Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 5   //    «    11    » 
Szentgyörgyi Zsolt
A róka neve napja
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A magamfajta magányos embereknek általában nincs se rokonuk, se komornyikjuk, így senki sem akadályozhatja meg, hogy csendes, visszavonult életet éljenek az öregkor fogságában, megosztva idejüket a szék meg az ágy között, és ha olykor mégis bizonyos változtatásokat kell eszközölniük napirendjük megszokott menetében, elõször megpróbálnak kibúvót keresni. Így amikor reggel kinyitottam a szemem és eszembe jutott, hogy aznap van a róka nevenapja, rögtön tudtam, hogy rossz közérzetem oka éppen a névnap tényében keresendõ. Nem mintha neheztelnék a rókára, vagy olyan hibákra lehetne találni jellemében, amelyek kellemetlenné teszik a társaságát. Távolról sem ez volt a helyzet, ám ha valaki vendéget akar fogadni, akkor akár akar vendéget fogadni, akár nem, hirtelen rengeteg tennivalója akad.

    Elõször is ott van az ajándék kérdése, ami gyakran még akkor is napokig tartó fejtörést okoz, ha némileg önkényesen, kizárólag a kesztyűre és az esernyõre fordítom figyelmemet. Az egyik éppúgy megfelelõnek tűnik, mint a másik, ugyanakkor mindkettõnek van valami hátránya is, mely gondos vizsgálat hatására egyre inkább felfedi magát, és sorra meghazudtolja az elõbbi elõnyöket. Lehet, hogy végül éppen a mellette szóló érvek ellenére döntöttem az esernyõ mellett, az ellene szóló ellenérvek miatt, amelyek kevésbé látszottak megalapozottnak, mint a kesztyű esetében.

    Hasonló alkalmakkor már többször megfordultam abban az áruházban, ahol az esernyõket árulják. Nem is igazán áruház volt az, inkább kisebbfajta, alacsony terem, ahol a régi nagykabátok, bõröndök és utazótáskák éppúgy megtalálhatóak, mint az edények vagy a kerékpárok. A széles áruválaszték ellenére a helységbe tévedõ vásárlók elsõ benyomásai többnyire mégsem feleltek meg az elõzetes várakozásoknak. Úgy látszott, a hosszú mozdulatlanság alatt a tárgyakban annyira felgyűlt a gravitáció, hogy leendõ tulajdonosaik semmi hasznukat nem vehetik majd, mivel óhatatlanul odaragadnak mindenhez, amihez hozzáérnek. A vásárlók kétkedõ és csalódott tekintetének hatására a kereskedõ kötelességének érezte, hogy megpróbálja ellensúlyozni a kedvezõtlen benyomásokat. Idõrõl-idõre a kezébe vette valamelyik terméket és szemmagasságba emelte, mintha elõ akarná húzni abból a pontosan illeszkedõ tokból, amelyet a tárgy felszínét borító vékony porréteg alkotott. Óvatosan megrázta és rövid ideig a fény felé tartotta a kényes, magatehetetlen árucikket, hogy ezáltal jobb színben tüntesse fel az érdeklõdõk elõtt. Rendkívül szolgálatkész volt, és mihelyt tudomására hoztam, hogy milyen célból kerestem fel szaküzletét, megértõ fejbólintással hagyta jóvá kívánságomat, majd az óramutató járásával ellentétes irányban elindult arrafelé, ahol az esernyõket tartották.

    Az árukészlet csakugyan többféle, változatos nagyságú esernyõt tartalmazott, ám a rossz fényviszonyok miatt mindegyik némileg rövidebbnek és némileg vastagabbnak tűnt valóságos méreténél, ezzel is megnehezítve a választást. Mindent összevetve szokatlanul nagyra nõtt, összecsukott varjakra emlékeztettek, és a kereskedõ fáradságot nem kímélve némelyiket készségesen szétnyitotta, hogy érthetõbben elmagyarázhassa használatát. "Ha ezt az apró gombot megnyomja - hangsúlyozta -, ön élete végéig szárazságban élhet."

    Jelentõs szakértelemrõl árulkodó beszédben tárta elém az efféle szerkezetek nélkülözhetetlen áldásait, és végül választásommal elégedetten a pulthoz lépett, hogy átlátszó fóliába csomagolja a rókának szánt ajándékomat. Nekem sem volt okom panaszra, hiszen bosszantó lett volna, ha feleslegesen teszem meg a hosszú utat, ami otthonomat az üzlethelységtõl elválasztotta. Ehhez ugyanis kalapot és kabátot kellett vennem, elhagynom lakásom belsejének megszokott vidékét, sõt még a közvetlen környéket is, amely ingatlanomat minden irányból körülveszi. Valahányszor útnak indulok, máris kissé sántikálni kezdek, mintha a lábamba költözne a honvágy, így számomra minden utca egy harisnya-alakú, távoli ország, amin nagy nehézségek árán haladok keresztül.

    Miközben a járókelõk egy része sietve haladt az egyik irányban, mások, éppen ellenkezõleg, már visszafelé jöttek. Én magam sem vesztegettem az idõt, mivel félõ volt, hogy az áruház bezárja kapuit, mielõtt odaérek, és a hosszú szolgálattól fáradt kereskedõ aznap már nem fogad több látogatót. Számos okom volt arra is, hogy lehetõleg minél hamarabb hazaérjek, ezért tovább folytattam utamat, és miközben egyre messzebb kerültem otthonomtól, addig haladtam az áruház felé, míg végül megduplázva a távolságot, megint ott álltam lakásom kijárata elõtt, ami egyben bejáratként is szolgált, és a kulcsokat próbálgattam a zárban, hogy bejuthassak.

    Szerencsére a vacsoráról részben már korábban intézkedtem. Némi utánajárással sikerült szereznem egy tyúkhoz hasonló állatot, toll, pikkely és körmök nélkül, amelyet nemrég küldtek át a halottak sorába, hogy lényével egy vacsorát gazdagíthasson. Így, amikor az alkonyat vakságot terjesztve halványítani kezdte a tárgyakat és a tárgyak körvonalát, késedelem nélkül hozzáláttam a feldaraboláshoz. Mialatt a lélek, távol a világtól, egy megközelíthetetlen fedezék oltalmában lábadozott és jól megérdemelt pihenését töltötte, a testet kiterítettem a konyhaasztalon. A vendégszeretet törvényei arra a lassú és hálátlan munkára ítéltek, hogy szemmérték alapján elkülönítsem egymástól a test precízen összenõtt darabjait, különválasszam a sima és borostás részeket, az elejét és a hátulját. Tevékenységem eredményeként a hideg, levágott szárny olyanná vált, mint egy háromszögletű fedél, vagy egy avarban élõ kétéltű megfagyott oldalsó uszonya. A derék és a comb közepe egymás mellett hevert, majd az egészet egy fazék vízbe téve melegíteni kezdtem. Szünet nélkül kavargattam az edény tartalmát, és ízlés szerint hol beletettem, hol kivettem belõle valamit.

    Nem voltak kétségeim, hogy leendõ vendégem, a róka, szintén felfigyelt az alkonyattal járó elkerülhetetlen változásokra, és bizonytalan egzisztenciáját ideiglenesen a háta mögött hagyva, felkerekedett a maga erdejébõl, hogy élvezze vendégszeretetemet. Bizonyára örömére szolgált, hogy kicsit kimozdulhatott a fák közül, hiszen egész életében szívbõl megvetette a kártékony vadászok társaságát. Szinte láttam magam elõtt, ahogy vörös színű ünneplõruhában, sapka nélkül, egyre közeledett, és ravaszul mindig a saját, gyorsan illanó nyomaiba lépve átszelte a félálomban lévõ, egyre feketébb vidéket. Mindössze idõ kérdése volt, hogy fajtájára jellemzõ szilárd, fekete körmével kaparászni kezdjen az ajtómon, így hozva tudomásomra szavak nélkül, hogy megérkezett és szeretne bejönni.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 5   »   A róka neve napja
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911