Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 8   //    «    5    » 
MÁS-VILÁG
Más-világ
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


"Magyarország nem volt, vélhetõleg nem is lesz, de lehetne."

Pszeudo-Széchenyi

 

Ugyancsak régen adódott alkalom, hogy a Liget szerkesztõi maradéktalanul rokonszenveztek közös írói kezdeményezéssel és lelkesen aláírták az országgyűlés elnökének s egyúttal a köztársaság elnökének is címzett folyamodványt. Ráadásul nem tudható biztosan, ki vagy kik voltak a javaslattevõk és az elsõ szervezõk - bármily hihetetlen, senki sem kérkedik az ötletadással, és senki nem is tartja fontosnak az "eredetet" -, mert a legfontosabb, ahogy a levélben is olvasható, az együttes fellépés. "Úgy gondoljuk, a talán jelentéktelennek tűnõ szakmai kérés... ma bármilyen ideiglenesen is, mégiscsak képes összehozni, közösen érdekeltté tenni merõben különbözõ világnézetű és ízlésű alkotókat, kiadókat, szerkesztõket; ez a konszenzus pedig önmagában is figyelemreméltó." A tömör, pontos levél voltaképpen jogi tiltást kér - a szabad sajtó és a cenzúramentes irodalom védelmében, a gondolkodás és kifejezés színvonalának védelmében. Áder János elborzasztó és köznevetség tárgyává lett állat-metaforái után (hogy a nyulat akarták kiugrasztani a bokorból, és erre vakondokok másztak ki a földbõl) írók és irodalmi orgánumok képviselõi - különös tekintettel az elmúlt évszázad sok rosszemlékű állat-példálózására is - javasolják, hogy a parlamentben, a parlamenti tudósításokban, politikusok és politológusok nyilatkozataiban és elemzéseiben ne fordulhasson elõ állat-hasonlat. Hogy senki emberfiát, tehát se egyes személyeket, se csoportokat ne nevezhessenek görénynek, tetűnek, féregnek, patkánynak, láncos kutyának, fenevadnak, dögkeselyűnek, alattomos rókának, kedveskedve még doromboló macskának se. Mert a nagyhagyományú állatmese-műfaj megcsúfolása, dilettáns elõráncigálása nem csupán ízléspusztító, vélhetõen jogilag sem tolerálható. A tiszteletteljes kérés azért is szólítja a hivatalba lépõ köztársasági elnököt, mert az aláírók egyúttal segítséget kérnek a tapasztalt alkotmányjogásztól. Meggyõzõdésük - mondhatom: meggyõzõdésünk - szerint alkalmas kiindulópont lehet mindez a közbeszéd fegyelmezéséhez. A szöveg megemlíti, hogy az indiai Pancsatantra és a szintén ókori Aiszóposz-állatmesehõsök nyomán kultúránk igen gazdag az antropomorf állat-példázatokban, s éppen La Fontaine, Lessing, Krilov, vagy a magyar Heltai Gáspár, Fáy András szellemi örökségének is tartozunk annyival, hogy ne engedjük torzítani, otrombán használni a képzeletünket formáló, erkölcsünket nevelõ mesekincset.

    Lapzártáig nem érkezett hír arról, hogy a címzettek miképp fogadták az indítványt - a Liget készítõi persze továbbra is remélik a mielõbbi jogi szabályozást, és örülnek, hogy a szellem területén van hely találkozni a szellem embereinek.

L. J.

 

Háttérmagyarázat a fönti hírhez

 

A petíció létrejöttét minden bizonnyal az a nyugati civil megmozdulás inspirálta, amit a világhálón is elterjedt híres Bush-ellenes "csimpánzos plakát" váltott ki. Mindez pedig összefüggésben van az állati jogok védelmének egyre gyakrabban tapasztalható megnyilvánulásaival. Mint köztudomású, az elhíresült plakát készítõi a "texasi cowboy" világszerte ismert sajátos fintorait figurázták ki úgy, hogy mindegyik jellegzetes arckifejezés mellé egy-egy csimpánz hasonló mimikájáról készített fotót illesztettek analógiaként. Nos, amikor a különféle Amerika- és globalizáció-ellenes tüntetéseken már vagy huszadik alkalommal emelkedtek magasba ezek a transzparensek a demonstrálók nagy derültsége közepette, az állatbarátoknak betelt a pohár, és kimondták a végszót: "ebbõl elég volt". Egy kanadai állatvédõ egyesület kezdeményezésére Európa és Észak-Amerika számos nagyvárosában tartottak mini ellendemonstrációt, s adták át írásos tiltakozásaikat a globalizáció-kritikai szervezetek együttműködését és azok akcióit koordináló bizottságok képviselõinek. Mi több, egyesek még perrel is fenyegetõztek. A derék állatvédõk azon háborodtak föl, hogy ezzel a plakáttal a csimpánzokat, ezt a rendkívül intelligens és kedves fajt igazságtalanul gyalázzák és teszik nevetségessé. Az állatvédõk a kollázson egyedül azt a képet tartották helyénvalónak, melyen egy játékmajom áll Bush mellett a maga kifejezéstelen gombszemével. "Ez ugyanis nem sérti a valódi, eleven majmok önérzetét" - mondták a petíció átadói az újságírók kérdésére. (Bár a kakukktojás mögött vélhetõleg nem annyira a plakát kiagyalóinak a csimpánzok iránti, hirtelenjében feltámadt lelkifurdalása keresendõ, sokkal inkább, hogy nem találtak a valódi emberszabásúak között olyan egyedet, amelyiknek arckifejezése és tekintete hasonlított az elnökéhez.) Ez utóbbi kép ellen viszont az Egyesült Államokbeli, a játékállatok és különféle rajzfilmfigurák helyi kultuszát űzõ - fõként többgyermekes családanyákat tömörítõ - Arizonai Teddy Bear Egyesület matrónái emelték föl a szavukat.

F. A. M. 

 

 

Képviselõk nyilatkozata:

 

Tisztelt Írótársadalom!

 

Hosszú évek óta kibeszélhetetlen gondolataink terhétõl elnehezülve ültünk az Országházban, úgy hittük, végképp magunkra maradva, elszigetelõdve választóinktól és egymástól is, mikor megérkezett hozzánk az Önök állat-hasonlatok alkalmazását ellenzõ felhívása, s hirtelen feltört belõlünk mindaz, amit eddig a kimondás legcsekélyebb esélye nélkül hordoztunk magunkban. 

    A kiáltvány aláíróinak tiszteletet parancsoló névsora láttán néhányan úgy határoztunk, hogy ebédszünetünket a szöveg alaposabb megismerésének, majd megtárgyalásának szenteljük, éspedig olymódon, hogy elõször valaki felolvassa. Ez amúgy is túlfeszített idegállapotunkban bizonnyal helyes döntés volt: mikor ugyanis felolvasó képviselõtársunk, aki egyébként amatõr színészként kezdte vidéken, a nyúlról és a vakondról szóló bekezdéshez ért, ellenállhatatlan erõvel tört fel belõlünk a zokogás. Magunk sem tudtuk, miért. Az utóbbi években, ha könnyekkel találkoztunk, azok mindig mások könnyei voltak. Nem értettük azt sem, miért épp az állat-hasonlatok megemlítése volt ránk ilyen hatással. Különbözõ pártállású képviselõk, ültünk összeverõdve a különteremben, és forgott velünk a világ. Volt, aki a "nyúl" szó hallatán heves izomfájdalmat, a "vakond" szó hallatán hányingerig fokozódó rosszullétet érzett. A "féreg" szó puszta említése pedig az elviselhetetlenségig fokozta volna kínjainkat.

    Ráeszméltünk, hogy egy megrendezett színjáték statisztáiként éltünk, szellemileg visszafejlõdve, lapos ásítások és lapos viccek iszapos közegében, különféleképpen elõnevelt napilapok híreibe kapaszkodva, mi, médiademokraták. Hogy más dolgunk se lehet, mint pártunk népszerűségének növelése érdekében más pártok népszerűségét csökkentõ kijelentéseket tenni, súlyos tévedés volt. Súlyos tévedés volt azt hinnünk, hogy ennek a rettenetes kényszernek engedni kell, s nagy árat fizettünk érte. Az állat-hasonlatot ezúttal nem másra, hanem önmagunkra alkalmazva: üvegedényben kapálózó rovarokká váltunk, s azóta tűhegyre szúrva forgunk mindahányan. Azt éreztük az ülésteremben, hogy rettenetes emberek vesznek körül bennünket, s tudtuk, hogy mi is e rettenetes emberek közé tartozunk.

    Az úgynevezett nép, vagy, ahogy jobb híján, a szavakból újra meg újra kifogyva mondtuk, az "emberek" nem kevésbé rettenetesek, gondoltuk. Ülünk terméketlenül rengeteg munkánk elõtt, mint egyforma homokzsákok. Oldalak százait olvassuk végig, melyek sehonnan sehová nem vezetnek. Ha egyáltalán tudunk valamin javítani, az a saját helyzetünk, s ezt megtenni senki nem is mulasztja el. Színpadon élünk, de valódi mozgástér híján marad a már unásig ismert gúlagyakorlat vagy a kötélhúzás. Az legalább a mozgás látszatát kelti. Odakinn - vagy odalenn - a közönség, az ezerfejű szörnyeteg, mely egyre kevésbé szenvedhet bennünket. Gyõzni is csak úgy tudunk, ha ellenfelünket valamiért jobban gyűlölik, mint bennünket. A parlamenti patkóban dagadó izmokkal vicsorítani kell: aki elengedi a kötelet, azonnal hanyatt bukik.

    A zokogás, mely a "nyúl" és a "vakond" szó hallatán feltört belõlünk, lassanként csillapulni kezdett, hogy átadja a helyét egyfajta döbbent szomorúságnak.

    Biztosak voltunk benne, hogy ha szűkre szabott ökológiai fülkénkben nem játsszuk végig az ellenszenv felkorbácsolójának szerepét, akkor végigjátssza más. Akit az úgynevezett népakarat nagy nehezen felemelt, bármikor visszaejtheti. A tömegdemokrácia parlamenti darwinizmusa nem ismer kegyelmet: népszerűnek, azaz kevésbé népszerűtlennek lenni kötelezõ.

    Mi a valóságot leváltó vízió, a média teremtményei vagyunk, mint a rajzfilmfigurák. Csak a magunk szurkolótáborához beszélünk: õk még nevetnek a vicceinken - és csak õk nevetnek, mert az ellentábort a retorikánk, a szellemességünk nem meggyõzte, hanem felingerelte. Leszoktunk a gondolkodásról, mint gyerekes foglalatosságról: feladatunk nem a játékmezõ kialakítása, hanem a küzdelem. Képviselõcsoportunk körbeölel, mint fát az erdõ.

    A feladat adott. Nincsenek gondolataink, csak ötleteink. Az önérzetünk karbantartásához szükséges elismerést néhány egyszerű tréfával bezsebelhetjük: a gyűlölet szívesen bólogat.

    Egymásra néztünk: mélységesen elfáradtunk és kimerültünk. A tápszeren nevelt csoportfanatizmus a mindenre kiterjedõ viszonylagosság érzetével keveredik bennünk - de egyik sem oldódik a másikban, s ez éppoly gyomorforgató, mint az olajos víz. Ó, mennyire unjuk már, hogy mindig számon kell kérnünk másokon a helyes viselkedést! Mennyire unjuk már, hogy habzó szájjal kell másokat minõsítgetnünk! Mennyire megtör bennünket a feladat, hogy felneveljük, ápolgassuk és kövéren tartsuk magunkban a felháborodást! Mennyire átérezzük most saját elsorvadásunkat, komolytalanságunkat, súlytalanságunkat és jelentéktelenségünket! Hogy örökké azzal a négy-öt hamis fogalommal kell ugyanazt a két primitív műveletet elvégeznünk! Milyen erõs bennünk a vágy, hogy valóban fontos dolgokról szóljunk, hogy, bocsánat a nagy szavakért, megtisztuljunk és végre elkezdjünk más nyelven beszélni, egy szebb, egyszerűbb és igazabb nyelven, még ha ezen a nyelven sokkal nehezebb és fájdalmasabb is megszólalni!

    De, tisztelt Írótársadalom, ez sajnos nem megy.

    Aiszóposz és La Fontaine meg fogják érteni helyzetünket: tűhegyre szúrva forgunk mindahányan. Botcsinálta bizottságunk mindenesetre úgy határozott, hogy felhívásuk keltette megrendülésében a mostani ülésszakon egységesen kihátrál: a hallgatásba.

Á. J.

*

 

A miniszterelnök, az országgyűlés elnöke, számos műfajban dolgozó művész, egyházi méltóság és országgyűlési képviselõ, feltűnõen sok író és nagyszámú más érdeklõdõ jelenlétében nyitotta meg a kulturális miniszter a Magyar Festõk Társasága jubileumi kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában.

    A miniszter beszédében kiemelte, hogy az elmúlt tíz évben végzett művészetnépszerűsítõ és értékmentõ munkájával a festõk legnagyobb létszámú országos egyesülete a magyar művelõdés egyik legjelesebb építõje volt, társadalmi tevékenységként állami feladatot teljesített, amikor kiállításaival a magyar művészet jó hírét gyarapította itthon és külföldön. A minisztérium költségén megrendezett jubileumi tárlaton túl a kormányzat ezt a munkát fokozottabb éves dotációval kívánja honorálni. A miniszter után a Magyar Nemzeti Galéria fõigazgatója beszélt, aki szakmai szempontból elemezte az egyesület munkáját. Hangsúlyozta, hogy kezdeti alaptalan bizalmatlanságuk eloszlása után a művészettörténészeknek is értékelniük és tanulmányozniuk kell a festõk művészetszervezõi és kutatói munkáját. Részletesen szólt egyes kiállításokról, különösen a 2004-es gyõri Magyar Kollázs című tárlatról, amelyet példaértékűnek ítélt, és sajnálatát fejezte ki, miszerint "megrendezésére nem itt, a Nemzeti Galériában került sor", de ezt a hibát a jelenlegi tárlat befogadásával és gondos kivitelezésével óhajtották helyrehozni. Komoly művészi eredményként könyvelte el, hogy az egyesület kiállításain számos kiváló alkotás bukkant fel; ennek bizonyításaként mindjárt megjelölt tizenegy művet, melyekre a Nemzeti Galéria festészeti osztálya igényt tart, feltéve, hogy alkotóikkal az ár dolgában meg tudnak egyezni. A továbbiakban állandósítani kívánják eddigi ritka jelenlétüket az egyesület rendezvényein, és rendszeresen óhajtanak vásárolni. Céljuk az, hogy "a sokszínű magyar kortárs művészet minden árnyalata képviselve legyen" gyűjteményükben. A bejelentést hosszan tartó, lelkes taps és zajos helyeslés követte.

    Az ünnepséget követõ szokatlanul bõ kínálatot felvonultató fogadáson a termeket zsúfolásig megtöltõ jelenlévõk között heves eszmecsere, nemegyszer vita folyt a kiállítás képeirõl. Egy kínos incidensre is sor került, amikor V. D. festõművész műterembelsõt ábrázoló festményén összekapott Á. J. és R. A. országgyűlési képviselõ. Mindketten maguknak kívánták megszerezni a képet, és sajnálatos módon durva kijelentésekre is sor került. A helyzetet a művész oldotta meg, aki a "vesztes félnek" a kérdéses kép párdarabját ajánlotta fel. A nap végére egyébként a kiállított művek csaknem mindegyike gazdára talált. Magánszemélyeken kívül vételi szándékukkal különösen az állami intézmények, a politikai pártok helyi irodái, valamint a sportegyesületek tűntek ki.

    A rendkívüli érdeklõdés abban is kifejezõdött, hogy sokan csak az épületen kívül, kivetítõkön tudták követni az eseményeket, s a megnyitó után még órák múlva sem fogyott a kíváncsiak száma. Ezért a Nemzeti Galéria igazgatósága meghosszabbított nyitva tartás mellett döntött. Eszerint a Magyar Festõk Társasága jubileumi tárlata reggel 8-tól éjfélig lesz megtekinthetõ a hét minden napján. Egyelõre csak a jubileumi év folyamán.

K. A.

*

 

Elvi állásfoglalást tett ma közzé a Közbeszerzési Tanács a műemlékek védelmében. Véleményük szerint az eddigi gyakorlattal ellentétben a továbbiakban a szakrestaurátori feladatokat ki kellene emelni a műemlék épületeket érintõ tenderekbõl. "Súlyos visszaélések történtek. Fõvállalkozók árajánlatot kértek diplomás restaurátoroktól, majd a tendert megnyerve olcsó kontárokkal végeztették el a munkát. Az általunk javasolt módosítással az ilyen típusú visszásságok nem fordulhatnak többé elõ. Ez az eljárás nemcsak a restaurátorok, hanem a megrendelõk érdekeit is védi, a kivitelezés jóval olcsóbb lesz azáltal, hogy a fõvállalkozó haszna nem kerül rá a restaurátori költségekre. Természetesen ismerjük azokat az ellenvetéseket, amelyek szerint csak nagy cégektõl várható komoly garancia, tapasztalataink szerint azonban a restaurátorok elemi érdeke, hogy jó hírük védelmében, a garanciális hibákat a legrövidebb idõn belül kijavítsák, míg a nagy cégek gyakran jogi útra terelik a vitás kérdéseket. A Közbeszerzési Tanács mindent elkövet, hogy a javaslat mielõbb a Tisztelt Ház elé kerüljön, és törvényerõre emelkedjen!" - nyilatkozta lapunknak a soros elnök.

    Kíváncsiak voltunk az állásfoglalás visszhangjára, ezért megkérdeztük Szentkirályi Miklóst, a Magyar Restaurátor Kamara elnökét, mi a véleménye a dokumentumról. "Természetesen nagyon örülünk a fejleményeknek. Nem titok, hogy mi kezdeményeztünk, és hogy hosszú évek szívós munkájába került, amíg idáig eljutottunk. Én egyébként a törvényjavaslat másik szakmai elõnyére hívnám fel a figyelmet. A fõvállalkozónak dolgozó restaurátor sokszor került alárendelt helyzetbe, szakmai elképzeléseit nem tudta megvalósítani, mert irreális határidõk szorították. Remélhetõleg eztán a közvetlenül a megrendelõnek dolgozó restaurátor a fõvállalkozóval egyenrangú lesz, s az sem fordulhat elõ, hogy a fõvállalkozó idõben megkapja a teljes összeget a megrendelõtõl, de nem továbbítja a restaurátornak."

V. Z. Zs.

 

*

 

A Reuter hírügynökség jelentése beszámolt arról a tüntetésrõl, amely Brazília két nagyvárosában, a fõváros Brazíliában és Rio de Janeiróban folyt le ugyanabban az idõben. A tiltakozó tüntetés az ország állattenyésztõi és a multinacionális McDonald?s hamburger-sütõ vállalat közös szervezésében zajlott le, mindössze mintegy háromszáz tüntetõ és kilencezer felvonultatott szarvasmarha részvételével. A jelentés megemlíti, hogy a felvonulók ingyen-fasírtokat osztogattak az utcai járókelõknek, ám a többség a kezükbe nyomott húsgombócokat szemétkosarakba és kanálisokba hajította.

    A megmozdulás mögött a brazil törvényhozás ama intézkedése áll, amely az Amazonas folyó térségében fekvõ területek õserdõsítését célozza. A kormány ezt megelõzõen, két tankhadosztály és három gyalogezred bevetésével sikeresen letörte a fegyveres bandákba tömörült fakitermelõ vállalatok rohamosztagait, akik a térség õserdõ-állománya felett rendelkeztek. A kormány a területek újra-fásításával igyekszik csökkenteni a szarvasmarhák részére legelõvé tarolt területeket, összhangban a Nemzetközi Egészségügyi Alap figyelmeztetésével, hogy a népesség nagy hányadát kóros elhízás fenyegeti.

    A tüntetés alkalmából a Brazil TV meginterjúvolta Jambus di Stefanót, a Brazil Õserdõirtók Közösségének (BÖK) fõtitkárát, aki a maga egyéni stílusában közölte felháborodását a - szerinte - értelmetlen természetvédelem ellen: "Unom már, hogy az El Ninót is a nyakamba sózzák! Állítólag a szárazságok, az árvizek, a hurrikánok, a szökõár: minden miattam van. És úgy látszik, a vádaskodásokban nincs megállás: a Föld elpusztításával vádolnak, amiért ?mérhetetlen luxus-kigõzölgésemmel? rontom a levegõt, azaz például szenet égetek, hogy felgyújthassam a villanyt, hogy borotvahabot lövök reggelenként a pofámra, meg hamburgert eszem, és ezáltal táplálék marháimmal lelegeltetem a világ amúgy járhatatlan õserdeit, autóm kipufogócsövébõl mérgezõ gázokat eregetek az ionoszférába... Hát nem mondom, jó lett volna, ha elõbb szólnak, mondjuk két-háromszáz évvel. Akkor nem vetemedtem volna odáig, hogy bevezettessem szalmakunyhómba az elektromosságot és legfeljebb gyertyalángnál néztem volna a televíziót... Beretválkozás nélkül is meglettem volna egy ideig szakállal, aztán száz-százötven év múlva borotvaszappannal. Hamburger helyett pedig a babfõzelék is megtette volna, nem igaz? Lóháton ügettem volna látogatóba - de álljunk csak meg! A sok lónak kevés a legelõ, ki kell vágni az õserdõbõl! Ha nincs elég zab - ló lovon nem marad!" Így fejezte be majdnem támadhatatlan logikájú okfejtését a BÖK szóvivõje.

    A Reuter jelentése mindehhez hozzátette, hogy a már újrafásított területek egyes részeibe visszatért az egzotikus, színes madárvilág és néhány páviáncsapat is feltűnt, de a még gyenge palánták termése egyelõre nem fedezi kielégítõen táplálkozási igényeiket. Ezért a környéken bujkáló, mára már nyolcvan feletti második világháborús bűnösök jóvoltából banán-adományokkal pótolják a természet megerõsödésének folyamatát.

H. P.

 

 

A rovatot készítették: ÁCS JÓZSEF, FARKAS ATTILA MÁRTON, HANDI PÉTER, KOVÁTS ALBERT, LEVENDEL JÚLIA, VARGA ZOLTÁN ZSOLT

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 8   »   Más-világ
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911