Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 3   //    «    3    » 
EGY EMBER, AKI FELTŰNT NEKEM
Csengery Kristóf
Egy ember a téren
vers 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Feltűnt nekem egy ember a téren:

nem kiabálta, hogy a tér övé.

Nem csörtetett a busz után. Állt szerényen,

nem tolakodott a többiek elé.

A téren feltűnt nekem ez az ember.

Nem is tudom, miért - olyan emberi volt.

Távolba tekintett bronz türelemmel,

arcát vizsgálta napfény, telihold.

Sokan jártak arra, mégis õt kellett néznem:

ahogy õrködött némán, csupa közlés, csupa

intés volt a nyüzsgõ tömeg sűrűjében

a bronzkar idõtlen mozdulata.

Hullámzott a sokaság, áradt és apadt,

mint habzó folyó, az emberözön,

s éreztem: a téren, a füstös ég alatt

máshoz nem, csak hozzá lehet közöm.

Egy szikár, szürke lény, magányos és kopott:

nem értettem, mivel varázsol el.

Mi lehet a csapda, amellyel megfogott?

Nem volt a külsején semmi jel.

Csak az a tekintet, az az intelem

a mozdulatban, csak az lehetett,

mely belém költözött, amikor hirtelen

megláttam, és mintha az életet

mutatta volna fel: fényt árasztott, beszélt,

azazhogy hallgatott, beszédesen,

arról, mit jelent szóródni szerteszét,

hogy olvad egymásba nem és igen.

Delejes zenékrõl szólt a hallgatás,

körökrõl, s arról, aki belép,

hogy táncoljon ütemre, mint a körben szokás,

amíg a dob lüktet s a lába ép.

Kanyargó, végtelen sorokról hallgatott

a beszéd; menetrõl, mely felold,

mint a sav - ott lépdelsz, s magad már nem vagy ott,

nem tudod, merre jársz, s tegnap mi volt

a terved. Színekrõl, melyekbõl nem marad

a vásznon más, csak feketeség:

 

füstölgõ tettek és pernyeszárny gondolat,

s egy súlyos, vágytalan széntömb - az ég.

Elnéztem, ahogy áll, s várja a semmit: egy

mindentudó mi mást tehet?

Néha az õszi szél - nem várt, égi kegy -

lábához terelt pár száraz levelet.

A téren nincs szünet. A nagy össztánc fölött

szorgalmas metronóm: egy óra jár.

Nem messze onnan õ szemlél múltat, jövõt.

Kabátján rozsdafolt, vállán madár.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 3   »   Egy ember a téren
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911