Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 7   //    «    16    » 
TESTET ÖLT
Részletek
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


TESTET ÖLT címmel készülő antológiánkban versek, festmények és a versekhez kapcsolódó lírai jegyzetek idézik meg a testet – a várandósságot és a születést, arcot, kezet, szakállt és bokát, a test örömeit és fájdalmait, a szerelmes elragadtatottságot és a halált.

 

A költemények sora feltámadástól feltámadásig ível. Ebben és következő számainkban – a kötet megjelenéséig – ízelítőket közlünk.

 

Janus Pannonius – BARÁTNŐJÉHEZ

 

Jaj nekem! Oly későn leltünk egymásra, minek kell

ily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én?

Haj! Pedig, életem, én, addig vágynálak ölelni,

míg a futó repkény fönt van a tölgy derekán;

s akkor szűnnélek csak meg csókolni, ha már a

kagyló kagylóját önmaga hagyja oda.

Vénusz láncai bár úgy kötnék a szeretőket,

mint ahogy a nőstény- s kankutya összeragad.

 

Tizennyolc-húszévesen írta Janus Pannonius, Ferrarában; nem kizárt, hogy valódi, „elhált” szerelmi viszony adta az ihletet, de könnyen lehet, hogy afféle helyzetdalt olvasunk: „kamasz diákközösségben élt – írja a műfordító Csorba Győző –, ahol közismert volt zseniális rögtönző képességéről, szellemességéről.” Tehát „kölcsön-élményt” is személyessé tudott formálni. Az utóbbit teszi valószínűvé, hogy egy korábbi disztichonban ugyanezen „amica” „szertelen étvágyán” gúnyolódik.

A vers a válás panaszának örök közhelyével indít. (Ez ügyben eredetibb az ifjú Feleki Kamill, aki a kuplerájban a hölgy mellől állítólag kikiabált a sürgetőknek: „Nem adom! Szeretem!”)

Közhely, de korabeli, a következő két kép is (akár a „mint égő vulkán, úgy ég a szád” az örökbecsű dalban); ismétlődik is nem sokkal később: „Repkény így nem ölel, kagyló így nem tapad egybe” – méltatja az Egy fehérmájúra című verse a prostituált technikáját.

Hanem a záró disztichon! Vénusz láncai és a párzásban összeragadó kan és szuka egy hasonlatban… Ezért én Petőfi szavával (Arany Jánoshoz, 1847. március 31.) megcsókolom a zseniálisan pimasz ifjút. Bár leköpni nyilván nem akarta érte senki – a diáktársaság harsány nevetéssel fogadhatta a poént.

MESTERHÁZI MÁRTON

 

Tamkó Sirató Károly – VIRÁGÉNEK

 

Felhő a kertet

gyökér a napot

hajó a vízfolyást

 

úgy szeretlek.

 

Úgy szeretem:

 

hó térdeid

szél tenyered

víz könyököd

szemed árvácskáit

füled réti csigáit

melled katicabogarát

 

Miért kell dal

miért kell kép

miért kell film

 

mikor te vagy és élsz.

 

„Hajló térdeid íze a lábaimban maradt” – szavaltam vagy harminc éve az Egyetemi Színpadon a költő egy másik, szaggatott-különös versét, a Mártát. Most meg ezek a hó térdek … Meg a könyök … Atyavilág, Tamkó volna a világirodalom első ízület-fetisisztája?

Hát, jóga-múltjába akár ez is beleférhet. Persze nem erről van szó, csak imádja felrúgni a konvenciót és szertartásosan elkerülni a szokásos kontextusokat, képeket, szó-sorrendet, asszociációkat.

Itt azért takarékosan bánik a dekonstrukcióval. Elspórolja az elejéről a „mint”-et, nehogy szabályos hasonlattal indítson. Eltünteti a kérdőjeleket, hogy a záró szakasz jobban emlékeztessen a máskor előszeretettel végtelenbe nyúló „tamkós” szekvenciákra. Nem vacakol rímekkel, elég a ritmus, amit a sorokba rendezés ad.

Csakhogy itt vége is: semmi kozmosz meg evolúció, semmi szójáték és meglepetés – csak az éledő mező hangulata, néhány etűd a természetből, egy leheletnyi a kultúrából. Egyszerűen, takarosan, pózmentesen, letisztultan. Valódi vallomással a végén. Egy szerelmes avantgard így énekli meg a szívébe nőtt virágot. Igazi Lyukasóra-feladat: el se hinnénk, hogy Tamkó-vers, ha nem állna a cím felett a neve.

Z. KARVALICS LÁSZLÓ

 

 

Petri György – A MEGVÁLTÁS HÁTULÜTŐI

 

Isten éjjel ágyam szélére ül,

a szakállszőröket egyenként kicsavarozza

államból és (mindig három ångstrőmmel)

hosszabbakat csavar be a helyükre.

A használtakat egy Nivea-krémes dobozba rakja,

aztán szublimál.

Ez hetek óta így megy. Minden éjjel

settenkedik az államon.

Felébredek, hogy szúr. Káromkodni

készülök, de szavam elébe vág:

Ez a végleges méret.

– Jól beszorítom.

 

Szakállam mint megdühödött kefe

sikálja a fekete levegőt:

Szórakozunk?

Mi lett volna, ezzel a fáradsággal,

mindjárt ezt belerakni? Nem riaszt fel folyton,

s maga se végeskedik ennyiszer ebben a

lukban, ahol még én is alig férek.

 

Mond valamit – mormogta szórakozottan,

s a szőröket

visszaszórta a Niveás dobozba. –

Ha akarja: leszerelem az egészet. Én megértem.

De hát – ne legyenek illúziói:

a fogakat is,

meg a fákat

minden éjjel, ugyanígy…

 

Az egyik Mary Poppins-regényben a gyerekek meglesik, ahogy a bibliai Noé legidősebb lánya, Nellie-Rubina fából faragott ágakkal, virágokkal, madarakkal és bárányokkal hozza el a tavaszt. Az éjszaka gondosan felragasztgatott, színes festékkel kipingált kellékek reggelre életre kelnek, és egy csapásra elűzik a telet – mintha nem is lehetne más ésszerű magyarázata a hihetetlen változásnak. Petri nem bízza beosztottakra a munkát, versében maga a nagybetűs Isten áll dolognak éjjelről éjjelre, s bár a költői képzelet a valóságnál aprólékosabbnak láttatja a szőrnövekedést (1 ångström = 0,1 nanométer, azaz 10-9 méter, ennél még egy pelyhedző kamasz is gyorsabban ereszt szakállt), az abszurd jelenet szereplői mégis testi valójukban mutatkoznak előttünk, mondhatnánk: deszublimálódnak, a költészet légnemű anyagából szinte fogható alakokká szilárdulnak.

Petri György fekszik az ágyán, fektében is olyan, mint Szilágyi Lenke fotóján: sovány, kicsit koszlott, a szakálla egyenetlenre nyírva, Isten meg ül mellette, és érdekes módon ő is éppen olyan, mint a költő: sovány, kicsit koszlott, gondterhelten ráncolja a homlokát. Csak azt nem tudom, ki csavarozza be Isten szakállát minden éjjel, ugyanígy…

HORGAS JUDIT


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 7   »   Részletek
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911