Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 1   //    «    2    » 
Kovács Gábor
Hazugságok és hisztériák
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Érték és valóság kapcsolata Bibó István politikaelméletében

(részlet)

 

Bibó szellemi pályáján, amely a jogfilozófiától a politikaelméletig és politikatörténetig vitt, az 1930-as évek végén műfaji váltással találkozunk. Írásait ugyanis ekkortól formálta esszévé. Ennek nemcsak egyéni ízlésbeli okai voltak, nemcsak ez a műfaj felelt meg a legjobban gondolkodói alkatának - bár ez is lényeges, de szembeötlő Bergson hatása. Az ún. életfilozófiai iskola képviselőjének számító Bergson vezette be kora filozófiai köztudatába az élet és a spontaneitás fogalmait - megújítva a történelemszemléletet. Ha ugyanis a történelem maga az Élet, megragadásához más módszerre van szükség, mint amit a történelemtudomány eddig alkalmazott. Ezért került előtérbe az intuíció mint a változó, mozgó Élet megragadásának legalkalmasabb eszköze, amelynek segítségével a megfigyelő mintegy belehelyezkedik az Élet áramába. Így a történelem vizsgálójának az intuíció közreműködésével létrejövő élményt kell rögzítenie. Ez új műfajt igényelt, mégpedig az esszé műfaját, s a két világháború közötti válságfilozófiák - amelyek erősen befolyásolták a fiatal Bibó világképét - szinte kivétel nélkül esszéformában öltöttek testet. Az esszé műfajához Bibó egész életén át hű maradt. Az 1935-ös, eredetileg francia nyelvű szemináriumi referátumként elhangzott Előadás a német nemzetiszocializmusról ugyanúgy ebbe a műfajba tartozik, mint az életmű zárókövének számító elméleti összefoglaló, Az európai társadalomfejlődés értelme.

    Az 1935-ös Előadás a nemzetiszocializmusról elméleti szempontból azért nagy jelentőségű, mert itt került be Bibó szótárába a zsákutca kategóriája: "Joggal tarthatunk tehát attól, hogy a hitlerizmus Európa eszmetörténetének egyik nagy zsákutcája lesz, s azokhoz az eszmeáramlatokhoz tartozik majd, amelyek esedékesek voltak, de nem így. S mint ilyen, Marx Károly és Wilson történelmi műve mellé kerül majd. Nem tudjuk még, milyen lehetőségeket hoz a jövő, de ha az európai közösség szellemi és politikai kialakulása körüli problémákat (amelyeknek a német forradalom csak tünete, illetve egyik vetülete) nem sikerül megoldani, akkor ez a zsákutca nemcsak a németek, hanem egész Európa zsákutcája lesz."

    De mit jelent a zsákutca ebben a korai írásban? Bár Bibó itt még nem részletezi a fogalom tartalmát, a német fejlődés zsákutcáját a német cselekvési képesség bizonytalanságából és válságából vezeti le. Megjelenik a szövegben egy másik - a már elemzett diákkori írásokban is szereplő - kulcsfogalom, az európai egyensúly is. A német válság voltaképpen ennek az egyensúlynak a felborulásából következik: "Kiderül tehát, hogy az, amit a német cselekvés bizonytalanságának és válságának neveztünk, tulajdonképpen nem más, mint a politikai cselekvés általános európai elbizonytalanodásának egy súlyosabb megjelenési formája." A gondolatmenet folytatása a versailles-i békerendszer éles kritikája: "Tartós európai egyensúly helyett létrejött egy olyan nemzetközi frazeológia, mely amerikai pietizmusból született, angol homályossággal leöntve és francia eleganciával kifacsarva."

    Az Előadás a nemzetiszocializmusról valójában Bibó egész életén át tartó kutatási programjának vázlata. Tartalmazza a későbbi művek fő motívumait: a zsákutcát, a nemzetközi közösség egyensúlyát, a fasizmusnak mint jobb- és baloldal torz összekeveredésének megjelenítését. De még ennél is fontosabb, hogy itt jelenik meg a vonatkoztatási keret, melyben Bibó a politikai hisztéria és a zsákutca fogalmát később elhelyezi. Ez pedig az emberi közösségek politikai tevékenysége mint döntő fontosságú, a közösség életének egészét meghatározó szféra. Ugyancsak itt tűnnek föl - ha csak jelzésszerűen is - a társadalompszichológiai módszer első elemei. Bibó ebben az esszében teszi föl először a nagy jelentőségű és az egész életművön vörös fonálként végighúzódó kérdést, hogy a politikai hazugságok milyen hatást gyakorolnak a társadalmi pszichére és a társadalom értékkészletére. A versailles-i békerendszerre vonatkozó, először enigmatikusnak tetsző, már idézett kritika ugyanis a későbbi művekben megfogalmazott, itt expressis verbis még ki nem mondott tétel ismeretében válik érthetővé: "Az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni."

    Egy harmadik mű teszi egyértelművé, hogy a két különböző írásból származó szöveghely voltaképpen ugyanannak a gondolatmenetnek két egymást követő lépése. Az 1943-44-es, Az európai egyensúlyról és békéről című kötet (a későbbiekben: egyensúly-könyv) egyik részlete megvilágítja, hogy Bibó a békerendszer legnagyobb hibájának ekkor ugyanúgy az elvek és a valóság ellentmondását tartotta, mint 1935-ben:

    "A német nemzetiszocializmus determináló megrázkódtatása minden kétséget kizáróan a versailles-i békeszerződés (...) azzal, hogy békekötés helyett az erkölcsi ítélkezés formáját vette fel, méghozzá olyan erkölcsi elvek nevében ítélkezett, melyeknek elfogadására a német politikai közösség nem volt eléggé érett, és mindennek a tetejében saját maga nem alkalmazta őszintén azokat az elveket, amelyek nevében ítélkezett. (Kiemelés K. G.) A német politikai közösség erre úgy reagált, hogy válságba jutott benne az egész európai értékrendszer, melynek nevében ezt a vádat megfogalmazták."

    A versailles-i békeszerződésre vonatkozó kritika tehát a deklarált elvek és a tényleges tettek közötti diszkrepanciára vonatkozik. Az 1942-ben íródott, Elit és szociális érzék című esszé is bizonyítja, hogy ez a kérdés - amely sein és sollen viszonyának problémájaként már a neokantiánus ihletésű, és Horváth Barna nézeteitől erősen befolyásolt jogfilozófiai munkáinak is vezérmotívuma volt - mennyire foglalkoztatta Bibót, és mennyire fontosnak tartotta a történelem és szociológia területén. Ebben az írásában az elvek és a gyakorlat szembenállásának következményeire figyelmeztető tézis a Bethlen-féle konszolidációt végrehajtó magyar politikai elit hazugsága kapcsán fogalmazódik meg. Egyedi esetből levont, általános érvényűnek tartott tételként: "(...) társadalomban és politikában, bármily szokatlanul hangzik is, minden eltérés a valóság és az elvek, a valóságos célok és a jelszavak közt idővel feltétlenül válsághoz és töréshez vezet."

    Minden emberi közösség bizonyos értékekre alapozva szerveződik, s normális működése, mi több, a létezése sem lehetséges az adott értékrendszer nyújtotta orientációs sémák nélkül. Ez Bibó meggyőződése, mely valamennyi munkájában jelen van, még ha nem is kifejtetten: az adott szöveg belső logikája mögött, előfeltevésként mindig ott rejtőzködik.

    A tétel egy másik megfogalmazását találjuk A pénz című írásban, a modernitás értékromboló dinamikájának elemzése kapcsán: "Az elvek csődje azonban nem normális jelenség és nem magától értetődő; elvek nélkül lehet egyes embernek egyik napról a másikra józanul élni, de közösségek tartósan nem lehetnek meg nélkülük." Az elvek hiánya azért abnormális jelenség egy közösség életében, mert kóros szimptómák kiváltó okává lesz. A politikai élet zavarai, s azok legsúlyosabb változatai, vagyis a politikai hisztériák mögött is az értékhiányból származó elbizonytalanodás húzódik meg.

    Roppant veszélyes, ha egy közösséget külső erők - adott esetben az első világháborúban győztes hatalmak - olyan pozícióba kényszerítenek, hogy a közösségben uralkodóvá válik az "egzisztenciális félelem". A helyzetet súlyosbítja, ha - mint Németország esetében - ez olyan értékrendszer nevében történik, amelyet maguk a nyomásgyakorlók nem tartanak be és nem vesznek komolyan. Az egyensúly-könyvben Bibó továbbmegy: kimutatja, hogy a németek szemében az európai értékrendszer nem pusztán a győzők hipokrízise miatt vált hiteltelenné. Volt egy belső tényező is: a sajátos német társadalmi fejlődés következtében Németországon belül különösen élesen jelentkezett a modernitásválság, amit Bibó A pénzben, s a többi 1935-44 közötti írásban egész Európára vonatkozóan alapvetőnek látott. Később, A kelet-európai kisállamok nyomorúságában (1946) azt is megfogalmazta, hogy nemcsak az értékek hiánya okozhat egy közösség életében létbizonytalanságot, hanem fordítva is: a létbizonytalanság már önmagában értékválsághoz vezethet, mint azt Magyarország, Lengyelország és Csehország története példázza.mAz értékek és a valóság közötti viszony alakulása Bibó szerint az európai politikai elméletek történetét is kirajzolja, az utópista és a realista szembenállásának formájában. Bibó elutasítja mindkét pozíciót: "A dolgok sem nem egészen olyanok, amilyenek, és sem nem olyanok, amilyeneknek lenniök kellene. A követelmények átalakító hatását fel nem ismerő realista a társadalom egy reális hatóerejét hagyja ki."

    Az igazi probléma Bibó számára ezekben az években az elvek és a valóság viszonyát kiegyensúlyozó hatásmechanizmus. Már korán megfogalmazza, hogy ha az utópista és a realista egyaránt veszélyt jelenthet elméleti emberként, akkor még veszélyesebbek politikusként. Az utópistából lesz az elvei megvalósításához a guillotine-tól sem visszariadó forradalmár, a realistából pedig a rossz valóságot megváltoztathatatlannak deklaráló "reakciós". A két véglet közötti helyes pozíciót az egyensúly fogalmával írja le. Ez jelenti egyfelől az értékek és a tények egyensúlyát, másfelől egy politikai közösség "egészséges" állapotát hisztéria és tespedés között, végül a nemzetközi közösség államainak helyes viszonyát.

    Bibó szerint a társadalmi és politikai elitek alapvető feladata az értékek és elvek közvetítése a közösség felé. Elitekről beszél, nem pedig osztályokról. Az osztályfogalom ugyanis a tulajdonhoz és a hatalomhoz fűződő viszonyt írja le, az elitszerep azonban az ő értelmezésében nem ezt jelenti: a politikai és gazdasági hatalom birtoklása önmagában még nem teszi valódi elitté a gazdasági és politikai hatalom birtokosait. Az elitszerepet Bibó összeköti az értelmiségi szereppel: ez mindenekelőtt erkölcsi felelősséggel végzett értékteremtést, értékőrzést és értékközvetítést jelent.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 1   »   Hazugságok és hisztériák
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911