Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 10   //    «    9    » 
BETŰK A JUPITEREN - ökokritikai rovat
Mucsi Melinda Ágnes
Anna Pavord fordítás
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Anna Pavord angol botanika-történész, újságíró legismertebb könyve a tulipán elterjedéséről és kulturális hatásairól szól. Az alábbi részlet A nevek megnevezése (The Naming of Names, Bloomsbury, 2005) című könyvéből származik, amely a növények elnevezésének és kategorizálásának történetét meséli el az ókortól napjainkig. Bár nem nevezhető ökokritikai szövegnek, hiszen nem irodalmi művet elemez, mégis helyet kapott rovatunkban, mert az irodalmi színvonalú ismeretterjesztés kiemelkedő példája.

 

Itáliai füvészek

 

November másodika, szombat reggel van. Donninibe tartok Santa Maddalenából, ahol az elmúlt hat hetet elszigetelten töltöttem, és minden erőmmel igyekeztem elfelejteni, amit tudok. A két hely mindössze néhány mérföldre fekszik egymástól, s a köztük lévő távolság könnyűszerrel megtehető anélkül, hogy az ember rátérne az országútra. A szőlőültetvényeken és olajligeteken keresztül ösvény vezet, amelyet omladozó pajták és útjelző táblaként magasodó ciprusok szegélyeznek. A szőlőt már leszüretelték, s csupán a száraz levelek zörögnek a tőkéken. Most az olajbogyón a sor. Néhányan fából készült csipeszeket használnak: végighúzzák az ágacskákon, a fák alatt kifeszített hálóba terelve a bogyókat. Mások egyszerűen átfuttatják kesztyűbe bújtatott kezüket az ágakon, s ez arra a hangra emlékeztet, mint amikor a tehenek friss, lédús fűben legelésznek. A falétrák mellett nagy, sekély fűzfakosarak állnak, tele olajbogyóval. Mellettük rendezett kupacokban lemetszett ágak, fiatal alsó hajtások, amit szüret közben nyestek le a fákról.

Mit keresek itt? Miért próbálom száműzni agyamból az olyan fogalmakat, mint például az evolúció, s mindazt, ami vele jár? Azért, mert a 16. században Itália volt a természet megismerését és megértését kutató tudományos központ. Bár Németországban jelent meg az első fontos növényekről szóló könyv, csaknem az összes többi nagy horderejű felfedezés és találmány Itáliában született. A növények tanulmányozásának reneszánsza már a 15. században virágzásnak indult Benedetto Rinio mesés füvészkönyvének festett lapjain. Plinius Természetrajzának első kiadása Velencében jelent meg 1469-ben. Theophrasztusz műve Gázai Teodoro latin fordításában Trevisóban látta meg a napvilágot 1483-ban. Plinius és Dioscorides legkorábbi magyarázói itáliai tudósok voltak: Ermolao Barbaro velencei szenátor és Nicolò Leoniceno, a ferrarai egyetem orvosprofesszora. Marcello Vergilio (1464-1521) készítette Dioscorides De materiamedicajának újabb fordítását, ami 1518-ban jelent meg, amikor a festék még meg sem száradt a Michelangelo freskóival díszített Sixtus-kápolna mennyezetén. De mégis, miért próbálom elfelejteni, amit tudok? Mert ha nem törlöm ki az agyamból mindazt, ami azóta történt - Linnaeus, Darwin, DNS -, nem tudnám értékelni az itáliai felfedezések jelentőségét. A korai reneszánsz meghatározó jellemzője volt az ókori műveltség felélesztése. A korszak második felében azonban sokkal inkább az újító felfedezések álltak a középpontban. 1533-ban Padovában Francesco Buonafede az egyetem korábbi orvostanára lett az első professzor, aki a simplicia medicamentával, vagyis a növényeknek az orvostudományban történő felhasználásával foglalkozott. Tevékenységét ma botanikának hívnánk, de akkoriban ez a szó még nem létezett. Az 1540-es években létrehozták az első botanikus kerteket Pisában, Padovában és Firenzében, ahol 1545 decemberétől I. Cosimo Medici nagyherceg adott bérbe földeket egy kert kialakításához. Pisában a kitűnő tanár, Luca Ghini (1490-1556) a növények tanulmányozásának egészen új módját fedezte fel, amikor elkészítette a legkorábbi hortus siccust. A növények lepréselésével és száraz maradványaik könyvbe ragasztásával feltalálta a herbáriumot, azaz a növénygyűjteményt.

Az ő tudástájukon kutatok, lassan sétálva a régi, macskaköves úton, amelyet az esővizet mindkét oldalon keskeny csatornákba zúdító, erős, elegánsan ívelt szegélykövek határolnak. Talán négy órába telik, míg egy firenzei lóháton eljut ezekbe az erdőkbe, a kövezett utakra. Birkák megnyugtató szaga úszik felém. Egy kicsiny menedék alatt zsúfolódnak, az őrzőkutyát fához kötötték; ahogy előreugrik, hogy megugasson, az idős fa megrázkódik, s megkondítja az ágai közé feszített, öreg vészharangot. Egy kis fülkében mázas cserép, kékre, fehérre és sárgára festett emléktábla Madonnát ábrázol. Alatta aprócska edénybe valaki égszínkék virágú cikóriát, fehér százszorszépet és savanyú cukorka színére emlékeztető sárga gyújtoványfüvet helyezett. Magam mögött a távolban még mindig látom a nagyon magas és keskeny templomtornyot, amelynek harangját Santa Maddalena-i szobámban is hallom. Az ösvény mellett a vörös vadrózsa és erdei iszalag halmait helyenként megszakítja a szárnyas kecskerágó lávaszerűen kibuggyanó ciklámen levele: elképesztő szín az évnek ebben a szakában.

- Salve! - kiáltja egy férfi létrája tetejéről az olajfák közül.

- Salve! - válaszolom, és visszaintegetek. Luca Ghiniről és a 16. századról gondolkodom, és íme, itt egy ember, aki Plinius nyelvén üdvözöl. Ghini mindezt jól ismerte, gondolom magamban, miközben az alacsony, finom ívű kőhídhoz érek, amelyen egyszerre csak egy ember kelhet át. Alant a folyómeder hatalmas kőtömbökkel van kirakva, széles árteret teremtve a hegyekből lezúduló hóolvadásnak. Leülök a füves partoldalon, megeszem a péknél vett friss, fehér hagymás zsömlébe töltött sonkát, desszertnek vadalmát és fügét szedek. Mellettem a szagos hunyor halvány, tengerzöld bimbói éppen megjelentek az örökzöld levelek felett. Mögöttem az írisz és a nárcisz korai levélzete tör át a foltos kontyvirág márványos levelei között, amelyet Hans Weiditz nagy részletességgel ábrázolt Brunfels 1530-as könyvében. Körös-körül mindenütt zajlik az élet. De csak szórványosan. A földet itt hosszú időre parlagon hagyják, nem úgy, mint Angliában. Kevés tehén, birka vagy termőföld van erre. A tájat többnyire szőlőtőkék alkotják, amiket csak metszeni kell és a gyümölcsöt leszüretelni, meg olajfák - ezeket csaknem egy időben lehet metszeni és szüretelni. Csodálatosan kedvező a vadvirágoknak, gondolom, amint elnézek a távolba a Valdarno felett. A mi angol szántóföldünk többségük számára nem hagy elég nyugalmat, noha az évelők, például a búzavirág és a mezei pipacs élvezik az évente ismétlődő talajcserét. A repcsények, szegfűk és körömvirágok rojtos nyelvüket öltik az ösvény mentén húzódó védőfal hatalmas kőtömbjei közül. Az ösvény egy tanya mellett visz el, ahol kakasok kapirgálnak a szemétdombon, pulykák, libák és tyúkok teszik ugyanezt az udvarban, és száradó kukoricacsövek lógnak a pajtában. A tetőn termetes, narancssárga úritökök aszalódnak a napon. Néhány órával később visszafordulok Santa Maddalenába, de ezúttal másik utat választok a ligeten keresztül. Noha nem látom őket, hallom, amint a malacok makkot túrva halkan röfögnek. A szúrós csodabogyó piros termései lángra lobbantják az aljnövényzetet. Ahogy átcsoszogok a tölgyleveleken, megpróbálom rendezni fejemben az Itália vadul versengő városállamai között dúló, végeérhetetlen testvérháborúkat és vérbosszúkat: Milánó Velencével csap össze, Róma Firenzével áll hadban, Nápoly Milánóval küzd, Firenze Pisával harcol, mert az korlátozta tengerhez jutását. De aztán egy tisztásra érek, ahol kikericsek nyitják utolsó virágaikat, és két legelésző szarvas néz fel, egy pillanatra megdermedve, akár egy freskón, mielőtt elszaladnának az erdő felé. Jóval később, Santa Maddalenához közeledve, vadászok kiáltására és kürtjeik hangjára leszek figyelmes.

- Hahó! Hahó! - kiáltom, jelezve, hol vagyok. Míg kiáltásaink egymást visszhangozzák a völgyön át, az útkereszteződéshez igyekszem, ahol a vadászok durva szőrű terelőkutyája ugrik elő, a nyakában a csengő rekedt, fals hangon csörömpöl.

Ezeket a hosszú, magányos sétákat a Valdarno különös módon háborítatlan vidékén, Firenzébe vagy Arezzóba tett vonatutak tarkítják. San Elleróból kéteurós jegy visz Firenze szívébe, ahol a festészettől kábán repdesek Giottótól Michelangelóig, gyakran egyik kedvenc törzshelyemen, a Santa Maria Novella templomban kötve ki. A Ghirlandaio-freskók festését a Tornabuoni-kápolnában 1485-ben kezdték, mégis megdöbbentően kortársnak hatnak: a várost szemmel tartó, korlátra támaszkodó férfiak könnyed, magabiztos póza, a különös mód, ahogy a festett tömeg alakjai egyenesen ránk szegezik tekintetüket, mint az az idős asszony, akivel a Donniniba vezető úton találkoztam, s három hosszú botot vonszolt maga után a faluba. A magas harangtornyok ismerősek, a vadkacsára lecsapó sólyom, a vakondtúrásra emlékeztető, élesen előtörő kis dombok mind a város mögötti táj részei. Azt a távoli ösvényt követve hasonló fákat, virágokat, tanyákat, malacokat, vadászokat, szőlőtőkéket találnék (de úritököket nem - azok még mindig az Újvilágból származó újdonságnak számítottak, amikor Fuchs a 16. század közepén írt róluk). Santa Maria del Carmine-ben, az Arnótól délre kötelességtudóan végigvonszolom magam a művészettörténeti feliratokon, amelyek három nyelven olvashatók az oltár előtt elhelyezett paneleken. Az oltár éke Sant’ Agata mesterének alkotása, egy mesésen ünnepélyes 13. századi Madonna, amelyet Masolino, Masaccio és Fra Filippino Lippi 15. századi freskói vesznek körbe. Átnézek Lippi festett ajtaján, s magas, vékony ciprusokkal, borókafenyőkkel és nyárfával koronázott domb képe tárul elém. A vonatról, ami San Elleróból Firenzébe hoz, éppen ezeket a dombokat és fákat látom.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 10   »   Anna Pavord fordítás
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911