Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 1   //    «    17    » 
Somogyi Ferenc
A tárgyi kultúra lopakodó csődje
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A nagytechnika szerepe az ökológiai válság kialakulásában

 

 

Az uralkodó közgazdaságtan azt vizsgálja, milyen tényezõk határozzák meg a GDP növekedését. A mindent számszerűsíteni törekvõ irányzatok abban közmegegyezésre jutottak, hogy a jövedelemnövekedéshez a termelési tényezõk (föld, munka, tõke) 20-30 százalékban járulnak hozzá. A gazdagodás nagyobb hányadát - 70-80 százalékát - az ún. "technológiai változás" eredményezte. A technológiai változás gyűjtõfogalom, R. M. Solow vezette be a közgazdaságtanba. Mindazokat a vezetési, szervezési, marketing, műszaki, jogi és pénzügyi újításokat jelenti, amelyek egy nemzetgazdaság hatékonyságát emelik. Kritikusai a fogalmat parttalannak tartják, ezért - némi öniróniával - a "tudatlanságunk koefficiensé"-nek nevezik. A termelési tényezõkön belül a föld olyan csekély arányban járul a gazdagodáshoz, hogy legtöbbször el is tekintenek tõle. A GDP-növekmény 3-4 százalékáról van szó.

A 20-30 százalékból fennmaradó rész fölött a munka és a tõke fele-fele arányban részesedik. A technológiai változás mögött - állítják az uralkodó neoklasszikusok - az emberitõke-beruházások állnak. Emberi tõke-beruházásnak tekintették a szakképzéssel, az egészségüggyel, a kutatással és a migrációval kapcsolatos kiadásokat. A legújabb irányzat, az ún. "új növekedési elmélet" ezekhez a tényezõkhöz köti javaslatait, amitõl természetesen a növekedési ütem élénkülését várja. Növelni kell a könyvtárak és az informatikai rendszerek színvonalát, a tehetséges emberek ösztönzési rendszerét meg kell újítani, a külgazdaság legyen nyitott az innovációkra, emelni kell az oktatás színvonalát, hatékonnyá kell tenni a tulajdonjog-védelmet, a szabadalmi jogrendszert, a szellemi termékek védelmi jogát.  A nyugati országok ugyan igyekeztek az elmúlt évtizedekben eszerint törvénykezni, de az eredmények kétségbeejtõen elmaradtak. Az elmúlt húsz évben átlagosan csupán 1,5-2,8 százalékos növekedést értek el a legfejlettebb országok (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Nyugat-Németország, illetve Németország, Kanada, Olaszország).

    Az uralkodó közgazdasági irányzat fél évszázados vajúdás után rátalált arra a növekedési tényezõre, amely a szakma hajnalán - A. Smith korában - magától értetõdõ volt: az alkotó emberre, de nem tudja gyakorlattá ültetni az elméleti eredményeket. Vajon mi korlátozza a tanulság felismerését: talán kimerültek azok az értékek, célok, intézmények, szabályozó eszközök, motivációs rendszerek, amelyek megteremtették az anyagi jólétet? A jóléti társadalom olyan technikai-gazdasági rendszereket hozott létre, amelyek szemben állnak teremtõjükkel, az emberrel. Az ember ontológiai alapja, a természet, benne az emberi természet leépülése ugyancsak elõrehaladott. A "technológiai változás" szülte tárgyi kultúra lokális csõdjei egyre gyakoribbak és egyre intenzívebbek, s már láthatók azok az elõjelek, amelyek globális méretű katasztrófák kialakulásának hírnökei. Noha nyilvánvaló, hogy a tárgyi kultúra lopakodó csõdje mögött a nyugati szellem elbizonytalanodása áll, ezúttal mégis a felszínt, a tárgyi kultúra lényegi megjelenését, az ún. nagytechnikát teszem felelõssé. Válaszolni szeretnék a következõ kérdésekre: 1. Milyen sajátosságai vannak a nagytechnikának? 2. Működése, kibontakozása során milyen társadalmi-természeti következményekkel kell számolni? 3. Mi a nagytechnika perspektívája?

    Az általánosítások talán könnyebben elfogadhatók, ha megnevezünk néhány nagytechnikai rendszert. Gondoljunk például a közlekedésre! A gépjárművek, a vonatok, a hajók, a repülõgépek az egész glóbuszt behálózzák. Működtetésük feltételei (utak, sínpárok, kikötõk, repülõterek, karbantartásukat, üzemanyag-ellátásukat biztosító szolgáltatások) olyan szerteágazóak, hogy még egy nemzetgazdaság kisebb régiójában, egy városban sincs esélye, hogy valaki - akár egy szervezet - átfogja, s minden lényeges vonatkozásban belássa a működés rendjét és következményeit. Ugyanez mondható el a tömegkommunikációs és informatikai rendszerrõl, az energiaellátásról s a bontakozó biotechnikáról. Ezekben a nagytechnikákban közös: 1. "Számításon", tehát az alkalmazott matematikán alapulnak. 2. Gyorsak; az ember genetikai kódjában, reflexeiben rögzült sebességet többszörösen meghaladják, esetenként ezerszer, milliószor. 3. Grandiózusak; az egyénnek mákszemnyi esélye sincs, hogy átlássa a rendszer egészét. 4. Tömegszerűek; maguk alá temetnek minden felvetõdõ alternatív próbálkozást.  Mindezt érdemes közelebbrõl vizsgálni.

    1. "Számításon alapul." De milyen számításon? "Önmagában való szám nincs, nem is lehet. Mivel több kultúra van, több számvilág létezik." Az indiai, babilóniai, arab, görög-nyugati számvilág más-más világérzéshez és kultúrához vezetett. A püthagoreusok minden számához - s a szám minden dolog lényegét jelentette - mítosz tapadt. A püthagoreusi matematika tehát egyben mítoszvilág is. Az elmúlt 2500 évben a nyugati matematika fejlõdése kiürítette a számok hordozta tartalmat: mítosztalanított. A matematika átváltozásai pontosan ugyanazt a pályát járják be, mint a szekularizáció. Elfogadhatjuk Spengler hipotézisét: a nyugati kultúra mélyében a matematika átalakulása áll. Természetesen nem valamiféle végsõ okról van szó, csupán a kultúra egészének szubsztanciális megjelenésérõl, s ebben a minõségében tüntethetõ fel alapként. A szellemi-társadalmi tartalmától megszabadított matematika késõ újkori pozitivista apostolai szeretnék ugyan így üdvözölni tudományukat: "igyunk a tiszta matematikára, hogy soha senkinek ne legyen jó semmire" - de a megrendelõk és a felhasználók ezt nem így gondolják. A nyugati matematika pontosan tükrözi a társadalom hatalmi természetének átalakulását. Az istentõl eredeztetett hatalom helyére - H. Grotius után - az arctalan tömegek nevében uralkodó diktátorok, oligarchák léptek; a 20. század végére egyeduralkodó szerepbe a libertinus oligarchák kerültek. (A fasizmus vonzódása a sebességhez, a gépekhez közismert, Lenin is a hatalom megragadásától plusz a villamosítástól várta a történelem beteljesedését, a kommunizmust.)

    Amíg a matematikusok "kiürített" számaikban az objektivitás abszolútumát látják, vagy akarják látni, a felelõsségtõl megszabadult hatalom ezekbe az "üres konstrukciókba" töltheti érdekeit. Ennek médiuma a piacgazdaság, célja pedig a GDP növelése. A cél ugyan évtizedek óta a leggazdagabb országokban sem teljesül, nem beszélve a Föld országainak összteljesítményérõl, de a piacgazdaság mint megkérdõjelezhetetlen gazdaságszervezõ erõ rendületlenül tartja magát. Pedig ez csak egy újabb médium, a hatalomgazdaság médiuma. Amíg a közgazdászok elbíbelõdnek a tökéletes piacgazdaság matematikai modelljeivel, addig a valóságos gazdaságot uraló multi- és transznacionális társaságok - élvezve a libertinus államhatalom támogatását - egyre inkább kisajátíthatják a természetet és az embert. Az alkalmazott matematikusok, közgazdászok, mérnökök, informatikusok hangyaszorgalommal teljesítik a hatalomgazdaság megrendelõinek akaratát. A cél olyan technikai-gazdasági rendszerek elfogadtatása, amelyeket a tömegember pénzszavazatával törvényesíthetnek. Más, érdemleges visszacsatolás nincs. Az álpiacot szolgáló alkalmazott tudományok és édesgyermekük, a nagytechnika önmagukban hordják a legitimáló ideológiát: a nagyobb fogyasztás ígéretét, a kényelem kiterjesztését. Közvetlen negatív visszacsatolás hiányában a nagytechnika úgy terjedhet, akár a rákos daganat az élõ szervezetben. Ez a céltalan expanzió pusztítja a természet reprodukciós köreit, a társadalom és az emberi psziché struktúráit.

    2. "Emberléptéket meghaladóan gyors." Az embert mint biológiai lényt sok millió év formálta olyanná, amilyen. A legnagyobb sebességet, amelyhez közvetlen tevékenysége során alkalmazkodnia kellett, lovaglással érte el. Alig több, mint száz éves a kihívás, amely genetikai kódjait, ontológiailag rögzült szokásos helyváltoztatásait átlépi. Alkalmazkodásának csõdje ugyan számos formában felszínre tör, de a megváltoztathatatlannak gondolt civilizációs kényszerek tovább sodorják a túlélõket, ha lehet, még nagyobb, még végzetesebb sebességek felé. A közlekedési balesetek felszámolásának szakemberei (mentõk, rendõrök, tűzoltók stb.) gyorsan "eltakarítják" a halottakat és a túlélõket az árokpartokról. A katasztrófavédelem logisztikai központjai tudományosan felkészültek, hogy egy-egy vegyi üzem, atomerõmű balesetekor városrészeket, városokat evakuáljanak. A biztosító társaságok hatalmas nyereség mellett lehetõséget adnak a túlélõknek az újrakezdésre, már ami az anyagiakat illeti. A tudatipar (média) pedig gondoskodik arról, hogy a katasztrófák érdeklõdést keltsenek. A sebesség túlélõ áldozatai - lelki alkatuktól függõen - traumájukat sokszor tudatuk alá gyömöszölik, ahogyan a televíziónézõk is - igaz, õk tudatlanul. A sebesség okozta láthatatlan katasztrófák (a tömegtájékoztatás információzuhatagának pszichében okozott torzulásai, az állatok és a növények sok millió év alatt zajló evolúcióját helyettesítõ génmanipuláció okozta degenerációk) csupán egy rendkívül szűk társadalmi rétegnek jelentenek gondot. Ez a réteg nem köthetõ képzettséghez, a munkamegosztásban elfoglalt helytõl függetlenül azonos értékmezõt képviselnek; a természet jelenségeit, az emberek együttélési viszonyát csodaként élik meg, s tisztelettel fordulnak a teremtõ tradíció felé. Ez a társadalmi réteg semmilyen értékelhetõ hatást nem gyakorol a sebesség "szerelmeseire" és a sebesség érdekeltjeire. Az elõbbibe azok a tömegek tartoznak, akik örömüket találják a Forma-1 verseny futamainak egy-egy "szép elõzésében", esetleg egy ütközésben, õk azok, akik crossmotorjaikkal kíméletlenül szántják végig az erdõket, vagy "szörföznek" az interneten stb. Az utóbbiak, az érdekeltek gazdasági-katonai-politikai hatalmuk zálogát látják az újabb és újabb sebességrekordokban. A még gyorsabb gépkocsi, repülõ, az evolúció természetes folyamatait felrúgó paprika, kukorica, sertés, baromfi, az újabb - természet által nem ismert - vegyület mind-mind gyorsaságával biztosítja a nagyobb profitot, a hatékony katonai "ütõerõt", a parlamenti mandátumokat. Nem ismerünk olyan társadalmi erõvel is rendelkezõ etikus megfontolást, amely a sebességnek ellen tudna állni. És fel sem vetjük, hogy a politika, a gazdaság, a tudomány kínálhatná a sebesség "imperatívuszának" megkérdõjelezését. Ellenkezõleg, pontosan ezek a társadalmat formáló erõk követnek el mindent, hogy az ember antropológiai adottságait, akár fizikai, akár vegyi vagy biológiai eszközökkel kiterjesszék. P. Virilio arról ír, hogy az embert maholnap "testkészülékké" alakítják, hogy legyõzhesse a teret és az idõt. Mert az ember - repülõgépre ülve például - csomaggá válik, így a repülõgép a testkészüléke. Az informatikai technika pedig egyenesen elé megy az ember mobilitásának. Testöltözékként adóvevõket, televíziós képernyõket adnak, esetleg operálnak rá, hogy a "világ menjen" hozzá bárhonnan, bármikor. Az igényt, pontosabban az ellenállás elmaradását a megroppant méltóságú, szabadságáról önként lemondó manipulált individuum - ha az individuum szó eredeti jelentésébõl maradt még valami - hordozza.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 1   »   A tárgyi kultúra lopakodó csődje
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911