Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 3   //    «    8    » 
VÍZÖNTŐ
Horgas Judit & René Margit
VÍZÖNTŐ - A Tevere
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



 

Egy nap nem épűlt Róma, s századoknak

Kellett lefolyni, mig a Tiberis

A vályogváros alkotmányai közt

Merész szökéssel látta a Pantheon

Márványait égre kelni partjain,

Méltó lakát minden-isteneknek.

 

A legutolsó jégkorszak idején még hatalmas, széles medrű folyó hömpölygött erre. Az üledéktől fehér vizet a helybéliek Albulának nevezték, de amikor Alba Longa kilencedik királya, Tiberinus Silvius egy átkelés során belefulladt, és Jupiter a folyó istenévé és őrzőjévé tette, elnevezték Tiberisnek - bugyborékolja a parton álló, széles vállú istenszobor, míg hajából és szakállából megállás nélkül csordogál a szökőkút vize.

A folyó idővel feltöltötte az árkokat, telehordta kaviccsal és homokkal: a mai Róma harmada erre a laza rétegre épült, ezért okoznak már kisebb földrengések is hatalmas károkat. Romulus és Remus, a két alapító minderről mit sem sejt-hetett, amikor a part menti fűzfából faragott kis teknőben a megáradt folyón hányódtak. Akár-csak vízbe dobott anyjukat, Rhea Silviát, akit aztán feleségül vett, az ikreket is Tiberinus isten mentette meg: a hullámok egy vén, göcsörtös fügefa gyökeréhez sodorták a teknőt, és a szárazra emelték, hogy a Mars küldte anyafarkas rájuk találjon. _A zöldre mosott kőajak büszkén mosolyog - lám, lám, a folyó védelmezője nélkül ma nem állna Róma sem.

A városiak nem fukarkodtak az elismeréssel: a pontifexek, a Pons Sublicius, az egyik legjelentősebb híd karbantartásával megbízott főpapok és az augurok imádkoztak jóindulatáért, december 8-án nagyszabású ünnepség közepette áldoztak a szentélyében, a halászok versenyekkel tisztelegtek előtte, és számos szobrot készítettek, amelyeken evezővel és bőségszaruval ábrázolják, lábánál a csecsemő ikrekkel és az anyafarkassal - folytatja, és óvatosan megveregeti a kőállat fejét.

A folyóisten olykor mégis megdühödik, és ha a sirokkó megakadályozza, hogy a tengerbe ömölve csillapítsa haragját, a medréből is kilép, mint 1598-ban, amikor húsz méterig magasodott, elsöpörte a Pons Senatorio nagy részét, amit azóta Ponte Rottónak, törött hídnak neveznek, és másfél ezer rómait ragadott magával. Ha tavasszal sok eső esik, a városiak ma is aggódva figyelik a vízszintet, a part menti házak lakói biztonságos helyre menekülnek, és szemrehányóan vizslatják Tiberinus szobrát, mintha egy szobor bármiről is tehetne - méltatlankodik, és hogy lecsillapodjon, elmeséli a hős Horatius Cocles történetét, aki egymaga védte meg Rómát Porsenna hadának betörésétől, amikor feltartóztatta a Sublicius nyugati hídfőjénél tornyosuló etruszk sereget, míg társai lerombolták az átkelőt. A folyóba ugró Horatius Tiberinust hívta segítségül, s bár özönlött rá a dárda és a nyíl, sértetlenül átjutott a túlpartra.

Egy másik isten, Aesculapius, a görög mitológiából ismert Aszklépiosz római alakja is a folyón érkezett Rómába. A legenda szerint az. i. e. 3. század táján a városban pestisjárvány tombolt, és a kétségbeesett rómaiak a görögországi Epidauroszba küldték követeiket, hogy magukkal hozzák a gyógyító isten képmását. A hazatérő küldöttség azonban a képmással egy hatalmas kígyót is _hozott, ami a főkövet kabinjában vert tanyát. A rómaiak éppen azon töprengtek, hol helyezzék el az Aesculapiust szimbolizáló állatot, amikor a kígyó lecsusszant a fedélzetről és a folyó kis szigetére, az Isola Tiberinára úszott. Egy forrás mellett telepedett le, amelynek attól kezdve gyógyító hatást tulajdonítottak, s a szigeten azóta is kórház áll. _A környéken először ezen az aprócska szigeten laktak emberek, mert a víz min-dentől megvédte őket.

A toszkánai Monte Fumaiolo lejtőjétől Umbrián és Lazión át a Tirrén-tengerig futó, sárgás vize miatt flavusnak, szőkének becézett folyó partján bizony sok vér folyt - csóválja a fejét. A víz lassan mindent tisztára mosott, de békeidőben is jó hasznát vették, mert már az i. e. 5. században jelentős kereskedelmi útvonal volt: a Rómából induló hajók a folyón akár száz kilométert is megtehettek, hogy aztán gabonát, követ, fát és különféle élelmiszereket szállítsanak vissza a városba. Az Arno folyóval a Chiana csatorna kötötte össze, így a bárkák akadálytalanul közlekedhettek Róma és Firenze között. A Tiberis, vagy ahogy az olaszok hívják, a Tevere annyira _összefonódott Rómával, hogy a római katolikus hitre áttérőkről a protestáns angolok megvetőn úgy beszéltek, mint akik "átúszták a Tiberist".

A folyó hordaléka lassan feltöltötte a torkolatokat, és a három kilométerrel eltolódott partvonal az ókori kikötőt, Ostia Anticát elvágta a tengertől. A római császárok ezért az első század-ban új kikötőt építtettek a Fiumicino folyón, de az üledékesedés _miatt idővel ez a kikötő is használhatatlanná vált. Az egyre sekélyebb folyón egy ideig a 17-18. századi pápák segítettek: a nagyszabású mederkotrással több mint két évszázadon át próbálták visszaszorítani az egyre halmozódó üledéket, de a 20. században, amikor a hajók már csak Rómáig jutottak, a folyón zajló kereskedelem is megszűnt. A víz mélysége ma 2-6 méter, és az evezősökön meg néhány állóhajóra telepített éttermen kívül ma senki nem háborítja Tiberinust.

Nem így volt ez hajdan - sóhajtozik a szobor, és ha nem is kívánja vissza az időt, amikor a Cloaca Maxima, a csatornarendszer a város minden szennyét a folyóba vezette, egy föld alatti alagútrendszerrel meg Róma közepébe juttatták a vizét, nosztalgiával gondol a szép napokra, amikor a pihenésre vágyó városiak elnyújtóztak a part menti homokban, melegebb napokon pedig megmártóztak a folyó vizében. Aztán megépültek a csatornázatlan part menti házak, és a Teverébe kapcsolódó Aniene folyó is annyi szennyet hozott, hogy az emberek a legforróbb napsütésben is őrizkednek tőle. Csak a sügérre, pontyra, angolnára vadászó kormoránok meg kócsagok köröznek felette.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 3   »   VÍZÖNTŐ - A Tevere
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911