Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 5   //    «    19    » 
VÍZÖNTŐ
Horgas Judit & René Margit
VÍZÖNTŐ - A Tisza
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



 

Szegény Tisza, miért is bántjátok?

Annyi rosszat kiabáltok róla,

S ő a föld legjámborabb folyója?

 

A földtörténeti negyedidőszak pleisztocén korának kezdetekor a Kárpátokból kilépő Ős-Tisza az Alföld peremét követve haladt a mai Körösök vidéke felé, s északról érkező mellékfolyói többnyire délnek folytak - kezdi a mesét a folyómeder falába fúródott lárva. - A pleisztocén végén és a holocén elején az Alföld egyes részei hirtelen besüllyedtek, más területek megemelkedtek, megváltozott a Duna folyása, s így az észak és kelet felől ideérkező vizeket összegyűjtő, a mai medrétől jóval keletebbre kanyargó Ős-Tisza lett az Alföld fő folyója, melyet a Sajó, a Hernád és a Bodrog táplált.

Persze az is lehet, hogy igaz a legenda, s a medrét és folyásirányát állandóan változtató folyó Szent Péternek köszönheti kacskaringós vonalát - somolyog óvatosan a lárvaarc. - A világ teremtése idején, mikor már minden teremtménynek megvolt a maga helye, a Tisza maradt utoljára. A szent aranyeke elé fogta szamarát, s a folyónak meghagyta, hogy kövesse a barázdát. A szamár azonban éhes volt, s mit sem törődve a nagy feladattal, egyik bogáncsot a másik után harapdálta. A barázda girbegurba lett, a Tisza pedig kanyargós. Ma már ugyan nem olyan kanyargós, mint korábban, mert a szabályozás során vagy 450 kilométerrel rövidítették meg futását.

Az agathürszosz és szignünna népcsoportok, amelyek a vaskorban a mai Szeged területén éltek, folyót jelentő tijah (ejtsd: tidzah) szavukról nevezhették el. Az i. e. 5. századtól a partja mentén élő népek már igyekeztek védekezni áradásai ellen: árkokat ástak, sáncokat emeltek. Okos gazdálkodással húztak hasznot az évenként rendszeresen érkező árvizekből, s nem a víz gyors levezetésére, hanem szabályozott szétterítésére törekedtek, ami kedvezett a halászatnak, az állattartásnak, a növény- és gyümölcstermesztésnek is. A rómaiak a Dáciából hajón érkező só- és aranyszállítmányok ellenőrzésére megerősített postaállomást építettek a mai Szegednél. A gazdag vidékről már akkoriban mondogatták, hogy Isten jókedvében teremtette, és ostorának, Attilának is errefelé lehetett a székhelye. A hármas koporsóban a Tisza medrébe temetett fejedelmet azóta is sokan keresik. Meglehet, nem a történelmi érdeklődés, hanem a vas alatt rejtőző tömör ezüst- és aranykoporsók utáni vágy hajtja őket, de a folyó híven őrzi titkát - bólogat, és kicsit hátrébb húzódik tízcentis járatában. - Sok minden mást is rejteget, például Thonuzaba besenyő vezért és feleségét, akiket Abádszalóknál Szent István parancsára élve temettek el a révnél, mert nem akartak keresztény hitre térni.

A 15-16. századtól az ártéri gazdálkodás hanyatlásnak indult, a csatornák eltömődtek, s a Tisza völgye fokozatosan elmocsarasodott. A lakosság nőtt, az ártéri erdők területe csökkent, s a vízi malmok miatt mind több mesterséges gátat építettek. A háborús időszakokban különösen sok gabonára volt szükség, s a termelés fokozásához elengedhetetlennek tűnt a folyó szabályozása. A Széchenyi szervezésében, Vásárhelyi tervei alapján induló munkálatokat a mérnök halála után az olasz Paleocapa elképzelései szerint folytatták, aki a rengeteg átvágás helyett inkább töltéseket építtetett. A szabadságharc leverése magával sodort minden tervet, de a Tisza fittyet hányt a történelemnek, és csak áradt vadul, szabadon, míg 1850-ben császári parancsra létrejött a Tisza-szabályozási Bizottság, és a munka ismét Vásárhelyi tervei szerint folytatódott.

A környék lakosainak életét az árvizek mellett a betyárok is keserítették, például Bogár Imre, akit éppen a folyó mellett fogtak el, amikor szeretőjénél, a révész leányánál rejtőzött. A révész legénye elárulta a pandúroknak, s a menekülő betyárnak már csak arra volt ideje, hogy ostornyelét felmutatva így kiáltson: "Majd akkor fogtok el, ha ez a száraz bot kivirágzik!" Ekkor terítette le egy pandúr golyója. Szeretője a révház mellett temette el, majd szíven döfte magát. A kettejük sírjába szúrt ostornyél pedig gyökeret eresztett és lombos fává nőtt - hüppög elérzékenyülve a lárva, és eljövendő rövid nászára gondol.

Az 1879-es szegedi árvíz a város közel 5723 házából csak 265-öt hagyott épen, 165 embert elragadott az ár. A város hetvenezres lakosságának java része elköltözött, de nemhiába éneklik a népdalban, hogy "Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza", a néhány év alatt újjáépített városba sokan visszatértek. A közvélemény mindenért a folyószabályozást  okolta, a kormány már akkor is francia, német, olasz és holland szakértőket hívott a nép megnyugtatására, akik nem ismerték ugyan a folyót, de sok pénzbe kerültek. 1881-ben az újabb ár számos helyen átszakította a töltést, és csak a katonaság bevonásával kerülhették el a komolyabb katasztrófát.

Árvizek azóta is pusztítanak, és a töltések erősítésén és magasításán túl ma sem kínálkozik jobb védekezés. Persze azok sem védenek az árvíznél is szörnyűbb veszedelmek ellen, mint amilyen a ciánszennyezés, amely a folyó élővilágának 80 százalékos pusztulásához vezetett. A Tisza alig pár év alatt begyógyította sebeit, s a végleg eltűntnek hitt halfajok és vidrák ismét felbukkantak. Három évvel a mérgezés után a Közép-Tiszán szokatlanul nagy tiszavirágzás volt, mintha az újjáéledő folyó életerejével kérkedne, pedig éppen ellenkezőleg: társaim így bátorították a vénlányt, hogy szedje össze magát - avat be a jószándékú cselszövésbe. - Meg is van az eredménye: a ponty, az ezüstkárász és a dévér ismét gyakori, a harcsa óriásira nő, és a betelepített busák, amurok és angolnák is otthon érezhetik magukat. A folyóparton a fehér acsalapu a halovány aszat lila virágaival keveredik, az ártéri erdőkben a fehér fűzek és a fekete nyárfák váltogatják egymást, zöldül a ritka ligetiszőlő, piroslik a kányabangita bogyója, a mocsárréteket tarackos tippan borítja. Nemsokára én is útnak indulok - susogja -, három éve várok, de júniusban végre felrepülhetek, ha csak pár órára is. Nászunk után a vízbe hullunk, és fehér tetemeink a szőke Tiszát egy időre menyasszonyi ruhába öltöztetik - álmodozik mélabúsan a tiszavirág lárvája, és türelmetlenül várja, hogy eljöjjön az ő ideje.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 5   »   VÍZÖNTŐ - A Tisza
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911