Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 7   //    «    7    » 
„ÖRÖKKÉVALÓVÁ TESZEM“
Kutas József
Úton
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Miközben átvágott a piac előtti úttesten, megcsúszott, de nem lassított. Látta, hogy a sorompó leereszkedik, bólintott, nem is számított másra, a váci vonat előtt tisztelgett az irányító, ő viszont nem vesztegethette az idejét.

 

Bebújt a kerítésen vágott lyukon, lihegve szitkozódott, mert egy fémtüske megszúrta a fülét, mérgesen rántott egyet a sapkán, de a mozdulattól megbillent a szemüvege. Bűnbakot keresett volna, de sajnos, nem okolhatott senkit; se a hétfőt, se a hajnalt, se a hideget, se a hosszabb útvonalat, amit az új BKK-menetrend miatt választott.

 

Eddig kényelmes volt az élet.

 

A fekete 96-os a 14-es villamos megállójáig hozta, igaz, nagy kanyarokkal, de nem kellett átgázolnia a parkon, és a pályaudvar omladozó épületét is csak hátulról látta. Most frontálisan támad, és átizzad a sapkája, míg leküzdi a távot.

 

Sebzett füle sajgott, és felbőszítette a kisstílű akció. Nem elég, hogy tíz perccel többet kell kutyagolnia! Cipője alatt recsegtek az apró kődarabok. Még négy perc, üzente a pályaudvarnak – legfeljebb öt. Csak le ne késsem a villamost! Miért, akkor mi van? Megyek a következővel, óvatosan kikerülte a gyanús föld-részeket. Lassan pásztázta a talajt és a homályos házat, amit óriási, kupola alakú tölgyfák vettek körül; az iroda megvár.

 

Majd visszafelé sem lesz egyszerű az utazás. Akkor nem a magánnyal és a sötéttel vív harcot – a felújításra váró, lyukacsos peronokon mint mentőtutajokon szorongnak a várakozók, csoda, hogy nem történik több baleset.

 

A fák már egészen közel kerültek, imbolyogtak a szélben, el-kitakarták lombszoknyáikkal az ostorlámpákat. Hallotta a két öreg tölgy-hölgy keltette szélmorajt. Noha még jó ötven méter választotta el, lélekben már megérkezett, a Csillagszóró büfé előtt landolt, szimatolt, hallgatta a hajnali poharazók tévéhanggal vegyülő zsivaját, és reménykedve vizsgálta a távoli fénypontokat.

 

Vesztére gyorsított, mert megbotlott, és szinte fejest ugrott a sínek közé, menet közben masszírozta a lábát, kocogásra váltott, de alighogy elhaladt a használaton kívül helyezett híd alatt, elhúzott a villamos. Egyetlen fénylő csikorgás volt – ha megszakadna, se érné utol, marad a meddő várakozás a pályaudvar hátsó frontja előtt. Torkában ugyanaz a gombóc, gyomrában az ismerős remegés. A homokórában lassul az aláhullás.

 

Negyedóra a következőig, gondolta. Miközben minden perc számít, ő itt ragadt a Csillagszóró előtt, a kihalt villamosmegállóban. Hogy bosszúsága teljes legyen, felfedezte a fekete 96-os rinocérosz-alakját; ha azzal utazik, eléri a 14-es járatot. Drukkolhat, hogy a főnök utána fusson be. Ebben a hónapban két ember talpára kötött útilaput.

 

Akkor is! Elsétált a két nagy fához.

 

Rég nem találkoztunk, súgta nekik. Mostanában mindig siettem, pedig ráérek. Elnézett a néma házak között. Ahhoz, hogy megérintse az egyik fát, fel kellett lépnie a süppedős dombra. Háta mögött zsinatolt a Csillagszóró.

 

Az irodára gondolt, arra, hogy regisztrálnia kell, és ügyfelekkel tárgyal. Elmosolyodott, mikor megpillantotta régi utastársait, akik a 96-osról szálltak le.

 

Látta a kampós orrú, szőke, bozontos nőt, aki elé kimért léptekkel jött kockás kabátot viselő lovagja – lám, még mindig nem érintik meg egymást, nincs rá szükségük, csak eltűnnek egy ajtó mögött, ami tavaly még az italdiszkont bejárata volt.

 

A pár után a magas asszony lépdelt. Fütyült a pirosra, iparkodott, hogy beszállhasson a pályaudvar hátsó frontja előtt parkoló fehér Suzukiba, óvatosan, mintha lebegő ladikba ereszkedne.

 

A 14-es csikorogva vette be a kanyart.

 

Semmi gond, súgta a fáknak, mindjárt itt az eső, nem szomjaztok tovább.

 

Te, koppintott az egyik törzsre, elszomorodtál a szárazságtól, de ne csüggedj!

 

Aztán mégiscsak szaladt a sárga jármű után, nehogy a főnök előbb érjen

be az irodába.

 


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 7   »   Úton
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911