Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2014 / 9   //    «    9    » 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Senki sem tudja, milyen volt az ember nem látta Balaton.

 

A Seuso néven elhíresült kincsek egyik darabján, egy hatalmas ezüsttálon látható a tó képe – ennek alapján arra következtethetünk, hogy a Pelso a bőség jelképe. A keletről betelepedett magyarok nem vették át a tó latin nevét, s ahogy a rómaiak 395 után kivonultak Pannóniából, feledésbe is merült. A területre költöző szlávok a tó helyén mocsarat találtak – innen ered a ma is használatos elnevezés; a Balaton szó hallatán a szlávok ma is a mocsárra asszociálnak.

 

Két évvel ezelőtt szociológiai vizsgálatot végeztünk, hogy felmérjük, miként látják a Balaton környéken élők a természet és az ember viszonyát. A vizsgálatban csak a Dél-Balaton vízgyűjtő területén lakók vettek részt, ötszázan, akik életkor, nem, iskolai végzettség és települési státusz szerint az itteni lakosság egészét reprezentálták.

 

Abból indultunk ki, hogy a modernizáció megzavarja ember és természet kapcsolatát (Lányi, 2001). A mai Balatonra aligha ismernének a rómaiak, az avarok, az egykor itt élő szlávok, de Koppány sem találná helyét, akinek pedig Somogyban ma is eleven a kultusza. A modern társadalomban élők szükségleteinek kielégítésére termelő és szolgáltató szervezetek egész sora jön létre, működésük során ezek akarva-akaratlan felborítják a természeti egyensúlyt és visszafordíthatatlan változásokat okoznak. A sok kínálkozó példa közül emeljük ki elsőnek a horgászok rémét, a vándorkagylót, amely a Kaszpi- és Fekete-tengeren is megforduló hajókra tapadva jutott a Dunába, majd a Balatonba, megváltoztatva a baktériumközösséget (Balogh, 2008). 1950-ben jelent meg egy új haltáplálék, a hasadtlábú rák. Egy év sem telt el, s a jövevények kipusztították az addig őshonos tüskés bolharákot – írmagja sem maradt a tóban.

 

Kérdőívünkön 15 álláspontot kínáltunk a megkérdezetteknek, kérve, döntsék el, melyikkel értenek egyet és melyikkel nem. Az álláspontok között egy sem volt, amely kifejezetten a Balatonra vonatkozott, de arra gondoltunk, a tó mint természeti érték szempontjából nem közömbös, ha megismerjük a mellette élők nézeteit. A kérdőív egy másik blokkjában már nem az elvekre, hanem a gyakorlatra kérdeztünk.

 

Az első blokkba került állításokat úgy válogattuk, hogy ember és természet viszonyát szélsőségesen jelenítsék meg. Az egyik véglet: az ember a természetnek alávetett, cselekvési szabadsága így korlátozott; a másik véglet: az ember uralja a természetet. A „természetpárti” álláspontok az embert a természet részének tekintik, az embernek tehát se joga, se ésszerű indoka nem lehet, hogy beavatkozzon a természet öntörvényű működésébe. Ha a beavatkozás mégis megtörténik, a veszteség visszafordíthatatlan. Eltűnik a tüskés bolharák, helyét a hasadtlábú rák foglalja el. A vándorkagyló megváltoztatja a baktériumközösségeket.

 

A „természetpártiak” szerint a növényeknek és az állatoknak ugyanolyan joguk van a létezéshez, mint az embereknek. Ők féltik a természeti egyensúlyt, a Földet korlátozott térrel és természeti erőforrásokkal rendelkező űrhajónak képzelik, melybe több utas már nem fér. A Föld elérte eltartó képességének határait.

 

A „társadalompártiak” üdvözlik az ember beavatkozását a természeti folyamatokba. Ők úgy vélik, az emberiség elég leleményes, hogy megakadályozza a Föld élhetetlenné válását. Nem tartanak attól, hogy a modern ipari társadalom hatásai miatt felborul a természeti egyensúly. Nem félnek a vándorkagylóktól és társaiktól. Eltúlzottnak tartják a környezeti krízisről beszélők jövendöléseit, s úgy gondolják, az ember arra született, hogy uralkodjon a természet felett, jogában áll szükségleteinek megfelelően változtatni a környezeten.

 

A dél-balatoni térségben élők egyértelműen „természetpártiak”. Számukra a természet fenyegetett érték. Akkor hát – következtethetünk – az itteniek többsége félti a tavat, a vizet és a tájat – mindennapi életük színterét. De mit tesznek s mit tehetnek, hogy a természeti környezet olyan maradjon, amilyennek szeretik?

 

A kérdőív másik blokkjában 15 környezetkímélő módot soroltunk fel, s kértük, mindenki mondja meg, milyen időközönként végzi azokat. A környezetkímélő magatartás leggyakoribb módja a takarékoskodás az árammal és a vízzel. Jóval ritkábbak a szennyeződést kerülő gyakorlatok, s elenyésző a bioélelmiszer vásárlása.

 

A 15 eljárás mögött három típusos mintát találtunk. Az első a takarékoskodás, de ennek sem feltétlenül a környezettudatosság az indoka. A szennyezés megelőzése sem nélkülözi a gazdasági szempontot. Aki környezetbarát termékeket, bioélelmiszereket, energiatakarékos izzókat és háztartási gépeket vásárol és visszautasítja az ingyenes műanyag táskát, megfontolt, környezettudatos vásárlónak tűnik. Rendszerint fel is készül a vásárlásra és táskát visz magával, megválogatja, milyen élelmiszert fogyaszt, megnézi, melyik a leginkább környezetkímélő eszköz.

 

A hulladékkezelésnél nemcsak a szelektiválásról kérdeztünk, hanem a komposztálásról, és hogy részt vesznek-e az iskolai/óvodai italos kartonokat gyűjtő programban. Az energiatakarékosok gyakran megfontoltan vásárolnak és környezetkímélő hulladékkezelést alkalmaznak.

 

A környezettudatosság egyértelműen szociológiailag meghatározott. Inkább a városias településen élőkre, a magasabb jövedelemmel rendelkezőkre jellemző, és persze azokra, akiknek sok szabadidejük van. A vizsgálat legérdekesebb eredménye, hogy az elmélet és a gyakorlat nem mutat összefüggést. A 15 elvi állítás közül mindössze három akadt, amelyek elutasítása statisztikai értelemben szignifikánsan kapcsolódik a viselkedéshez. Ezek agresszív „társadalompártiak” – például: „A természet egyensúlya elég erős ahhoz, hogy megbirkózzék a modern ipari társadalom hatásaival”. És: „Az emberiség végül is eleget fog tudni a természet működéséről, hogy ellenőrzése alatt tarthassa.” Ezek elutasítása pozitívan függ össze a környezetbarát gyakorlatokkal, mert akik nem értettek egyet az állításokkal, a mindennapi gyakorlatban takarékoskodnak az árammal és a vízzel, környezetbarát termékeket vesznek, s a háztartásukban keletkező hulladékot szelektíven kezelik.

 

A harmadik elméleti állítás esetében éppen az egyetértés vallott a gyakorlatra.

 

„A Földnek jó sok természeti erőforrása volna, ha megtanulnánk kihasználni” – szerepelt a teszten, és az egyetértők vallották, hogy takarékoskodnak az árammal meg a vízzel. Az összefüggés jelzi, hogy van olyan gondolkodási és viselkedési minta, amely képes összhangot teremteni a környezettudatosság makro- és mikroszintje között.

 

Egyik kérdésblokkunkban azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek milyen mértékben hajlandók részt venni környezeti problémák megoldásában. Részvételi hajlandóságot a megkérdezettek 70 %-a mutatott. A legtöbben (50 % felett) az energiatakarékosságot, a szelektív hulladékgyűjtést, az önkéntes környezetvédő munkát említették mint konkrét lehetőséget. Jóval kevesebben (25 % alatt) akartak környezetbarát termékeket venni, kívánták bejelenteni a hatóságoknak, hogy illegális hulladéklerakást észlelnek, és választották autó helyett a tömegközlekedést. Pénzt sem igen adnának környezetvédelmi célokra, és nem szólalnának fel a lakossági fórumokon, ha környezeti problémáról esik szó.

 

Megkérdeztük, hogy milyen tényezők akadályozzák a környezetkímélő viselkedést. A többség az elegendő jövedelem hiányára hivatkozott. „A hagyományos termékek olcsóbbak, mint a környezetbarát termékek”. A válaszadók 30 %-a egyetértett a környezetvédelmi célokkal, de hozzátette, hogy a „mindennapokban nehéz változtatni a jól bevált szokásokon”. Ennél kevesebben abban látták a fő akadályt, hogy nincs megfelelő infrastruktúra (tömegközlekedés, szelektív hulladékgyűjtő stb.). Nem sokan, de voltak, akik szerint a környezetükben élőket nem érdekli a téma. Mindössze a megkérdezettek 4 %-a értett egyet azzal az állítással, mely szerint „a környezeti problémák megoldása túl sok időt és energiát” igényel.

 

Vizsgálatunk eredményei szerint a Balatont nem veszélyeztetik a partja mentén élők, mert természetpártiak, ellenzik a környezetet veszélyeztető gazdasági tevékenységeket, noha sok esetben elveiknél előbbre valóak egzisztenciális érdekeik. A Balaton épségét mindenesetre az garantálhatja leginkább, ha az emberek értékrendjében nem lesz ellentmondás.

 

 

Irodalom

 

Balogh Csilla, 2008. A vándorkagyló (dreissena polymorpha) megtelepedése, mennyiségi viszonyai, anyagforgalomban betöltött szerepe, filtrációja, valamint baktériumközösségre gyakorolt hatása. Doktori értekezés. Pannon Egyetem. Veszprém.

 

Lányi András (szerk.) 2001. A szag nyomában. Környezeti konfliktusok és a helyi társadalom. Budapest: Osiris.

 

(Kutatásunk a TÁMOP keretében készült. A projekt címe: Az emberi tevékenység hatása, valamint az ezekkel összefüggő társadalmi konfliktusok komplex vizsgálata egy sekély vizű tóhoz tartozó érzékeny földrajzi terület, a Balaton víztest és déli vízgyűjtője példáján. TÁMOP-4-2-2A-11/1/KONV-2012-0038)


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2014 / 9   »   Szerelmünk, Balaton
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911