Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 8   //    «    10    » 
Gelencsér Gábor
Fordított labirintus
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Mindenekelõtt szeretném megnyugtatni Gyõrffy Iván elõzõ, Végjáték című kötetének olvasóit: a bajor fenyõegér él. Már csak ezért a jó hírért is érdemes kézbe venni a szerzõ legújabb könyvét, ahol is az Utójáték Tirolban című ökológiai esszé számol be a kihaltnak hitt rágcsáló meglepõ come backjérõl. Mint látható, nemcsak a bajor fenyõegér tért vissza az új könyvben, hanem egy esszéírói szemlélet- és beszédmód is. Gyõrffy ott folytatja, ahol abbahagyta - de nem ugyanúgy.

    A bajor fenyõegér visszatért a létezés labirintusába, ahova tehát bejutni jóval nehezebb, mint kikerülni onnan, hasonlóan ahhoz, ahogy a szerzõ látja saját helyzetét a kötetet nyitó, rendkívül személyes hangú írásában. Bejutni a labirintusba, visszatérni az életbe a végjáték után - és itt a végjáték szó egyszerre utal az elõzõ kötet címére és e címben megfogalmazott apokaliptikus létállapotra -: ez az új könyv célja és tétje. Az utat az Apaföldet záró, nehezen meghatározható műfajú, tördelésében és gondolatritmusában szabad versre emlékeztetõ Édenem - Végjáték-intarzia című szöveg a szavakból kibomló, ám szavakon túli megnyílásban jelöli ki. A kötet epilógusa akár prológus is lehetne, annyira pontosan zárja le a Végjáték elveszett édenben játszódó esszéit, illetve nyitja meg az Apaföld szövegvilágát. Az elveszett éden kultúrtörténeti leírása után a megtalált (apa)föld esztétikai elemzésére vállalkozik a szerzõ; a kultúrtörténeti események összefüggéseinek feltárását az édenkert szellemi-művészi lenyomatainak vizsgálata követi. A keretet mindehhez azonban továbbra is - a kötet szerkezetét és a műelemzések szempontrendszerét tekintve is - a kultúrtörténet és az ökológia képezi.

    A három fejezet tematikusan csoportosítja az írásokat (Kultúrtörténeti esszék, Film-esszék, Ökológiai esszék), számomra a könyv olvasása során a legnagyobb élményt mégis a különbözõ témák mögül felsejlõ szemléletbeli közösség jelentette, amely jóval túlmutat az esszé műfaji azonosságán. A középpontba állított és a könyv felét kitevõ filmelemzések a kultúrtörténet és az ökológia szempontjait érvényesítik, míg a kultúrtörténeti és ökológiai írások egy része jól láthatóan a szakszövegeken túllépõ esztétikai-szépírói megformálás igényével készült. Különösen jól példázza mindezt az Anyaföldrész - apaföld című, a kulturális gyökerek ágbogát a szerzõ személyes sorsából kibontó-példázó vallomás, vagy az Utójáték élet és halál között című írás, amelyben tipográfiailag is elkülönülnek a tasmán farkas felbukkanásáról szóló elbeszélés-töredékek és a klónozás jelenségét taglaló gondolatmenetek.

A tényszerűség és a fikció keverése mögött elsõ ránézésre talán a szerzõ szépírói ambícióját gyaníthatjuk, holott szerintem másról van szó. A szövegek "fikcionalizása" - és ahogy majd látni fogjuk, a fiktív művekrõl szóló elemzésekben a valóságreferencia hangsúlyozása - jóval inkább egy igen tudatosan és következetesen képviselt szellemi alapállás formai következménye, amelynek lényege éppen a kettõsségben rejlik. Annak elfogadásában, hogy sohasem lehetünk csak itt vagy ott, a szellemi vagy az anyagi, a lelki vagy a testi, az esztétikai vagy az etikai oldalon, hanem mindig a kettõ között, a mezsgyén, ahonnan - jó esetben - mindkét térfélre rálátunk. "Úgy érzem - írja a szerzõ az Anyaföldrész - apaföldben -, egyszerre lenne szükségem a fiú és az apa szemszögére. Pedig végérvényesen kettéhasadtam." S ugyanerre utal az újra és újra, különbözõ helyeken és idõpontokban felbukkanó tasmán farkas szokásainak leírása: valamennyi felsorolt tulajdonságának az ellenkezõje is igaz lehet. "Magába zárta titkát - talán mindörökre" - ezzel a mondattal zárul az Utójáték élet és halál között.

    Mintegy inverzét nyújtják ennek az alapállásnak a filmelemzések. Akárcsak az elõzõ blokkban, itt is olvashatunk a kultúrtörténeti vagy az ökológiai nézõponthoz közvetlenül kapcsolódó esszéket, így az állatáldozat motívumát áttekintõ, az ismeretterjesztõ televíziós csatornákat vizsgáló, vagy ugyanezen tematikus adók katasztrófa-dramaturgiáját leleplezõ írást (utóbbiban egy különösen szellemes műfaji kategóriával: "ismeretterjesztõ fantasy"), s természetesen a Godfrey Reggio művészetét bemutató rövid portré is ebbe a körbe tartozik. Ezekben az esetekben tehát a témából következik az ökológiai szempontrendszer. A filmelemzések másik csoportjában viszont olyan esszékkel találkozunk, ahol nem feltétlen szükségszerű, ám az írások tanúsága szerint rendkívül termékeny a Gyõrffy által művelt öko-kultúrtörténeti nézõpont. Emir Kusturica zakatoló karneváli képei vagy Abbas Kiarostami hosszan kitartott csendjei így nem csupán egy költõi stílussal, hanem a stílus mögött munkálkodó földrajzi, társadalmi, politikai, testi és lelki, sõt akár éghajlati körülményekkel is összefüggésbe hozhatók; mindazzal az életanyaggal, apa- és anyafölddel, amellyel, illetve amelyben a művész dolgozik. Igen termékeny, rejtett kapcsolatokat feltáró támpontot ad a kortárs magyar film egyik különös irányzatának leírásához a misztikus látásmód nyomon követése: a romantikus tradíció feltárásától az elvágyódás és a bizonytalanság életérzésének megfogalmazásáig ívelõ gondolatmenet ismét korrajz és stílus együttállását bizonyítja. A filmesszék közül fikció és valóság drámai találkozását a Pier Paolo Pasolini haláláról szóló írás fogalmazza meg a legélesebben. Miközben józan belátásunk berzenkedik a rendezõ tragikus halálának ilyesfajta "misztikus" értelmezése ellen, a Gyõrffy által bõségesen idézett messianisztikus önpróféciák megvalósulása legalábbis elgondolkodásra késztetnek a fikció természetérõl, megfigyelõ állásunkat pontosan azon a bizonyos "határon" jelölve ki.

    Mind ez ideig Gyõrffy Iván Apaföld című könyvének szelleméhez méltó formában igyekeztem beszélni a szerzõ munkásságának számomra legfontosabb vonásáról. Engedjék meg, hogy befejezésül jóval egyszerűbb szavakkal, személyesebben is megfogalmazzam ugyanezt. A kötetben szereplõ néhány írás megszületésében szerkesztõként nekem is volt valamennyi részem. Mi szokott állni egy-egy felkérés mögött? Vagy a téma jelöli ki a szerzõt, vagy a szerzõ szállítja a témát, azaz vagy a feladathoz keressük a megfelelõ személyt, vagy megfelelõ személyt keresünk, aki jól megoldja az önmaga elé állított feladatot. Az elõbbi esetben egy bizonyos tárgyhoz választunk látásmódot, az utóbbiban inkább a látásmódra vagyunk kíváncsiak, amely majd bizonyára megtalálja a gondolatok formába öntéséhez legmegfelelõbb közeget. Nos, Gyõrffy Iván esetében ez a kétirányú megközelítési mód kivételes egységet mutat: nála pontosan tudja az ember, hogy mit és miért érdemes Tõle kérni. Széleskörű kultúrtörténeti tájékozottsága és megalapozott ökológiai szemléletmódja szinte vonzza azokat a jelenségeket és műveket, amelyekrõl mondanivalója van, illetve lehet. Az egyik kijelöli a másikat, és fordítva, szétválaszthatatlanul. Mindennek következtében kétségtelenül nem egy afféle - inkább a szerkesztõket minõsítõ - dzsoli dzsóker esszéista áll elõttünk, aki bármirõl képes intelligensen írni. Gyõrffyt talán ritkábban kérjük fel - de akkor biztosak lehetünk benne, hogy azt a bizonyos feladatot csak õ képes azon a módon megoldani. Ebben az életkorban, mindössze a második kötet után ennyire határozott és összetéveszthetetlen esszéírói karaktert kialakítani, úgy érzem, nem kis teljesítmény.

    De térjünk vissza az (apa)földre. Azt javaslom, Gyõrffy Iván könyvével a hónunk alatt meneküljünk be a labirintusba. Mint a bajor fenyõegér példája is mutatja: van még némi remény arra, hogy ne találjunk visszavonhatatlanul ki belõle.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 8   »   Fordított labirintus
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911