Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 2   //    «    8    » 
Novák Gábor
Hazai salsa
novella(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Vénasszonyok nyara ez, a szélfúvásnak csak a száraz kukoricaszárak zizegése kever alá, a fecskék úgy sorakoznak a drótokon, mint a morze-jelek – Senkihóte pedig pokrócot terít a fűre, és a hiába-hőséggel süttetve hátát Krúdy-kötetet nyálaz mélázva. Körülötte a szőlőbokrokon már színesednek a bogyók, a fürtök úgy duzzadnak, mintha nem volna elég nekik a három dimenzió – S. kéjesen vackolódik az arasznyi fűben, amit akkor sem vágott le, amikor a szomszéd vénasszony cöccögve lesett át a kerítés felett, burjánzó gazt emlegetve – erre a zöldön-zöld burokra szüksége van Senkihóténak.

 

Az udvarral szemközt, az út túlfelén már a szántóföld kezdődik – a búzát learatták rég, maradt a kemény sörtéjű tarló, amire nedves foltokat nyom a délibáb – a sivár látvány, a végeérhetetlen levegő-vibrató nyomasztó érzéseket kavar S.-ben – a közhellyel ellentétben nem valami burának látja az eget – végtelen kiterjedésű levegőóceán, ő pedig apró állat az óceán legmélyén.

 

Ha ölyv szitál a szántó fölött, az némileg megnyugtatja – az elnyújtott, gyengülő, majd erősödő vijjogás visszhang illúzióját kelti, falak és zárt tér érzetét – de a madár előbb-utóbb elpályál, Senkihótéra pedig ismét rászakad a végtelen tér és a magány. Nem, akkor már inkább a zöld zug, az indák meg a burjánzó iszalag.

 

Az utcán zaj támad, huszonhatos cipők talpa csattog a járdán – a léckerítés foghíjain tömpe ujjú, húsos gyerekkezek nyúlnak be, futtukban tépik meg a szőlőleveleket és a fürtöket – hetek óta visszajárnak, a gyep a járda mellett már tele széttaposott bogyókkal, szárakkal és száradt kacsokkal. Senkihótéban néhányszor felmerült a gondolat, hogy beszögezi a réseket, a korhadt léceket kicseréli, de egyszer sem volt szíve kalapálással széttörni maga körül a melankóliát. – Tavaly a seregélyek többet vittek el – konzultál S. egy láthatatlan tükörrel, és ezzel le is zárja magában a kérdést. Hasal, lóbálja a lábát, olvasgat.

 

Ahogy halad kifelé a nyárból és átlép az őszbe, S. egyre később hurcolkodik ki – meg kell várnia, míg felszárad a harmat, és a föld átvesz valamennyit a napfény melegéből – nyúlnak az árnyékok, megkurtulnak a békében töltött órák.

 

Amíg ugyanis a kezdet kitolódik, a vég fix – délután kettő, vaskapu zörömböl, duzzadt emlők rengenek a járda felett, a lépések nyomában szárazon koppannak a földre a gyöngyvirág termései – verébcsapat rebben fel, egy feketerigó ugrálva menekül a kert túlvégébe, szúnyograj ír riadt köröket a megbolygatott rózsabokor fölött – a nyugtalanság epicentrumában harsány, virágmintás nejlonruhába szorított test dübörög, sípolva-zajosan szuszogja a levegőt, leheletében megtébolyodott muslicák kóvályognak. A bejárati ajtó előtt megáll, beszimatol a lobogó szalagfüggöny színes szálai között a félhomályba, a nedves föld-, linóleum-, és dohszagba, légyzúgásba – „Még ki sem szellőztetett!”

 

Senkihóte delente árnyékba húzódik, az ősrégi Lehelből előkotort hideg tükörtojást gyűri lefelé, tegnapi száraz kenyeret, szőlőt, naptól meleg paradicsomot eszik, ami a keze ügyébe akadt – az utcán lejjebb valahol magányos kutya ugat, a levegőben lustán gördül a harangszó, S. az anyjára gondol, aki két óra múlva hazatér és szétszaggatja az idill pókhálóját.

 

A burjánzó test benyomul majd a házba, a vályogfal repedéseibe menekül előle a csend, korpa szitál a lehullott vakolatdarabokra, vörösre festett hajszálak fordulnak ki hagymástól a fejbőrből, átható verejtékbűz üli meg a szobát – toka rezzen, a faltól falig hús- és zsírtömeg hullámzana, de a szűk helyen már manőverezni sem tud – a domborulatok és húsfodrok random pontjaiból hangok törnek elő, a nyugdíjig hátra lévő napokat számolgatják, kicsinyes átkokat morognak kollégákra, szomszédokra és a boltos lányra, vagy azt a piszok kölköt szidják, „még kitakarítani is rohadt, pedig egész nap itthon döglik” – a szem az ég felé fordul, a kéz imára kulcsolódik.

 

És tárcsás mosógép zúg, kavarja a vizet, nedves, kifakult fehérneműk lobogózzák fel az udvaron kifeszített zsinegeket – a nő zörömböl, edényekkel, székekkel lármáz, ajtót-ablakot csapkod, úgy tűnik, egyszerre több helyen van jelen, mintha kihullt hajhagymáiból új és új kópiái sarjadnának elő – potméter sír, a rádió sistereg, rátalál valami helyi adóra, érzelgős zene fúvósokkal, erőlködik, hogy latinosnak hasson, vékony nyálréteget hagy a növényeken, bútorokon, falakon – hazai salsa.

 

Senkihóte undorodva hever végig a fűben, az oldalára hengeredik, fülét az alkarjára tapasztja – ahogy ott fekszik a kert legmélyén, kiszorítva az életből, ez a nyávogó dal jelképez számára mindent, amit anyjában gyűlöl – mindent, ami teátrális, széles gesztusokkal operáló, vagy nyomasztóan és obszcén módon intenzív.

 

Senkihóte csapongó képzeletében néha felmerül a lázadás mint lehetőség – felkelni, átvágni a kerten, be a házba, a szobába, az eszelősen harsogó rádiót egyetlen mozdulattal felkapni és kihajítani az ablakon – a zaj utóvédharcaként még csörömpöl pár üvegszilánk, aztán a mindent elöntő csendben összelappad a hús, a zsírszövet fodrai elpárolognak, az udvar, a folyosó és a hálószoba kiürül, a konyhában kapálózik az anyai test emberi méretű maradéka, ebben az állapotban sokkal-sokkal elviselhetőbb.

 

Álmodozik hát Senkihóte, megteszi, egyszer biztosan megteszi, de ma nem, olyan zsongító a bőrét érő napsütés, egy katicabogár szállt a keze fejére, elzavarni nem akarja – majd máskor, holnap is lesz nap, és holnapután – elmúlik a vénasszonyok nyara, az ősz, befagy a táj, eljön a tél – Senkihóte pedig hallgatja a hazai salsát.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 2   »   Hazai salsa
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911