Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 10   //    «    3    » 
Novák Gábor
Élükön Fárosszal
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Mióta nyertem, egyre veszítek a meggyőződésemből, hogy valaki vagyok.

 

A lovin kezdődött a cucc, Fárosszal, akire harminc-az-egyhez adták a bukik, és aki mindenki meglepetésére – zsoké, tulaj, néző, ’méker – nyert, és megharmincszorozta a pénzemet. Ez a fárosz volt az, ami belevilágított a pofámba, hogy rájöjjek, nincs is arcom.

 

Csúnyán leégtem, miután szétmentünk az asszonnyal, egy félszoba-konyha albérletben hédereltem, melegvíz nem volt, csak egy rakás hangos szomszéd és állandó kelkáposztaszag a folyosón. A szupermarketből kipenderítettek, azt mondták, létszámleépítés, valójában csak olcsóbb diákmelósokra cserélték a garnitúrát. Maradt hát a kutyavacsorája-meló trógerelés a piacon, meg az írás, ami még a trógerságnál is bicegősebben fizetett.

 

A lakbér kicsengetésével rendszerint ki is ürült a kasszám. Odáig süllyedtem, hogy reggelente az apafejeket nyúltam le a haveri galeriből egy-egy automataízű kávéra. A következő lépés – amit már komolyan fontolgattam is – az lett volna, hogy felszámolom az albérletet és díványról díványra szörfölve bekkelem ki a nehéz időszakot. A viharfelhők gyülekeztek, régi cimborák kezdtek nem megismerni az utcán, a bankkártyámat bevonták a folyamatos mínusz-létből – aztán jött Fárosz, és rám lobogott.

 

Csak ködös elképzeléseim vannak arról, miért épp ezt a lovat tettem meg az utolsó bankóimmal. A futam előtti este koncerten jártam a fejekkel, aztán kocsma-ki-kocsma-be tébolyongtunk a csípős éjszakában, párafelhőket és húgysugarakat lövellve (a sör elég olcsó volt, hogy mindannyian szeressük) – majd hajnalba hajló borgiába fulladtunk valamelyik koma lakásán. A folyosón a házinéni visítozott, a fürdőben csobogott a víz, egy tintázott leányzó a szárítókötélről lecibált lepedőbe burkolva szuszogott a kanapén – valaki erkélyajtót tárt a pirkadatra, mi pedig ülve-heverve, olcsó furmintot lefetyelve néztük a nekifényesedő eget. Egy álmos hang alvást javasolt, a házigazda valami kispárnát keresgélt. Aludni kár, szólt az egyik vöröslő szemű hosszútáv-csapongó, rámegy az élet harmada, inkább reggelizzünk, aztán ha kijózanodtunk, dél lesz már, csoszogjunk ki a lovira.

 

A többiek még csépelték a szót egy ideig, menjünk vagy ne, én egy összecsukható kempingszékben terpeszkedve, jótét ernyedtségben bámultam a premier plán napkeltét – talán a vakolatlan tűzfalak közé emelkedő nap asszociációja gomolygott bennem tovább, és vitt rá néhány órával később, hogy a csupa-szemét tribünön a fényt hozó Fároszt válasszam magamnak.

 

Macskajajtól nyűgös nap volt az, bortól rossz szájízű, kialvatlan, a lelátó tipródásában, bokáig az eltépett tikettekben topogva bávadtam – egy előttem álló, banánszínű nyári ruhát viselő nő hátát néztem, az izgékony lapockák kiütő háromszögét, a fehér tarkón kunkorodó fekete hajszálakat, meg a ruha nyakánál elősötétlő melltartópántot, ami elrontotta az amúgy kedélyes összhatást. Azon gondolkodtam, hogyan használhatnám fel ezt a kedves fiatalasszony-képet valamelyik novellámban, mikor a lelátón végigsöpört a „gyerünk, gyerünk” hangrobbanása, és a lovak, élükön Fárosszal, célba értek.

 

Azóta jönnek ezek a mocskos állatok. Ezer éve nem látott arcok, pofák, akik mellékutcákba fordulva koptattak le, akik annál zavartabban suhantak el mellettem, minél soványabb lettem, akik lesütött szemmel felejtettek el köszönni nekem – most lapogatják a hátamat, vigyorognak, odajönnek hozzám, meghívnak egy italra, amit azelőtt sose tettek meg, és teli szájjal röhögve gratulálnak a szerencsémhez.

 

– Nagy vagy, öreg, nagy vagy, ha-ha-ha!

 

Azt mondják, kivágják és elteszik a cikkeimet, elhívnak a partijaikra, ahol Campari és finom beszélgetés patakja csobog csendesen, feldicsérik a novelláimat – miért?

 

Az egyik, akit leráztak, akinek metsző gúnnyal figyelték az önmagába zavarodó lejmolását – a másik, akit körüldongnak, akit le-hogy-vagy-cimboráznak – ha mindkettő én vagyok, egyik sem lehetek igazán.

 

Mióta ez a gondolat megfogamzott bennem, és felöklendezett belőlem a kínzó kérdés: de hát akkor ki vagyok én? – szemmel tartom ismerőseimet, megpróbálom elérni és értelmezni a bennük élő, rólam kent képet. Az eredmény zavarba ejtő: néhányan – főleg a fiatalabbja – valami bohó, irigyelni való sorsú életművészt lát bennem, aki az elveiért a nélkülözést is vállalja – pár materialista arc viszont tehetségtelen és lusta fazonnak tart, aki mindenféle művészkedésével csak leplezni próbálja csórósága megérdemelt voltát. Van, aki látens homokosnak tart, más a nők reménytelen áldozatának – egy bige, aki korábban megpróbált ágyba rángatni, sikertelenül, totális impotensnek. Azt hiszem, hiábavaló az efféle kutakodás: ami barátaim elméjében él rólam, csupán a tükörkép tükröződésének halvány tükörfénye. Fárosz rám világított, és nem talált semmit – az elvarázsolt kastély tükörtermében érzem magam.

 

A megoldás egy piros-fehér kockás abroszon végigkönyökölt estén a húgyozhat-nékkal együtt buggyant fel belőlem. Irtóztató pisálhatnékomban felkeltem a nyikorgó asztal mellől, és a walking bass ütemére – jazztrió kalimpált a csehóban – kidülöngéltem a sárga nedvfoltos, műkőpadlatú vizeldébe, cipzároltam, elővettem, eresztettem.

 

Ahogy csobogtam, bubifrizkós részeg macácska billegett be mögöttem a helyiségbe. Félig hátrafordulva rápislogtam – ő szipogott, konstatálta, hogy a férfi húgyozdába tévedt, aztán fénytelen fekete szemével kancsítva, vállát vonogatva bevonult az egyik fülkébe. Hümmögtem egy sort, és ahogy elképzeltem, amint a buzgó mellű, részeg kis bige bokáig tolja a bugyiját, iszonyat erekcióm támadt.

 

Firka a csempén: „gyere és verd ki” – a test meg- és kiismerhető, csak a személyiség bizonytalan. Ki tudja, a piás, fura kis maca milyennek látott, és ő milyen valójában – visszagyömködtem a farkam a helyére, és arra gondoltam, még az orgazmus a legjobb megoldás, abban a néhány pillanatban az egyéniségre rakódott üledéket megbolygatja az élvezet – valami napvilágra kerül az igazi énből, ha másként nem, vicsorgás meg nyöszörgés formájában, lihegéssel központozva, mint egy Ginsberg-versben.

 

Micsoda truváj lenne – agyaltam, miközben törökülésben a húgyfoltok közé, a padlóra telepedtem, hogy alulról lessem meg az elázott kis nőcskét – micsoda ötlet, ha orgazmus közben a spermával együtt fröccsenne ki az emberből a lélek! – a testtől elszakadva az én elvesztené térbeli kiterjedését, márpedig tér nélkül idő sincs, egy pillanat végtelen köreibe rekedne a tudat. Zénón és a kilőtt nyílvessző, motyogtam magam elé, és lesunytam a burám, hogy jobban lássam a fülkében izgő-mozgó neccharisnyás lábakat. Az ötlet és a látvány fellelkesített.

 

Egész felsőtestemmel bólogattam, a farost ajtó mögül csorgatás hallatszott, a teremben jajongó dallamívet követve szaxó csatlakozott a jazztrióhoz. Be kéne mászni hozzá, megcsókolni a bokáját, gondoltam, felszedni ezt a taftszoknyás kicsi csibét, aztán az ölébe fröcskölni magomat és magamat.

 

Kezek kapták el a vállamat – míg a bokalánc csörgésére figyeltem, a mocskos állatok utánam lopakodtak a klozetre, jópofi-üzemmódba kapcsolt képük fölöttem villogott, na mi van, művészkém, sok volt a borocska, na mi van – villódzó, hülye flippergép-pofák! –, és már rángattak is vissza nagy nyájaskodva a rohadt tükreik közé.


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 10   »   Élükön Fárosszal
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911