Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 1   //    «    6    » 
OLVASTAM, SZERZŐTÁRS
Zoltán Gábor
Mert elhittem
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


hogy bizonyos írók, meg nem nevezett, "különbözõ világnézetű és ízlésű alkotók, kiadók, szerkesztõk" 2005 nyarán kezdeményezték volna, az országgyűlés tiltsa meg emberi lényeknek állatként való felemlegetését. "Hogy senki emberfiát, tehát se egyes személyeket, se csoportokat ne nevezhessenek görénynek, tetűnek, féregnek, patkánynak, láncos kutyának, fenevadnak, dögkeselyűnek, alattomos rókának, kedveskedve még doromboló macskának se." Néhány héttel egy csendõrbajszos politikus azon kijelentése után olvastam ezeket, "hogy a nyulat akartuk kiugrasztani a bokorból, és erre vakondokok másztak ki a földbõl".

    Elhittem, pedig a cikk "elborzasztó és köznevetség tárgyává lett állat-metaforákat" említ. Bizony, ha másutt nem, itt gyanút foghattam volna. Hiszen a valóságban köznevetségrõl szó sem volt. A csendõrbajszos ember mondása sokaknak, nagyon sokaknak szerezhetett kellemes perceket a való világban. Az ilyen az ellenfél testén csattanó ütéssel ér fel, a drukkerek nagyra értékelik. Nincs is szerintem semmilyen eszme, közéleti elgondolás, ami azokat az embereket összetartaná, csak a kollektív sportélmények, az anyázások és a hajráezmegazok. Sajna, a való világban inkább növelte a csendõrbajszos respektusát az eset, mintsem csökkentette, ahogy minden ilyen esetben történni szokott. Merthogy ezek legalább tudják, mit akarnak. Elborzadás bizonyára volt, én például elborzadtam, az igaz, de errõl akkoriban még csak nem is beszéltem senkivel - minek?

    Végigolvastam tehát gyanútlanul a Liget 2005 augusztusi számában a csak szignóval jegyzett cikket, L. J., és még akkor is elhittem, hogy ez lehetséges. Szavakká nem formálódott bennem, semmiképpen sem gondoltam, de éreztem, hogy nini, van remény.

    Aztán persze rájöttem, hogy szépen bedõltem. A hír, melyet olvastam, álhír volt. Vagy inkább igazi szatíra. Nincs törvényjavaslat, nincs kezdeményezés, és végképp nincsenek ilyesmit kezdeményezõ "különbözõ világnézetű és ízlésű alkotók, kiadók, szerkesztõk".

    Hogy is lehetnének? Némely íróknak kezdeményezõ szerepük volt benne, hogy a magyar közéletet a csendõrbajszos embernek és társainak mindennapi állatozásai határozhassák meg. A kommunista rendszer ünnepelt és dédelgetett írói ott voltak a nagy megosztásoknál, a nagy uszításoknál. Jobb, ha nem is említem fel, kik kavarták a jobb, ha nem mondom meg mit a jobb, ha nem mondom meg milyen telki sátor alatt, kik nem szűntek meg osztani a szellemi muníciót és a malasztot a mai napig sem.

    Mindenesetre az, hogy "különbözõ világnézetű és ízlésű alkotók, kiadók, szerkesztõk" ilyen kezdeményezést tegyenek, nem lehetséges. És még sok minden más hasonlóképpen nem lehetséges. Ebben a világban soha nem.

    Érdekes, hogy ha csak rövid idõre is, de elhittem.

    Az ember sohasem csak egy világban él.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 1   »   Mert elhittem
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911