem a múlt század hangja, ez Beethovené, még e csupaszságában is felismerhetően más, mint az elődök kifejezésmódja. Hiszen a barokkban hogyan is tudott volna szubjektív lenni egy fúgatéma? Traverz volt, amelyre homlokzatot, erkélyt emeltek. Test volt, amely érzékeltethetett hangulatokat, de a barokk a lelket nem az ellenpont e legmagasabb fokával zendítette meg. Beethoven fúgája Op. 110-es Asz-dúr szonátájában a vert helyzetből feltápászkodó ember zenéje, akit hevíthet bár transzcendencia (a 6/8-os lüktetésben megbúvó hármasság emlékeztet is erre), az előbbi három tétel (azaz két évszázad) terheit viseli, s azokon a terheken akar felülkerekedni.

 

Küzdelme vajon győzelemre viszi-e? Dúsul a ritmikus textus, oktávvá vastagodnak a fúgatéma hangjai, de diadal sehol. Inkább kettősponthoz érkezünk: Asz-dúrunk dominánsán – azon az akkordon, amely leginkább vágyódik a hangnem alap-hangzatára oldódni – kimerevedik a kép, s félhang csúszással más, a hangnemünkből messzire ágazó dimenzióban találjuk magunkat. Itt (g-mollban), ahol még nem jártunk, ismét elénk úszik az „Es ist vollbracht” téma. Szekundok sóhajtoznak, fájdalmat sugalló félhanglépések, -csúszások útjelzők egyértelműségével adják tudtunkra, hogy az iménti fúga-feltápászkodás kísérlete nem sikerült. Az ütemek súlytalan tizenhatodain ziháló akkordokon keresztül érkezünk legutóbbi g-moll hangnemünk dúrrá kisimuló, kifényesedő ikertestvéréhez, amelyben viszonthalljuk fúgatémánk tükörfordítását.


Innen élénkül a zene, az öröm aprózott hangjai elszaporodnak. Nem mesélem el, mi történik még a zárótételben. Kérem, hallgassák meg. Élményeket ígér az is, amiről a szavak megvilágító – de a zene nedveitől megfosztott – erejével próbáltam beszélni. Amit nem lehet – és talán fölösleges is – verbalizálni, az a titok. Az, miként tud egy ereszkedő, rezignált téma elvezetni oda, ahová robusztus léptek hiába igyekeztek. Lírai merengés pókfonala azon túlra, ahol kőre-kő oszlopok reggelre leomlottak.


A fúgatémát ahogy megfordította…

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 11   »   Pókfonál és kőre kő
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911