VISSZA a cikkek listájához
CIKK
Faloncukor     vers
Szerző: Finy Petra
 

Karácsonykor kicsit többet mosolyognak az emberek

és kevesebbet sírnak, vagy legalábbis bemennek a WC-be zokogni,

hogy a mosolygósak nyugodtan mosolyoghassanak,

a vidámak pedig zavartalanul vidámkodhassanak,

a jókedvűekről nem is beszélve.

Ennyi figyelmesség kijár.

Nem kell mindig mindenkit bánatunkkal revolverezni.

Egyenesen illetlenség letámadni valakit fájdalmainkkal,

halott anyánkról vagy döglött álmainkról mesélni,

netán a mellkasból kitörni készülő ürességet megemlíteni

(legszívesebben elátkozott darázsrajhoz hasonlítanánk).

Meg kell tanulni viselkedni.

És derűsnek lenni akkor is,

ha szívünket szavakból összecsavarozott

csípőfogóval tépik ki bordáink közül,

és a csontok áruló módjára hagyják, hadd vigyék.

Karácsonykor kicsit többet mosolyognak az emberek.

Meg többet is esznek.

Szőrös mellű pulykákat

és pödört bajszú halakat,

meg sok süteményt,

töménytelen, tömény édességet tömnek magukba.

Például rengeteg faloncukrot,

ezt a barna finomságot,

amivel édesre festik a falakat karácsonykor,

és elégedetten nézik:

a vendégek faloncipőben érkeznek,

felmásznak a falakra,

és leeszik onnan a cukrot.

Karácsonykor furcsábbak az emberek.

Olyanokat csinálnak,

amiről hétköznap csak álmodni mernek,

a párnát a fejükre húzva, hogy ne lássa senki se.


 
előző cikk   2. cikk   következő cikk
VISSZA a cikkek listájához