Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2014 / 5   //    «    19    » 
SÖTÉTBEN A HANGOK
Várady Judit
Titkok
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Nem mondták vagy máshogyan mondták, mi gyerekek mégis tudtuk az ötvenes évek elején, hogy a párttitkár a zsidó Kőnig házába költözött. Königet elvitték, családostul. Kisboltja – falusi vegyeskereskedés lehetett az – megszűnt. A párttitkár korábban magas rangú csendőr volt, féltek tőle és utálták. Nem értettük, mi az, hogy „elvitték a Königet”, de ösztönösen alkalmazkodtunk a szokásokhoz, és nem kérdeztünk. Néha a hévíznél, a falu kútjánál a mosóasszonyok pletykálkodásából elkaptunk valamit, hogy ki milyen gazember.

 

A falu legszebb részén, a Duna mentén államosított üdülőházak sorakoztak, jómódú gazdáik meghaltak a háborúban, egyik-másikuk azonban megmaradt és átalakult. Tanácselnök, strandigazgató vagy mozis lett belőle. Aki megkapta a mozit, orosz filmeket vetített. Azt mondták, ő volt a major gazda. A kolostorból munkásszállót csináltak, legtöbben a szomszédos timföldgyárba jártak dolgozni.

 

Sokan laktunk együtt – Klárika néni a kamrában. Kézzel festett kendőket, abból élt. Néztem, ahogy gyertyafénynél pingálgatott, hallottam, hogy a gyertyákat a templomból lopta – amikor elkészült egy adaggal, elvitte, de nem mondta, hová és kinek.

 

Nem illett templomba járni, vasárnaponként mégis szinte mindenki elment – a katolikus vagy a református templomba. A katolikus pap már a háború idején is jóban volt a későbbi párttitkárral, az akkori csendőrrel. Egyszer épp a templomban, szentmise közben támadt a papra az isten tudja, honnan berontó asszony. Úrfelmutatás volt, mikor csikorogva nyílt a templomajtó, mindenki a szürke ruhás, vézna asszonyra nézett. A morajlásba éles sikoltás hasított, a pap kezéből kiesett az oltáriszentség. Az asszony előreimbolygott, felkapta a letakart áldozati kelyhet, és a misebort a pap arcába loccsantotta. – Te szemét! Isten rád miért nem csapott le? Hol van az Isten? Te meg a csendőr barátod hajtottatok ki a házunkból. Anyámat, apámat, a testvéreimet... mindenkimet megöltétek... gázkamrába vittétek... a legkisebb testvéremet a falu szeme láttára verte agyon a barátod... a ti istenetek is végignézte!

 

A gyülekezet felé fordulva kiabált: Kihez imádkoztok ti? Ehhez a hitvány istenhez?

 

Senki nem mert levegőt se venni. Aztán megint nyikorgott az ajtó, két bőrkabátos jött, két oldalról megfogták az asszonyt és elvitték. Egyszerre felcsendült az ének: Boldogasszony Anyánk, égi patrónánk! Ne feledkezzél meg, szegény magyarokról!

 

Jusztinka néniék vályogháza a falu szélén állt. Kis kertjükben csodanövények teremtek.

 

Jusztinka nénit különben a fánkjai tették híressé – állítólag hatszázat is megsütött naponta. Valaha szakács volt az esztergomi papoknál. A férje meg kertész. Jusztinka néni szobája mentaillatú volt, a ruhái levendulaszagúak. És minden gyerekbetegségre akadt gyógyító növénye a kertjükben.

 

Gabi bácsi valamikor papnak készült, de amikor Jusztinka nénivel egymásba szerelmesedtek, kicsapták. Így lett kertész. Mégis sokat imádkoztak, várták a gyermekáldást, és szomorúan beletörődtek, hogy Isten megbüntette őket. A háború után – ugyancsak isteni közreműködéssel – mindketten az esztergomi papokhoz kerültek. Nem nézték jó szemmel a papokat, de Esztergom kivétel volt, és Jusztinka néni sütött-főzött, amikor az ország éhezett. A népeknek már a padlásokon sem akadt maradék, ő meg libákat sütött, kacsákat, fácánokat – hízott disznókat is vágtak ott. Gabi bácsi kis üvegházat csinált – hiány nélkül, bőségben éltek, de tilos volt kijuttatni az ennivalóból. Bizalmi állásaikban sokfélét láttak, hallottak – mindent némán kellett őrizni.

 

A sok fánksütés mellett Jusztinka néni óriási spájzába rengeteg kompót, lekvár került, Gabi bácsi meg ott lent, a pincében pálinkává varázsolta az édes gyümölcsöket. A fináncok oda nem mentek, s ha mégis, elmondták a miatyánkot, kaptak egy kis itókát és lakatot a szájukra.

 

Történt aztán, hogy tavasz elején fel kellett ásni a kertet, az ablakokban nevelgetett palántákat is mielőbb ki akarták ültetni. Gabi bácsi tehát ásott, gereblyézett, Jusztinka néni közben főzte az ebédet, sütötte a hatszázadik fánkot... Az ásó egyszer csak beleütközött valamibe. Hiába villant Gabi bácsiba, hogy sokféle népek jártak ezen a vidéken, háború dúlt, kincset is elrejtethettek, hiába ásott még egy darabig – rossz érzése volt; bement a konyhába, és azt suttogta Jusztinkának: baj van, azonnal el kell tűnnünk. De Jusztinka leintette: tedd a dolgod, ne törődj mással! Azért odahívta a takarítóasszonyt – együtt nézték az ablakból, ahogy a csepergő esőben Gabi bácsi 16 gyerekholttestet tesz egymás mellé. Valaha, évekkel földbe kerülésük előtt újszülöttek voltak. A papi épülettel szemben élt néhány apáca, világtól elzártan, teljes kiszolgáltatottságban imádkozgattak. Egyikük épp kinyitotta az ablakot, iszonyatos sikolya messzire elhallatszott.

 

Gabi bácsi bement a konyhába, kezet mosott, ránézett a feleségére, gyorsan csomagoltak, még az egyéves bérüket is otthagyták – így is elkéstek. Az úton megállították, autóba tuszkolták őket, bekötötték a szemüket, sejtelmük sem volt, hová kerültek.

 

Évekkel később egy napilapban megjelent a tömeges gyilkosság híre, de senkit nem vontak felelősségre, talán ki sem vizsgálták az ügyet. Jusztinka néni és Gabi bácsi 1957 végén szabadult – akkor kapták (az államtól vagy az egyháztól?) a faluszéli vályogházat; mellé talán valami kegydíjat is. Sohasem beszélhettek a történtekről. Gabi bácsi szép, cirkalmas betűkkel leírta ugyan a történetet, aztán a sublót mélyére süllyesztette. Jobb, ha senki nem hallja meg a sötétség hangjait.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2014 / 5   »   Titkok
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911