Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 10   //    «    7    » 
Aczél Géza
(kontra)galopp
vers (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


a ráción túli világ számomra nem megírható aprócska koromtól agyamban csak

az volt biztató haladvány ha szenzuálisan jól bemért tapintott és látott bábokat

rakott elém a hétköznapi élet persze később a lelki átvillanások okoztak

némi furcsa nehezéket mivel az érzelmi szikrákat nem lehetett követni a szeretet

sugárzása úgy húzott át közöttünk mint a semmi egy tekintet volt olykor

egy elbizonytalanodott mozdulat melyben a matériát nem tudtad megkeresni

pedig már rég végigcsorgott rajtad az öröm később sötét tónusokat zuhogtatva

a gyász s bár sosem mondtál másokkal egy fölszakadt gyógyító imát érezted

ez a kockás papiros észjárás gyanúsan kevés a mögöttes a között a parának

mondott másvilágok kacarásznak valahol gyilkosan feléd mikor üveges szemmel

magad elé nézve a jelenségek halmazát töprengések hosszú éjszakáin átgondolod

ki ekkor eldől a sziluett-világba majdnem bolond de azért a kardigános tanítót is

megnézheted ki mindenről azt képzeli hogy egyszeregy s tanítványai felé

elégedetten homlokát megemeli szóval kéretlen szerelmek motiválatlan érzéseit

az ifjú parázna módon lelegeli csak mikor összegyúródik benne a családi mítosz

és a csábosan anyagtalan távlat a szellemi kies szintjére sodorva már alig

ajnározza a nagy pinákat ahogy gondolom manapság a megzaklatott szingli

igyekszik olykor a merevedő inas dárdák monoton böködéseit elfeledni

miközben nem túl szimpatikus futamokon magánya körvonalait elmaszatolja

bár ez legyen a szingli dolga én az universitas eszméjéhez épp hogy beértem

akkor a hat húszassal s zsebemben egy gyűrött húszassal az olcsó kocsmákat

tartósan megültem ez aztán nem a gondolat átvetése csakhogy a sok tízezer

könyv mely időközben rám rogyott precíz rendelésekkel szaglással

tapintással fülszövegekkel tapétázva ki a könyvtáros holnapot mint vegyészbe

a méreg dolgos parasztba a megszakított föld illata a génekig érve örökre

megfogott jobban mondva egyelőre hagyjuk az utolsó éveket ott a lét értelme

már minden dimenzióban megremeg rányitva a végső hosszú szobára

melyben az árnyéknak az árnya suhan a falon nincsen visszapörgetett múlt

s nincsen alkalom a sávok közti viszonyításra én épp beülök egy tágas

könyvtárszobába hol izgatottan olvasom máskor unottan lapozgatom

s utólag talán ez a legfontosabb tapintom is a könyvek sorát nincs

jobb hasonlat miként vakokban igazítja át a szenzuális többség az örök

éjszakát ránövesztve a szagot a ritmust az anyag finom vonzását

a megdermedt recehártyára valahogy úgy szokom rá tudatlanul

egy virtuális olvasásra hol már terel a nyomda illata mécses a papír mérete

s a betű típusának a karakternek is lélegzik vegyjele az alkotó pedig

már mezítelen áll az első hangütésben a hiányos tapasztalás akár

egy nagy ívű érdem érdemtelen és igaztalanul egyszer csak a becsületes

mikrofiloszra visszahull ki riadtan nézi sármolatlanul hogy ihlete a részletek

mocsarában elakadt tudom tudom az itt a tét hogy a kettő között

találd meg magad néha jó sorok kellemes futamára is rá kell nézni csakhogy

a minden olvasása maga a prézli a szürke rabiga s magam ki szellemileg

szintén eljutottam a lábjegyzetelésig a sír előtt riadtan nézem végig

a fába szorult szúk vonulását ahogy mintegy a létezés kártékony mását

leképezi nem bánt nem ütközik csak éppen felezi az életes ritmust

mely ha pezseg mint a friss must előbb-utóbb álnoksággal betakarja felül

a korpusz miként a béke barátja bagarja barátságosan mosolyog de alsó teste

kentaur módjára dobog toporzékol és kirúgja alólad a lábad kínosan

eszméltető volt az élmény mihelyt a tágasabb világnak nekivágtam ellesve

néhány sandaságot melyek alján kétségtelen jogos önvédelem is virágzott

ám a födetlen arc hiányával nehezen békülve csak szebb lenne ordibálva

és felhevülve egyszer hüvelybe dugni a rozsdásodott balassi-kardot

mint valami nagy akarnok ki bizton tudja mi a haza töröm is a fejem

évtizedek óta ám ezek szerint nem rólam szól a nóta mivel semmi okosat

ki nem találhatok pedig kis tót beütéssel én is magyar vagyok - nagyon

nem hozom a faji érveket az a fain ha egyszer betemet az a sok kellemesen

hullámzó szintagma melyeket bölcs sörök közül fingtam ma gondolom

eléggé determináltan a rezzenéstelen világba hol a hamisan csengő

mítoszokat és a körkörös bizniszt egy végtelen örvénybe csöndesen berántja

mágneses terébe a kies hon magánya hogy szent magánügy legyen

az ember kimegy megkavarja illatos zúzapörköltjét és hosszan

elmereng és persze áldja is a régiséget mikor a gyanútlan huzataiba

betéved nem győzi utánozni dallamát magam is áhítattal lapoztam

át az ősi költők tárát ám mielőtt rátörne az emberre a virágzás tudni kell

a csinom palkót és a dózsázást abbahagyni mert uraim ez is hakni a kor

megannyi hiányos áttételével s ha az alkalom úgy kívánja nagy fekete

kalapokban húzni el a lével mihelyt a polgárok zajos bazárja a zsigeri

ambíciók karmait levágja - nagyot kalandozva most így múlik a kedvem

pedig jó harminc évet elkeveredtem a nagy könyvtári szobából melynek

homályos ablakán a szellemi életben mint fura szandokán lazán benézett

az avantgárd kócos feje valóban idegen volt mégis ezzel lett életesen tele

a csibukos gyáva szocializmus a gesztus kellett nagyon belőle amint

merész asszociációkkal belőve a lázadó ízlés a rücskös kapanyélre és

a kormos csákányra fölkanyarodott nekem tetszett bár az esztelen

csörömpölések azért izgattak nagyon s elvétett indulattal igazi

kispolgárként végül is a szalon lázadalom lett a dalom hazám -

te klasszikus az ám mihez rögtön jött a manír ma már eléggé

nevetséges méltósága zavart szemmel néztem a nagy paraszt fiúkat

s a barátságban úgy kerestem a kiutat hogy meg ne sértsem kikben

azért bekódolt a szemérem s így maradtam ellentmondások buja

bokra ittam hosszasan a jó csajokra s mikor épp nem volt

kivel kiváló sörökben sakkozni elkezdtem tétován kassákozni

tudják azok a széles lírai átlók melyek íve mentén éjszakánként

átlóg a balladás tengerihántásba az iparilag módszeresen felduzzasztott

idő otromba darabossága és valami finom észlelés hogy a begombolt

tudományos zubbony már kevés a jövő populáris dicsőségét kitapintani

no azért nem mindig tetszett nekem ez az ortegás hallali ahogy a

túlcifrázott ezoteriákat is egye meg a fene paskolt hát a szakmában

előre a modernitás közhelyes szelleme s úgy a hetvenes évek

közepére váltam végleg árva utassá kihez nem tapad már a zsíros

hazai hites sár másoknak meg eléggé globálisan nem kerengek

tacitusos közepe vagyok a történelemnek rozoga hajó a parthoz

se közel a tőle se távol parancsa talán akkor még egy született

mihaszna de ahogy most egy eltorzult korból visszanézek

az aranyközépútban is találok élhető menedéket kihátrálva a metszetekből

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 10   »   (kontra)galopp
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911