Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 7   //    «    2    » 
„ÖRÖKKÉVALÓVÁ TESZEM“
Levendel Júlia
Flaubert leckéje
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


„Flaubert írói módszerként tanácsolja az ifjú Maupassant-nak:

Figyelj meg egy fát egészen addig, amíg nem különbözik

a világ minden fájától.”

(Mándy Iván)

 

 

Nemcsak a megvilágítás miatt. Ha gondozott parkban, terebélyes, sejtelmesen zúgó tölgyfa alatt fekszik éjszaka a nappal még elevennek látott, jól öltözött, viasz-arcú halott – mint a filmben –, és utóbb kétséges, ott volt-e egyáltalán, hisz semmiféle fizikai nyom nem marad teste helyén, lehetett így a holdfényben mitologikus látomás, a felhevült, elszabadult képzelet játéka – ez a higiénikus, mégiscsak szép rettenet, akárhányszor ijeszt évtizedek múltán is, hiába, hogy felver álmodból, és tudod, sem a képtől, sem a fa suhogó hangjától sohasem szabadulsz már, nem sikerülhet az elfojtás, a fegyelmezés, az átvitel ilyen-olyan trükkje, mert agyad labirintusába tapadtak a hidegségükben is borzoló emlékek, párzanak ott a kísértő neszekkel – csövek szörcsögése, talpak alatt reccsenő parketta, kaparászás, idegenek lélegzése, a legtöbbet pedig még meg se nevezted, csak érzed a párzást, s hogy képesek újabb és újabb szörnyeket teremni, az a tölgyfa nemigen hasonlítható

 

a földút szélén pusztuló, felrepedt kérgű, gyorsan kopaszodó hárshoz; a fa nedvedző sebei fölött darazsak köröznek, és eldönthetetlen, hogy a lófejnyi dudor a törzs alján, talán negyven-ötven centire a talaj fölött, furcsán hegedt csonkolás vagy fadaganat-féle. Azt mondják, a valaha dúsan virágzó-termő hársra rontást hozott a ki tudja honnan erre vetődő csavargó, bűzös-híg székletével szabályos kört húzott, mintha kijelölné: pusztuljon. Ott hagyta a fa tövében a nejlonszatyrát, gyűrt papírokkal és üres flakonokkal. Nem volt normális, tüzet akart gyújtani, de semmije sem volt hozzá, és nem merészkedett a faluba. Az alkonyatkor hazabicikliző asszonyok még látták a fa alatt guggolni, szerencsére hang nélkül továbbkerekeztek. Hiába nyúlt feléjük az a csavargó, még gyorsabban tekertek, az ilyennel nem szabad szóba állni, és hát reggelre el is tűnt az idegen, ott maradt a motyója, látszott, nem normális, csupa vacakság, és ő maga mintha a földbe süllyedt volna, mintha a megmérgezett gyökerek nyelték volna el. Ha a cigányok kivágják a fát, mert egyik éjjel kidöntik, az hétszentség, kell nekik minden gallyacska, és nem félnek a putrijukba vinni – amikor majd gyökerestől kifordítják, mert egyszerűbb, mint fűrészelni, úgysincs abban a fában már sok élet – meglehet, a gyökereknél ráakadnak a bolond maradványaira, de ezt nem tudja meg senki, soha senki, és végtére mindegy is, ki meg hol égeti el, cigány vagy a pokol ördöge – hát nem mindegy? Ha nem kímélte azt a gyönyörű fát – mit véthetett neki egy fa?, egy fa

 

nem tehet semmiről. Az a százszor fényképezett, újságok címoldalán és internetes portálokon híressé tett japánakác sem, amelyik a fotókon is mintha táncolna: hosszú, karcsú ágai a vörös végű tűlevél-csomókkal az alig érezhető levegőmozgástól is repkednek, hajlonganak, kacéran integetnek is. A borzolónak szánt bulvár-képeken a japánakác oda nem illő díszlet, holott a fából sokkal több látszik, mint a mellette felfedett bűntény következményéből. A fa látvány-elsőbbségéért csak a maga történetét egyre színesebben, részletgazdagabban mesélő nyugdíjas rendőr versengett. Készséggel mutatta, hol sétáltatta aznap a kutyáit, hangsúlyozta, hogy korábban nem ez volt az útjuk, álmélkodott, milyen sugallat vezethette, hogy rátaláljon a napokkal korábban megerőszakolt és megölt kislány testére – a szikár, bajszos férfi meggörnyedt, lehajolt, igyekezett utánozni a póráztól-szájkosártól rövid időre szabadult két rottweilerét, a csaholó ebek valósággal megvadultak, mondta, és hipp-hopp széttúrták az alkalmi sírhalmot, rongyból, papundekliből és avarból összehordott kupac volt – a japánakácról nem beszélt, féltékenyen hátat fordított a fának, de így még kihívóbban lebegtek feje felett a kecses ágak. A fotóriporterek és filmesek egytől egyig rögzítették a táncoló fát. Az intézetből szökött kislányt senki nem kereste, eltűnését nem jelentették, azonosítása után fegyelmi- és elbocsátási-sorozat indult az intézetben. A gyilkosnak nyoma veszett, talán külföldre szökött, a rendőrség másnap hivatalosan bejelentette, hogy elfogták, az előállított tagadott, aztán beismert. A gyerek szülőfalujabeli temetésére több százan utaztak a fővárosból is. A japánakác tövébe valaki fényképes-koszorús haláljelet állított. Csakhogy még az ültetett, utóbb az emberi történetekkel mit sem törődő díszfa

 

meg a kert közepén, gyümölcstehertől roskadozó barackfa sem összevethető. Soha ennyit nem termett, már virágzáskor látszott, hogy ha nem éri fagy, nem rongálja vihar, óriási lesz a termés, csodájára járnak a környékbeliek – talán nem búcsúzni készül? Ilyen fiatalon? – Nyár elején az alsó ágakat meg kellett emelni, támasztékot ácsolni alájuk. A mászókaszerű építmény alsó fokára a hároméves is fel tud kapaszkodni. Nagyapja egyik kezével fogja a fenekét, másikkal segít leszedni egy-egy érett barackot. Ne szorítsd! A gyerek lelép, kosárba teszi az öklénél jóval nagyobb kajszit, és fordul vissza. Fel és le, nyújtózik és hajladozik, a gyümölcsszedés-játéktól megmámorosodva gyorsít, szeplős orrán, vörösesszőke haja tövében izzadság gyöngyözik, s mintha a siettetett idő is behódolna neki: minden újrázással nagyosabb, biztonságosabb a mozgása, és a barackok is szemmel láthatóan érnek-vörösödnek; együtt vágtatnak már valami beteljesedés felé.

 

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 7   »   Flaubert leckéje
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911