Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2014 / 5   //    «    8    » 
SÖTÉTBEN A HANGOK
Horgas Judit
Selejt
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


– Kurva kínaiak.

 

Nem üvöltöttem, nem tomboltam, a helyzethez képest igazán nyugodtan vontam le a következtetést, enyhén görgetve az r-t, mint nagyanyám, amikor a piacon megátkozta a kofaasszonyt, mert emelte a leveszöldség árát, az a kurrrva Zsóka megint drágábban adja, az isten verje meg, de nála legszebb az áru, dohogott ilyenkor, én meg cipeltem utána a kosarat és megadóan bólogattam. Hát ez itt nem leveszöldség, bár az elszakadt kábel olyan bágyadtan lóg a távolban, mint egy sápadtra fonnyadt póréhagyma.

 

– Kurrrva kínaiak – ízlelgettem egyenként a hangokat, csak úgy magamban, mert több ezer kilométerre senki emberfia nem hallhatta, ahogy a kínaiakat szidom. Nem is tettem volna, ha bárki hallja, mert igazság szerint mélyen tisztelem őket, és mindenki tudja: csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A kínaiak meg dolgoznak, mint a güzü, ezt is tudja mindenki, és csak a személyes pechemnek köszönhetem, hogy ennek az egyébként igyekvő népnek a keze közül pont akkor kerül ki selejtes példány, amikor az nekem különösen kellemetlen. A kínai nép keze, mondjuk, ez így hülyeség, egyetlen emberről van itt szó, aki elbénázta a póréhagyma-szerű kábel forrasztását. Van ilyen.

 

Hallottam, hogy ezekben a kínai gyárakban úgy dolgoztatják a munkásokat, mint az állatokat, századmásodpercekre beosztják a termelendő mennyiséget, és ha valaki nem teljesít, hát mehet, fel is út, le is út, jön helyette ezer másik. Az én emberem is siethetett, várt rá a sok forrasztandó kábel, és hogy éppen ez az egy nem sikerült? Pech. Kurrrva nagy pech. Persze, ha jobban belegondolok, ebből a fajta kábelből azért nem sok kellhet a világon. Nem az a tipikus tucattermék. Minél többet töprengek, annál valószínűtlenebbnek tartom, hogy egy ferde szemű muksó baltázta el az életemet. De akkor ki?

 

Ha egészen apró köröket írok le a bal lábfejemmel, talán sikerül enyhén jobb oldalra mozdulnom. A felkészüléskor számtalanszor elmagyarázták, hogy a túl gyors, túl széles mozdulatoktól kontrollálhatatlan lesz a test útja, lassan és óvatosan, mint a reumás öregemberek, ismételgette az oktató, de hát ebben a hacukában nincs is kedve az embernek bukfencet hányni. Lábfejkörzésről például szó sem lehet, legfeljebb aprócska rúgásokra vagyok képes. Most nagyon-nagyon lassan felhúzom a bal térdem és még lassabban visszaengedem. Méregetem a távolságot: vajon közelebb kerültem? Vagy távolabb? Fogalmam sincs. Ezúttal kicsit gyorsabban húzom fel és ejtem vissza a bal térdem, és az eredményt azonnal érzékelem: mintha hatalmas kéz hajítana, 10–20 métert távolodom.

 

Próbálom felidézni az oktató hangját, mert talán mégis rosszul emlékszem, és ez az egész nem úgy működik, mint gyerekkoromban a szánkózásnál, hogy ha a bal oldali madzagot rántom meg, jobbra kanyarodom. Lehet, hogy éppen fordítva? Felrántom a jobb térdemet, nagyot rúgok. Az eredmény legalább 50 méter, persze megint rossz irányban. Kurrrva fizika. Valahogy itt minden másként működik.

 

A karomon villogó műszerekre pillantok: még 186 percre elegendő oxigén sűrűsödik a palackomban, de a hűtővíz már 16 fokos, és percről percre melegszik. Úgy számolom, fél órám van még, aztán a kihermetizálódástól számított 10 másodpercen belül elvesztem az eszméletemet. Nem mondom, hogy szép halálom lesz, de fájni sem fog, ebben biztos vagyok.

 

A fekete háttérben ragyogó fehéren világít az űrhajóm, és úgy lengeti az elszakadt kábelvezetéket, amivel visszajutottam volna a légzsilip kapujához, mintha búcsút intene: isten hozzád! Felemelem a karom, kesztyűs kezem középső ujjával intek vissza. Remélem, veszi a fedélzeti kamera. Aztán hátat fordítok, és lassú, ráérős mozdulatokkal eltempózom a nagy büdös semmibe.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2014 / 5   »   Selejt
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911