Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 5   //    «    2    » 
Levendel Júlia
A dolgok rejtett igazsága
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



"és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?"

Radnóti Miklós

 

A szitáló hó, az ónos eső vagy a szikkasztó-mumifikáló napsütés ezen már éppúgy nem segít, mint a mindeneket rázkódtató útbontó behatolása. Az aszfaltot, mint a köpések, telepöttyözték az évek. Látom: az én éveim. Pedig nem keresem, hogy testmagasságnál feljebbről nézzem terepemet, meg sem kísérlem a rálátás pózát - még a terep jelképesítését is kerülném; nem lehet. A Moszkva tér katlanába vezető lépcsősor tetején legszívesebben védekezőn behunynám a szemem, ne kelljen szembesülnöm mindig ugyanazzal - ahogy rétegről rétegre egymásra rakodik az ugyanaz -, s csak lent, a villamossíneken is átlépve, már a metrómegálló bejáratához közel, az árusok, koldusok, alkalmi munkáért ácsingózók és szórólapokat tukmálók sűrűsödő gyűrűjében, kinyújtott kezüktől, alázatos-agresszív tekintetüktől elfordulva látom az időmocskos aszfaltot. Vetíthetne oda a képzelet akármi szépet. Nem vetít. És ahogy közönyt mímelve szlalomozok az emberek között, igyekszem tolakodó, összevissza kavargó, csomósodó gondolattöredékeimben viszonylag ép szakaszt találni, megtapadni - az álkonkrétság világában, írta Kosík, "eltűnik a lényeg és a jelenség közötti különbség", s hogy a rejtőzködő lényeggel szemben a jelenség "közvetlenül és nagy gyakorisággal" - én azt mondanám: magakelletőn - mutatkozik meg. Hogy "a dolgok rejtett alapját külön tevékenységgel kell feltárni" (kiemelés az eredetiben), s hogy a szubsztanciához csak rendszeres, kritikai erőfeszítéssel lehet eljutni (ez saját kiemelés). De ami a filozófiai elvontságnál most, itt a Moszkva téren kivált, jobban érint, sőt, nem is "érint", inkább szorongat, hogy bár ma is pontosnak és gyönyörűnek vélem Kosík válaszát a magának feltett kérdésre - miért rejtett a lényeg, és az ember miért igyekszik a közelébe? -: "ha az ember egyáltalán keresi ... akkor mielőtt bárminemű vizsgálódáshoz hozzákezdene, bizonyosan tudnia kell, hogy létezik... a dolgok rejtett igazsága. Az ember csak azért vállalkozik a kerülő utakra, azért fejt ki egyáltalán erőfeszítést, mert valamilyen módon feltételezi az igazság létét, mert tudomása van ?magának a dolognak? a létezéséről" -, nos, elandalodó meghatottságom közben kötekedőn gyanakszom is, hogy ez a "valamilyen mód" meg az eleve meglévő "tudomás" már nem a racionális bölcselet, hanem a vallás, vagy még inkább a hit szférájából való, s hogy Kosík kritikai erőfeszítését, akárcsak az enyémet, mindig is a hit táplálta. Különben miért volna sírhatnékom itt a Moszkva téren, már a metrómegálló csarnokában, ahol a lefelé tartó mozgólépcsőnél épp nyolc ellenőr kéri az utazók jegyét vagy bérletét? Mintha a kettős sorfal közé lépőt vesszőzni készülnének, holott a kintiekkel ellentétben ezek az egyenruhások nem erőszakosak, nem kapkodnak senkihez, fel se igen emelik a karjukat. Unatkoznak és fáznak, hat férfi és két nő; a nők láthatóan jobban fáznak és még inkább unatkoznak, de formálisan elvégzik, amiért minimálbért kapnak, és bizonyára rettegnek, mert elveszíthetik állásukat, s akkor a szórólap-osztogatók közé kerülnek. Öt lépésre az ellenőröktől, csaknem diszkréten, két rendőr álldogál, ők biztosítják az ellenőrök zavartalan tevékenységét. A rendőrök mögötti hatalmas Burger-hirdetésen sült csirke ereszkedik egy nyálcsorgató idióta szája felé; a rendőrök vigyorognak az erotikusnak szánt reklámra meg egymásra, aztán egyikük benéz az automata fotózó fülkébe, és kitereli a húgyozni készülő öreg hajléktalant. Nem ér a görnyedt hátat borító, mocskos nejlondzsekihez, nem kiabál, nem fenyeget, engedi, hogy a kijárat felé vánszorogjon a szerencsétlen, és ha gondolna vele, akkor is bizton tudhatná: az öreg egy perc múlva nem emlékszik kiűzetésére; a lekváros és túrós bukták émelyítően édes szagát itt bent, a csarnokban sem érezte. Kényszeresen számolom, hogy vajon ebben a percben hányszor nyolc ellenőr és két rendőr posztol a metrólépcsőknél, hány biztonsági őr a bevásárlóközpontokban és a kisebb üzletekben, bankokban, ipari telepeken, postákon, közhivatalokban, ügyfélszolgálati irodákban, bíróságokon, rendőrkapitányságokon; hányan ellenőriznek villamoson, buszon, trolin, vonaton; hányan járkálnak világoskék egyenruhában, súrolókefe-formájú fényképezőgépet lóbálva, hogy lefüleljék az érvénytelen parkolójegyeket, hány igazolványt ellenőrző és mágneses beléptetőkártyát adó portást alkalmaznak - mi ez? A rendőrállam látványa mögött miféle lényeg rejtőzik? És hogyan kellene nekem kritikai erőfeszítéssel a közelébe férkőznöm? A bűnözést generáló, hatalmas apparátussal működtetett, jórészt a bűnözésben résztvevő bűnüldözés és -megelőzés szétrohasztotta az egész társadalmat. A lobbizásnak keresztelt és alkotmányossá tett "gyakorlat" mindenekelőtt kiiktatta az erkölcsöt, érvénytelenítette a bármilyen szellemi szempontot, törekvést és értékelést. Eltűnni látszik a tudatnak az a "kettős jellege", amire a talán romantikus-marxista-fenomenológusnak nevezhető Kosík az egész rendszerét építi: hogy a tudat egyszerre "visszatükröz" és "tervez", regisztrál és konstruál, receptív és aktív - és? mit tehet a boldogtalan tudattal élő ember, amikor nemcsak a tényleges cselekvési lehetőséget nem látja, de folyamatos a diszkomfort érzésnél gyötrelmesebb feszengése, hogy jól lát és kombinál-e még, reálisak-e következtetései és ítéletei, ha a környezetében annyira másként következtetnek és ítélnek, ha egykori társai mind-mind alkalmazkodnak, amihez nem lehet alkalmazkodni? Ha bármeddig néz innen a Moszkva térről, és látja sorra a nyerteseket - akik nyertesek maradtak vagy szaltózva azzá lettek -, és látja, látnia kell, hogy a megtiportak végeláthatatlan seregében sincsenek harcra tiportak. Élnek még? Hol vannak?

    Közvetlenül a Moszkva téri találkozóm előtt sorban álltam a postán, hogy ajánlottan küldjem aznapi - most is kilónyi kelléket igénylő - pályázatunkat; a csöppet sem költségkímélő bugyutaság, tűnődtem ott, talán csak a kifundálók hivatalnoki lelkületéből ered, s habár a bonyolítás módja nyilvánvalóan az alkotó kifullasztására tör (magát az aktivitást pusztítaná), mégsem gonosz, mert nem is szándékos - de az, csaptam le saját elkenési hajlandóságomra, s mint valami moralitásjátékban, konokul ismételgettem: gonosz, gonosz, igenis gonosz, miközben erőfeszítéssel igyekeztem ellenállni a leegyszerűsítő és lefegyverző sötéten látásnak meg az őrületbe billentő összeesküvés-feltételezésnek; különben is feladtam még két - egyszerrő kettő -, tájékozatlanságot játszó és dizájnolt gépemberekkel szigetelt miniszter ténykedése ellen írt levelet - ez önmagában is túlzás -, és a normalitásnak tett engedményként befizettem a Centrum Parkoló Rendszer Kft. által kiszabott

3 775 Ft-os büntetést. És amíg mentem le a Moszkva téri bugyorba, és kerülgettem a kinyújtott karokat, és figyeltem az ellenőrök, a rendőrök meg az utasok rutinjátékát, ezt a befizetést, éppen a legpitibb mozzanatot éreztem a leginkább maszatosnak. Nem kellett volna. A tíz nappal korábban érkezett, 2006. február 8-án kelt felszólítólevél arról tájékoztat, hogy 2001. 03. 13-án 15 óra 19 perc és 38 másodperctől 2001. 03. 13-án 15 óra 19 perc és 38 másodpercig "terjedő időben társaságunkkal szemben 1 pótdíjazási esemény kapcsán összesen 2600 Ft - 30 napon túl meg nem fizetett - parkolási díj- és pótdíjtartozást" halmoztunk fel, amely az ezer forintos posta- és ügyviteli költséggel, valamint a 175 Ft-os BM lekérdezési díjjal emelkedett, s hogy amennyiben 10 napon belül nem fizetjük be az összeget, követelésüknek "polgári peres eljárás útján" kényszerülnek érvényt szerezni, s hogy ez esetben "a fentieken kívül az ügyvédi költségekkel, az eljárási illeték összegével, a késedelmi kamattal és egyéb felmerülő költségekkel is" számolhatunk, és hozzáteszik - vastag betűvel nyomtatva! -, hogy "a Legfelsőbb Bíróság Jogegységi határozata alapján a parkolási díj és pótdíj-követelések adók módjára behajthatóak". Nyomban írtam a felszólításon névvel szereplő ügyfélszolgálati igazgatónak, hogy az általuk egy hónap híján öt esztendővel ezelőtti - nulla kiterjedésű időben történt - esemény nem történt meg, sohasem volt pótdíjtartozásunk, de ezt értelemszerűen éppúgy nem tudom bizonyítani, ahogyan ők a tartozást. Nem kaptam választ. További két levélre sem. Baráti, tapasztalt ügyvéd viszont állította, hogy a kilátásba helyezett pert - valódi kivizsgálás nélkül - mint "típuspert" csak elveszíthetem. Nem az anyagi kár, nem is a reménytelenség, hanem a saját színem előtti nevetségessé válás borzasztott. Nem lehet egyszerre és fajsúlytól függetlenül minden ellen lázadni, hiába, hogy a megalázóan jelentéktelen ügyecskében is benne virít az egész: a gépesített és intézményesített, jogszerűséggel kellemkedő jogtalanság - az abszurd kiszolgáltatottság. Akkor se. Mert nem mondhatok le a differenciálásról, hiszen mindennapi tapasztalatom, hogy az erkölcsi igény és az ellenállási képesség eltüntetése éppen a megkülönböztetés negligálásával kezdődik. A dohogásba szorítással. Jól emlékszem a "puha" diktatúrának becézett korszak jellegzetes perlekedéseire. A Patyolat munkáját szabad volt bírálni, a mosott ingek elszürkülésén lehetett élcelődni - sőt: a megengedett "kritikát" el is várták, hiszen a mértéktartó és kedélyes kritika hatványozottan legitimizált. Nem, döntöttem hát a tizedik napon, nem érem be a Centrum Parkoló Rendszer Kft.-vel, és befizettem a pénzt, de ahogy a postahivatalnok szkennelés után betette a bélyegző szerkentyűbe a csekket, és az ötezresből visszaadott, vadul kavargott már bennem érv és ellenérv, vadabbul, mint a megelőző kilenc napon. "Az álkonkrétság világa - magyarázza megint csak Kosík -, az igazság és a hazugság félhomálya. Eleme a kétértelműség". Hanem itt, ebben az álkonkrétumokkal vastagon tömött világban - még ha kérdésessé lesznek a legegyszerűbb mozdulatok is: befizetni, nem befizetni? - nem a "kétértelműség" uralkodik. Az ocsmány árulást, köpönyegforgatást, a pimasz hazugságot ugyanis nem szabad költői "félhomállyá" vagy "kétértelműséggé" szelídíteni.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 5   »   A dolgok rejtett igazsága
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911