VISSZA a cikkek listájához
CIKK
Magamhoz mérem     vers
Szerző: Pintér Sándor
 

Szeptember, trónodhoz térdelni jöttem.

Kevés a kevés és túl sok a sok.

Bárányfelhőid úsznak át fölöttem,

Magamhoz mérem az áhítatot.

Elered, zuhog, megáll, esik újra.

Kopog a föld misztikus dobjain.

Liturgiádat ősz, ki az, ki tudja?

Elvét célt, irányt a ritmus, a rím.

Madár ír madártant a karcos égre,

Híg burája a rétre boltosul;

Rikolt az igen és kushad a mégse,

Mindenség brácsáján feszül a húr.

     Úgy poroszkál lován, hogy meg se hallom,

     Halkan kopogtat kapuin az alkony.


 
előző cikk   13. cikk   következő cikk
VISSZA a cikkek listájához