Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 10   //    «    10    » 
HA NEM VAGY ELLENÁLLÁS
Kazinczy Gábor
Farhám
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Erdélyi ember, ha nincs abban a helyzetben, hogy aktívan vállalja az ellenállást, farhámba ül. Beállhatna akár szélhámosnak is, azaz a rudas - az egyik húzó ló - külsõ oldalán harmadiknak, és tehetne úgy, mintha részt venne a szekérhúzásban, a többiekkel egy irányban, de ez esetben szó sem lehet valódi ellenállásról, mert az rögtön kiderül, és helyben "orvosolható".

    Történelmi emlékezetünkben, visszagondolva a Szent István-i idõkre, Gyula volt az ellenállás jelképe. Utána, Erdélyben az ellenállás szinte folyamatosan jelen volt, többnyire aktív formában, leginkább külsõ, de sokszor belsõ ellenséggel szemben is.

    1920 óta, az Erdélyt bekebelezõ Romániában, a kisebbség, elsõsorban a magyar ellenzéki. Történelmi sebei túl mélyek és fájdalmasak ahhoz, hogy túllépve rajtuk, úgy álljon be az új társadalmat építõk sorába, hogy ne emlékezzen, és ne figyeljen a nap mint nap és lépten-nyomon kialakuló apróbb-nagyobb hátrányos helyzeteire, a nagy hendikep árnyékának mozdulásaira. Ellenségképet nem kellett kialakítania magának, az adott volt: a románság. Nem az egyes román ember, a szomszéd, az iskolatárs, a munkatárs, a barát, hanem a minden kategóriát magába foglaló, az állami szervek által képviselt többségi közeg. Az a közeg, mely a történelem folyamán többször, legutoljára a kilencvenes évek elején is képes volt elfogadni és alkalmazni a pogrom "módszerét" a vele együtt élõ és kínlódó nemzetiséggel szemben. Az a közeg, amely még napjainkban is helyzetbe hozható, ha az etnikai tisztogatás lehetõsége kínáltatik. Az a közeg, melynek rossz a lelkiismerete, mert érzi, hogy önigazoló elméletei sántítanak, és valamikor nagy igazságtalanságot követett el a vele együtt élõ néppel szemben.

    Fél évszázadot éltem ebben a közegben. A velem született hajlam és a kialakult ellenszenvem alapján, mivel nyíltan nem mindig és mindenütt vallhattam színt, és bár igyekeztem tekintettel lenni az objektív történelmi okokra, õs farhámba ülõnek tudom magam. Sok esetben ez rossz beidegzõdésként működött, akkor is, amikor nem volt rá szükség. Mert olykor a közeg, számunkra váratlanul, emberként fogadott el bennünket, és nem néhány fokkal alacsonyabb kasztbéliként. Persze ahhoz, hogy ez a változat működjön, mindkét félnek kellõ civilizáltságot kellett felmutatnia. A többség képviselõje, ha nem érdek, képmutatás, populista csábítás állt gesztusa mögött, talán ráébredt az együttélés lényegére, a kisebbségi pedig, a toleráns vagy éppenséggel igazságos magatartás láttán, hirtelen meg kellett szabaduljon bizalmatlanságától és gyanakvás nélkül, majdhogynem hálával, a katartikus érzésbõl fakadó pillanatnyi eufória hatása alatt azonos értékű, vagy éppenséggel értékesebb gesztussal kellett válaszoljon, fõleg, ha a partner hivatalos személy volt.

    Kisebbségi mivoltunk általában magyarázatul szolgált személyes kudarcainkra. Nem saját rátermettségünk, tehetségünk gyengeségére gondoltunk, amikor úgy éreztük, nem értékelnek kellõképpen, hanem arra, hogy persze, a vetélytárs többségi. És ez újabb üzemanyagot szolgáltatott a passzív ellenállás bevetéséhez, vagy a lojalitás elvetéséhez.

    A média területén tevékenykedõ kisebbségi sok esetben nyelvtani és stilisztikai fordulatokat alkalmazott a hivatalos kánonok kicselezésére, például az eredetileg magyar helységnevek kötelezõ román alakhasználatának enyhítésére, ne adj isten helyettesítésére, és ha volt hozzá bátorsága, sportot űzött az államfõ orrvérzésig emlegetett nevének szinonimákkal történõ kiváltásából, kihasználva ugyanakkor a fordítás nyújtotta lehetõségeket is. Ehhez azonban szükség volt az éber, magyar anyanyelvű központi felügyelõ szolidaritására is, aki emiatt olykor minimum az állásával játszott. A példák sorát folytathatnám.

    Amikor áttelepedtünk az anyaországba, azt reméltük, megszűntek az ellenállást kiváltó okok. Esetleg, személyes ellentétek esetén, elõfordulhat, hogy ez-az kiváltja ellenszegülésünket, de általában örvendhetünk majd a nagy nemzeti összetartásnak, az emberségesebb bánásmódnak, a méltányosságnak, a toleranciának, az értékek helyes elbírálásának. Akkor még nem voltunk az EU-ban, de néhány lépésre megközelítettük a nyugati demokráciát. Azt a néhány negatív jelenséget, amely még elõfordulhatott, csupán az itt-ott beszűrõdõ balkáni szemlélet eredményeként magyaráztuk, amit majd lassan kiküszöböl a társadalom. Aztán eltelt néhány év, amíg sikerült megszabadulnunk utópisztikus reményeinktõl és ráeszmélnünk, hogy a valóság bonyolultsága és keménysége fegyverzetünk korszerűsítésére kényszerít. Maradt a farhámba ülés mint alapeszköz, de jó adag közönnyel dúsítva. Jöttmentekként maradt a "kisebbségi" státus , és maradt egy bizonyos fajta kirekesztettség. Igaz, tapasztaltuk, hogy az igazságtalanságok már nem annyira nemzeti, mint inkább társadalmi jellegűek, hogy a nyugati demokrácia negatívumai keleti indulat-töltettel működnek, viszont kevésbé civilizált keretek közt. Továbbra is általános emberi, azaz biológiai, zsigeri bajokkal küszködünk, úgymint az ostobaság, a szűklátókörűség, az irigység, a birtoklási és hatalomvágy és egyéb hüllõagy-tulajdonságok, melyek a "similis simili gaudet" közmondás értelmében, a hasonszõrűek cinkossága által csak felerõsödnek, és egész közösségek jellemzõjévé válnak. Az anyagi érdekazonosságon alapuló összefonódás és a korrupció nem ölt ugyan balkáni méreteket, inkább szűk klánokra korlátozódik, de hát a méregbõl kis mennyiség is elég ahhoz, hogy tömegeket mérgezzen meg.

    Úgy tudom, általában akkor szokott a "helyzet fokozódni", amikor egy populáció hirtelen felszaporodik, és az életért való küzdelem eldurvul. Úgy látszik, a modern emberi társadalom másképp működik, hiszen a demográfiai hullámvölgy, az elvándorlás, az elhalálozás, vagyis a fogyatkozás mértéke indokolná a lassan emberibbé váló viszonyokat. Ezzel szemben itt lépten nyomon gyõzedelmeskedik az önzés, tornyosulnak nemcsak a fizikai, de az erkölcsi szeméthegyek is, és a pozitív eredményeket sem tudjuk már önfeledten élvezni, mert átsüt rajtuk az ádáz, sok esetben piszkos küzdelem, melynek árán létrejöttek.

    Más szóval, meglehetõsen otthon érezzük magunkat az anyaországban, minek következtében kénytelenek vagyunk a továbbiakban, eredendõen edzett immunrendszerünket még ellenállóbbá tenni, tekintettel a várható társadalmi és belpolitikai árhullámokra.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 10   »   Farhám
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911